Még mindig rengeteg tévhit kering az ázsiai munkaerő alkalmazásával kapcsolatban. Az alábbi interjúnkból kiderül, mikor és hogyan lehet gyorsan megoldást találni a munkaerőhiányra függetlenül attól, hogy éppen kamionsofőrt vagy targoncavezetőt szeretne találni valaki. A legnagyobb veszteség az, ha a kamion nem termel hasznot. Ezt az alapgondolatot elfogadva komoly segítség lehet a multinacionális cégek mellett kis- és közepes vállalkozások számára is az ázsiai munkavállalók alkalmazása.
– Mi a Terendo profilja jelenleg? Melyik országban tevékenykednek főként?
– Alapvetően ázsiai munkaerő kiválasztásával és relokációjával foglalkozó tanácsadó cég vagyunk. Ugyan más keretek között, de 2018 óta foglalkozunk ezzel az egész témával. Ha egy cégnél munkaerőhiány jelentkezik, akkor segítünk a munkaerő-kiválasztásban és a teljes körű relokációban. Főként India tekintetében nyújtunk szolgáltatásokat, jellemzően a fuvarozás és a logisztika terén, de dolgozunk az építőiparban, a gyáriparban, a mezőgazdaságban és a vendéglátásban is.
– Mióta jellemző trend, hogy a fuvarozással foglalkozó cégek indiai sofőröket alkalmaznak?
– Eredetileg a világjárvány hatására, 2021–2022 környékén indult ez be nagyobb volumenben az indiaiakkal, illetve filippínókkal. Az is közrejátszik, hogy egyre többen öregednek ki a sofőrszakmából, a fiatalok pedig hiányoznak ezen a területen. Ennek ellenére kamionsofőröket relokálnunk egy-egy cég számára igen nehéz. Egyrészt meg kell találni, hogy honnan és kinek érdemes munkaerőt hozni. Másfelől az sem mindegy, hogy hogyan, mert nagyon sok mindenen „elcsúszhat” a dolog. Ez egy sokszereplős folyamat: részt vesz benne a külképviselet, ahová a kérelmezők a tartózkodásiengedély-kérelmeket benyújtják, de ott van az idegenrendészet és a hivatal foglalkoztatási osztálya, nem beszélve a munkaadóról, illetve a toborzócégről. A kamionsofőrök esetében természetesen el kell intézni a szükséges papírokat, hiszen az érkezésüket követően meg kell szerezniük a GKI-képzettséget (mind az elméleti, mind a gyakorlati vizsgákkal) és a tachográfkártyát is, emellett honosítaniuk kell a jogosítványukat, továbbá pályaalkalmassági vizsgát kell tenniük.
– Okoz-e nehézségeket a harmadik világbeli országokból érkezők számára a magyar vagy európai munkaerőpiacra való beilleszkedés?
– Csak a kezdet nehéz. Ha egy cég például először vág ebbe bele, akkor mindkét szereplőt mentorálni kell. Ha az első csapat integrálása sikeres, akkor később további ázsiai munkavállalók beillesztése már jóval zökkenőmentesebb. Nyilván sokféle akadályt kell leküzdeni, ezek közé tartoznak a nyelvi korlátok, szokások és kulturális különbségek.
– Milyen tévhitek élnek a magyarok fejében az ázsiai munkavállalókkal kapcsolatban?
