Módosult az adómentességet igénybe venni tudók listája 2018-ban, 2019. január elsejétől pedig érvénybe lépett az az uniós rendelkezés, amely meghatározza azoknak az adómentességet igazoló dokumentumoknak a listáját, amelyeket a NAV automatikusan elfogad. E két témát járta körül a tavaly novemberi NavigátorVilág Expón Tancsa Zoltán, a Deloitte Zrt. Magyarország adó- és jogi tanácsadási üzletágának partnere és dr. Funtek Zsolt, a NAV Központi Irányítás Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztályának főosztályvezető-helyettese.
Az export-import tranzakciókhoz kapcsolódó fuvarozási szolgáltatás adómentessége 2019-ben két lépésben változott. A korábbi joggyakorlat alapján teljesen mindegy volt, hogy az értékesítési láncban kinek nyújtotta a szolgáltatást a fuvarozó vagy a szállítmányozó, mindig tudta alkalmazni az adómentességet. Azonban egy európai bírósági döntés (C-288/16. sz. „L.C.” ügy) és az ennek okán szükségessé vált hazai adótörvény módosítása miatt a továbbiakban nem volt alkalmazható az adómentesség a harmadik országba vagy onnan Magyarországra irányuló árufuvarozási ügyletek esetén, ha e szolgáltatásokat nem közvetlenül az áruk feladójának vagy címzettjének nyújtották.
– Ezt két lépésben építették be a jogalkotók: január elsejétől az exporthoz és bizonyos esetekben az importhoz kapcsolódó fuvarozásnál, majd augusztus 23-ától teljeskörűen az importügyletekhez kapcsolódó fuvarozási szolgáltatások esetében is a mentesség alkalmazásának feltétele lett, hogy a szolgáltatást közvetlenül az exportáló vagy az importáló részére nyújtsák – idézte fel a változásokat Tancsa Zoltán. – Idén január elsejével pedig hatályba lépett az úgynevezett Quick Fixes, az európai uniós hozzáadott értéket adó rendszer reformjának kidolgozásáig bevezetett gyorsintézkedés, amelynek jelentősége, hogy számos áfaszabályt módosít, és nagyban érinti a fuvarozási, szállítmányozási szektort is.
Megváltoztak a láncértékesítési és a vevői készletre vonatkozó szabályok, és különböző módosítások léptek életbe az adómentes közösségi értékesítés terén is: megváltozott annak rendszere, hogy milyen szállítási dokumentumokkal lehet igazolni, ha adómentességet akar valaki alkalmazni egy közösségen belüli értékesítés esetén. Eddig semmilyen törvényi rendelkezés nem volt hazánkban arra vonatkozóan, hogy pontosan milyen dokumentumokkal kell igazolni egy ilyen kiszállítás teljesülését. A korábbi évtizedekben kialakult gyakorlat alapján egy aláírt CMR vagy egy vevői nyilatkozat elegendő volt az adóhatóságnak, később azonban további dokumentumokat is bekérhetett. Most viszont egyértelmű jogszabályi rendelkezés határozza meg, hogy mikor kell azt vélelmeznie az adóhatóságnak, hogy megtörtént a kiszállítás egy adott ügylet tekintetében. Az új, uniós szabályozáson alapuló jogszabály listáján szerepelnek azok a dokumentumok, amelyeket a NAV automatikusan elfogad az adómentesség alátámasztására.
A lista „A” pontjában az aláírt CMR-dokumentum vagy CMR-fuvarlevél, hajóraklevél, légi teherszállítási számla és az áru fuvarozója által kiállított számla szerepel. A „B” pontban a termékek feladására vagy fuvarozására vonatkozó biztosítási kötvény, vagy a termékek feladásának vagy fuvarozásának kifizetését igazoló banki dokumentumok, közjogi hatóság, például közjegyző által kiállított közokirat, amely igazolja a termékek rendeltetési tagállamba való megérkezését, valamint a rendeltetési tagállamban a raktár üzemeltetője által kiállított átvételi elismervény, amely igazolja a termékeknek az adott tagállamban való tárolását. A jogszabály szerint vagy az „A” pontból kettőt, vagy az „A” és „B” pontból is egy-egy dokumentumot kell az adóhatóságnak bemutatni a mentesség alkalmazására és annak bizonyítására, hogy az árut kiszállították.
A tavaly két lépcsőben módosított export-import tranzakciókhoz kapcsolódó fuvarozási szolgáltatás adómentességének változásával kapcsolatban az adózók részéről felmerült kérdésekről, a bevezetés óta kapott visszajelzésekről és az ellenőrzések során szerzett tapasztalatokról, valamint az új szabályozás értelmezéséről dr. Funtek Zsolt főosztályvezető-helyettes beszélt: – Ellenőrzési oldalról azt tapasztaltuk, hogy az export-import tranzakciók terén különösebb bonyodalmat nem okozott a változás. Persze az elején akadt egy-két probléma, de nem országos méretű, inkább eseti jelleggel felmerült kérdések: például az import kapcsán, mivel ez esetben tavaly januárban csak részben lett kötelező a közvetlenség, az export kapcsán viszont teljes mértékben. A problémát az okozta, hogy bizonyos vámeljárások alatt álló termékek fuvarozásával kapcsolatban az új szabályozás következtében már 2019. január 1-jével bevezették, hogy ezt csak közvetlenül az importálónak lehet nyújtani, míg az e körbe nem tartozó importnál nem volt ilyen szabály. Ezek a kérdések a 2019. augusztus 23-ával bevezetett intézkedéssel végleg tisztázódtak, mivel mindkét esetben kimondta a jogszabály, hogy elvárható, hogy közvetlenül az importálónak nyújtsák a szolgáltatást.
A másik téma, ami némi dilemmát okozott tavaly január 1-jétől az exporthoz kapcsolódó fuvarozások adómentessége esetében, hogy csak a közvetlenül az exportáló részére nyújtott szolgáltatás lehet-e adómentes. Ehhez kapcsolódóan a fuvarozók, szállítmányozók kérdezték, hogy az ő alvállalkozóik is számlázhatnak-e adómentesen vagy sem, illetve hogy nekik kinek kell nyújtani a szolgáltatást, hogy az mentes legyen. Kérdés volt az is, hogy ki az exportáló. Mert a vámjogi és az adójogi értelemben vett exportáló nem mindig esik egybe, vagyis nem mindig az az exportáló, aki a vámokmányokon akként szerepel. – Adójogi szempontból viszont az az exportáló, aki az áfatörvény 98-as szakasza szerinti adómentes exportot megvalósítja: tehát az, aki úgy értékesíti adómentesen a terméket, hogy ennek nyomán harmadik országba kerül az áru – egyértelműsítette a főosztályvezető-helyettes. – Az év második felére, úgy láttuk, kitisztultak ezek a kérdések, ellenőrzési oldalról mi már nem láttunk komoly problémákat. Hogy ez a jövőben is így maradjon, figyelni kell arra, hogy ez a közvetlen kapcsolat fennálljon. Amennyiben többszereplős a szolgáltatás, tehát például van egy szállítmányozó és egy fuvarozó, és az előbbi áll az importálóval vagy exportálóval jogviszonyban, akkor az ő szolgáltatása lehet adómentes, a fuvarozóé már nem.