– Az egyik legjellemzőbb, hogy elveszik a magyarok munkáját – holott ez nem igaz. Most például az egyik kamionos cégnél, amelynek segítünk a sofőrök elhelyezésében, legalább 20 kamion áll, mert nincs, aki vezesse őket. Ha megnézzük, mekkora a lízingdíj plusz az elmaradt haszon, akkor a veszteség óriási, ha valaki nem tud megfelelő számú és képzettségű munkaerőt találni. Nem azért ajánljuk az indiai sofőröket, mert olcsóbbak, mint a magyarok! Bár lehet, hogy valamelyest kevesebb bért kérnek, de sorra véve a járulékos költségeket – a szállásoltatást, a tolmácsdíjakat, a repülőjegyek árait, a különféle képzések díjait –, akkor szinte biztos, hogy hosszú távon legalább annyiba kerül egy ázsiai munkavállaló, mint mondjuk egy hazai. A másik tévhit, hogy ellenőrizetlenül jönnek a külföldi dolgozók az országba. Magyarország tekintetében kizárólag legális munkavállalási migrációról beszélhetünk, csak az vállalhat legálisan munkát, aki betartja a vonatkozó jogszabályokat. Ezt pedig a hatóságok igen szigorúan ellenőrzik és betartatják, az illegálisan munkát végzőket tettenérés esetén azonnal kiutasítják az országból, a munkaadót pedig közrendvédelmi bírsággal sújtják ebben az esetben. Magyarul csak az adott cégre szóló munkavállalási és tartózkodási engedéllyel lehet őket alkalmazni. Emellett mi javasoljuk az erkölcsi bizonyítvány és orvosi alkalmassági vizsgálat megkövetelését is a dolgozni kívánó ázsiaiaktól, mielőtt a kérelmezés elkezdődik. Tévhit tehát, hogy hozzánk bűnözők vagy illegális migránsok jönnének munkát vállalni.
– Lehet mondani, hogy rugalmasabb a munkavállalásuk?
– Abszolút, hiszen ők a családjaikat hátrahagyva nagy távolságot tesznek meg azért, hogy dolgozhassanak. Ebből fakadóan az esetükben még az sem szempont, hogy csak azért haza kell hozni a kamiont, mert a sofőr esetleg haza akar jönni a családjához. Év elejétől a legtöbb munkavállalási kategóriában már nincs lehetőség családegyesítésre sem, mert a jogszabályok ezt nem teszik lehetővé, így nem hozhatják ide a családjaikat. És számukra mindegy, hogy ünnepnap van-e, vagy hétvége, mert nekik a legtöbb esetben amúgy is máskor vannak az ünnepeik. Mi azokat a pozíciókat szoktuk javasolni feltölteni velük, ahová már régóta nem találnak munkavállalókat, nem pedig azokat, ahol hazai dolgozókat cserélnének le külföldire, ami egy tévút. A jogszabályok szerint idéntől már letelepedési engedélyt sem kaphatnak hazánkban a legtöbb munkavállalási kategóriában dolgozó harmadik országbeli munkavállalók, így a kamionsofőrök sem.
– Milyen nyelvtudással érkeznek hazánkba?
– Ez függ természetesen attól, hogy honnan érkeznek a munkavállalók. Mi már a kiválasztásnál figyelünk arra, hogy legalább angolul elfogadhatóan beszélő kamionsofőrökkel foglalkozzunk például Indiából. Általánosságban elmondható, hogy a kazah, kirgiz, üzbég munkavállalók még inkább oroszul beszélnek, a filippínók pedig többnyire angolul tudnak.
– Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy jól sikerüljön az ázsiai munkaerő alkalmazása?
– Az egyik szerintem, hogy jó minőségű legyen a toborzás és a kiválasztás, tehát hogy ne csak egy Európába jutási lehetőségként mutassák be a helyzetet a jelentkezőknek az adott esetben rosszhiszemű toborzók. A másik feltétel, hogy a potenciális jelölteket megfelelően tájékoztassuk a fizetésről és a munkakörülményekről. Emellett fontos, hogy egészségügyileg és erkölcsileg is jól megszűrjék őket. Fontos továbbá az is, hogy amit mond vagy ígér a foglalkoztató, azt maximálisan betartsa, így senki sem fog csalódni. Arról sem szabad elfeledkezni továbbá, hogy az ajánlat, amit teszünk egy jelöltnek, legalább magyar szinten versenyképes legyen. Végül, de nem utolsósorban lehetőleg legyen jó a szállás és a menedzsment is, magyarán ne bánjanak velük durván, ne forduljon elő diszkrimináció. Mi ezen a téren is biztosítunk tanácsadást.
– Hogyan tud elhelyezkedni egy harmadik világbeli országból érkező kamionsofőr idehaza?
– Igazából nulláról kell indulnia, amikor megérkezik hazánkba, tehát minden olyan papírt meg kell szereznie, amiket egyébként egy magyar munkavállalótól is elvárnánk. A képzések, a vizsgáztatás és az ezzel kapcsolatos dokumentumok beszerzése tapasztalataink szerint átlagosan 8–12 hétbe telik a dolgozók megérkezését követően, a bürokrácia útvesztőjében könnyen el lehet veszni ezen a területen is. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy mi hazai képzés és vizsgáztatás terén is kész megoldásokkal tudjuk segíteni az érdeklődőket.
– Magyarország az ázsiaiak körében népszerű országnak számít? Vagy inkább az uniós tagság tekinthető vonzerőnek hazánk esetében?
– Általában tudják, hogy békés ország vagyunk, és hogy jó a közbiztonság. Azzal is tisztában vannak, hogy a fizetések nem a legizmosabbak itt európai viszonylatban, de egy kamionsofőr azért elég jól tud keresni. Pontosan tudják, hogy nemzetközi forgalomban akár a 2 ezer eurót is hazavihetik, szóval az otthoni fizetésnek akár a háromszorosát is megkereshetik. Egy takarító vagy operátor pedig itthon keres 600 eurót, ami az otthoni fizetésének szintén legalább a háromszorosa. Az említett szakmák mellett szerintem a targoncavezetőkre is óriási kereslet van idehaza, egyre több az ilyen irányú érdeklődőnk is. Kinn, Indiában mindenféle hajtású – gázos, elektromos, dízeles – targonca is rendelkezésre áll tesztelésre, így a jelentkező targoncásokat számtalan típuson le lehet tesztelni, és van lehetőség videós interjúztatásra is. Általánosságban elmondható, hogy míg 2019-ben körülbelül 50 ezer harmadik világbeli külföldi rendelkezett munkavállalási engedéllyel hazánkban, addig mostanra ez a szám már bőven meghaladta a 100 ezer főt. Az utóbbi években összességében a filippínók és a vietnámiak érkeznek a legnagyobb számban Magyarországra.
– Mi történik a külföldi dolgozókkal, amikor leépítés van egy cégnél?
– Ha nagyon hirtelen jön a leépítés, akkor sajnos nincs idő arra, hogy más munkát találjanak. Ha valahonnan elbocsátják őket, akkor 8 napon belül el kell hagyniuk az EU területét. Akkor viszont, ha a leépítést már 2–3 hónappal hamarabb bejelentik, elég idő áll rendelkezésre, hogy az elbocsátani kívánt állomány egy része időben kérelmezze az új tartózkodási engedélyt másik foglalkoztatóhoz, és akkor tudnak munkahelyet váltani, ha az új engedélyt megkapják. Leépítésnél természetesen az is kérdés, hogy akar-e maradni, vagy sem, megfelel-e neki az új ajánlat, vagy sem.
– Csak a nagyobb cégek élnek ezzel a lehetőséggel?
– Egyáltalán nem, a kis- és közepes vállalkozásoknál is egyre gyakoribb az ázsiai munkaerő alkalmazása. Van olyan 30 fős partnercégünk, amely igényt tartott 5–6 főre, és igénybe vette a relokációs szolgáltatásunkat. Nagyon sok kkv-ügyfelünk van, és szerencsére eddig a válság nem érintette meg őket jelentősen, ellentétben bizonyos autó- és építőipari iparágakkal.
– A korlátozások és a szigorítások ellenére kitarthat az ázsiai munkavállalók számának növekedése idehaza a következő években?
– Egyértelműen azt tudom mondani, hogy igen. Biztosan meg fog maradni a növekvő tendencia, mert a társadalom sajnos öregszik, és sokan kivándorolnak. Egyre több az olyan munka, ahová nehéz találni magyar munkaerőt. A hivatásos gépjárművezető is ilyen, amit valamilyen szinten nehéz megérteni, mert akiben van kitartás és szorgalom, az nagyon jól tud keresni ezzel a szakmával. Tény azonban, hogy egy igen kemény és embert próbáló munka ez egyben; tiszteletet érdemelnek azok, akik nap mint nap kamionsofőrként tevékenykednek!
Aranyi Péter