Az idén január elsejével életbe lépő Quick Fixes-szel és az emiatt szükségessé váló törvénymódosítással kapcsolatban a bevezetés előtt viszonylag kevés kérdés érkezett a NAV-hoz, azok is a közösségi adómentes értékesítéshez kapcsolódtak. Ezek egy része a kiszállítás igazolására vonatkozó szabálymódosítás. – Fontos, hogy nem magának az igazolásnak a módja változott meg, nem máshogy kell igazolni a kiszállítás tényét, a cél az adózás és az igazolás megkönnyítése volt – hangsúlyozta dr. Funtek Zsolt. – Ha a kritériumoknak megfelelő dokumentumokat benyújtotta valaki, akkor a NAV nem kérhet mást, azt el kell fogadnia. Persze ennek feltétele, hogy ezek hitelesek legyenek. Abban az esetben, ha gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy nem azok, akkor a NAV megdöntheti ezt a vélelmet. De akkor sincs probléma, ha valamiért nem állnak rendelkezésre a felsorolt dokumentumok; a NAV a korábban elfogadott igazolásokat ezután is elfogadja, csak nem automatikusan vélelmezettnek, hanem egy bizonyítási eljárás keretében vizsgálandónak. Például ha a vevő szállítja ki az árut, és ezt tudja igazolni, akkor a NAV ugyanúgy elfogadja majd az ezt igazoló papírokat. Akinek nem volt gondja ezek igazolásával eddig, annak ezután sem lesz. A dokumentációra viszont érdemes lesz jobban odafigyelni. A most érvénybe lépő szabályok mindegyikében találunk olyan kritériumot, hogy milyen nyilvántartást kell hozzá vezetni, hogyan kell megfelelni az A60-as összesítő nyilatkozatban megtett bejelentéseknek, illetve az értékesítéseknek. A közösségi értékesítés például akkor lehet adómentes, ha a vevő a rendelkezésünkre bocsátja a másik tagállamban kiadott adószámát. Talán van, aki úgy érzi, ezek szigorítást jelentenek, pedig ezek többségét eddig is kérte a NAV, csak most a jogszabályba is belekerült – tette hozzá a tanácsadó.
További gyakorlati kérdések
Csikós Barnabás (Kühne + Nagel Szállítmányozási Kft.) kérdése volt, hogy tervezik-e a fent említett bizonyíthatósági eljárást az EKÁER-rel (Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer) összevonni, mivel a HUGO rendszeren keresztül a NAV láthatja, hogy kilépett-e az országból egy adott szállítmány, és így megelőzhető lenne az adóelkerülés, és az adminisztráció is csökkenthető lenne.
– A felvetés jogos, a gondolat már bennünk is felmerült, sőt, az EKÁER-adatok ellenőrzése során bizonyítékként figyelembe is veendők – reagált dr. Funtek Zsolt. – A probléma egyrészt az, hogy az EKÁER-adatok csak azt igazolják, hogy a bejelentett jármű elhagyta az országot, esetleg annak tömege is ismert, de hogy mi volt a fuvarozott áru, az nem hitelt érdemlően bizonyított. Másrészt az Európai Unió kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben az EKÁER, azon belül is részben a közösségi értékesítés kapcsán. Ezért nem tudunk egyelőre abban gondolkozni, akár jogszabályi szinten, hogy ezek az adatok milyen módon vehetők majd figyelembe.
Grafl Fülöp Gyöngyi szakjogász arra volt kíváncsi, hogy a 282/2011/EU végrehajtási rendelet 2A szakasza „A közösségen belüli ügyletekre vonatkozó adómentesség” (3) bekezdés b) pontjában szereplő, „a termékek feladására és biztosítására vonatkozó kötvény” miért került bele a rendeletbe, hiszen az semmiféle feladást nem igazol, csak az szerepel rajta, hogy honnan hova megy az áru. Illetve a Quick Fixes-nél felsorolt dokumentumok között miért a légi teherszállítási számla szerepel a légi fuvarlevél helyett?
– Mindkét kérdésre vonatkozik, hogy uniós szabály lévén 28 tagállam eddigi rendszerét és alkalmazott dokumentumait kellett figyelembe venni az egyeztetések során, ezért szerepelhet a listában olyan, ami számunkra nem logikus. A biztosítási kötvény valószínűleg azért kerülhetett bele, mert az egy független szerv által kiállított dokumentum – válaszolták az illetékesek.
