A JOST Grouphoz tartozó román Marvicon képviselőivel a fuvarozási piac jelenlegi helyzetéről és az Európai Bíróság döntéséről beszélgettünk. Lehet, hogy Európa ráébredt arra, hogy csak a kelet-európai fuvarozókra lehet számítani igazán?
– Hogyan értékelnék az idei évet a bevételek és a volumenek szempontjából?
Ilie Ilea (I. I.): – Tavaly azt reméltük, hogy a 2024-es év a visszapattanás éve lesz, de az eredmények csalódást keltőek. Tény, hogy a 2023-as esztendőhöz képest a második fél év teljesítménye jobb, mint az elsőé. Ha ez a trend megmarad, az elmúlt évinél 6–10 százalékkal nagyobb bevételre tehetünk szert idén. Most szerencsére minden kamionra van elég sofőrünk; ez nem mindig volt így, de augusztusra sikerült megoldanunk a problémát. Más kérdés, hogy ebben a témában sohasem szabad hátradőlni, folyamatosan keresni kell a hivatásos gépjárművezetőket. A sofőrhiány visszatérő kérdés ebben az iparágban, most azonban a harmadik világbéli országokból érkező gépjárművezetőkre fókuszálunk. Nemrég 5 sofőr érkezett hozzánk Georgiából, és még továbbiaknak kell jönniük hamarosan. Voltam nemrég Egyiptomban is, azzal a céllal, hogy kamionsofőröket találjak a cégnek. Emellett napirendre került gépjárművezetők felvétele Pakisztánból, Kamerunból, Kenyából és talán Zimbabwéből. Összességében tehát a fókuszunk most Ázsián és Afrikán van.
– Mik az eddigi tapasztalatok?
I. I.: – Elmondhatom, hogy a legjobb bázisországnak Georgia, Kazahsztán és Üzbegisztán nevezhető. Mivel a honosítás hónapokba telik az engedélyek és a vízum miatt, érdemes előregondolkodni. Bár többnyire munkaerő-közvetítő cégeken keresztül keresünk harmadik világbéli országokból érkező sofőröket, ennek ellenére én minden esetben ragaszkodom ahhoz, hogy teszteljük a jelentkezők vezetési és nyelvtudását. Miután megfelelőnek találtuk, és megszerezték a szükséges papírokat, úgynevezett betanulófuvarokra tesszük őket, hogy minél gördülékenyebben illeszkedjenek be.
– Mennyire boldogulnak az adminisztrációval?
Kondor Zsolt (K. Zs.): – Ez olyan, amivel otthon általában nem találkoznak. Ezen a téren mindenképpen szükséges betanítani őket. Volt már arra példa, hogy valaki odaadta a fuvarlevelet annak, akinek nem kellett volna, vagy elkeveredtek papírok, és még sorolhatnám. Talán könnyebbséget jelentene, ha csökkennének az adminisztrációs terhek. Az e-CMR-t azonban továbbra sem használja mindenki. Sok olyan megbízónk van, aki eredetiben kéri ezt a dokumentumot. Mit tudok ilyenkor csinálni? Ha az ügyfél ehhez ragaszkodik, akkor kénytelen vagyok én is ehhez igazodni. Természetesen a harmadik világbéli országokból érkező sofőröknek ezt is el kell magyarázni, erre is be kell tanítani őket.
– Manapság a nemzetközi utak esetében a teherautó-vezetők nem akarnak külföldön maradni, szívesebben mennek haza hétvégére. Mi a helyzet ezen a téren a harmadik világbéli országokból érkezőkkel?
I. I.: – Nagyon rugalmasak vagyunk: míg régebben 3–4 hetes rendszerben dolgoztunk, most azonban – természetesen a pihenőidők betartásával – akár 6–8 hetet is dolgozhatnak egyszerre. Ezt mindig megbeszéljük az újonnan érkező gépjárművezetőkkel. Nekik mindig határozott elképzeléseik vannak, és igyekszünk ehhez alkalmazkodni, amennyire csak lehet. A nem EU-s állampolgárok valóban szeretnek inkább hosszabb ideig kint tartózkodni. Hétvégén persze ők is azt csinálnak, amit akarnak, de nem preferálják a visszatérést. Ennek nyilván magánéleti okai vannak. Természetesen mi 4 hetente minden sofőrt írásban megkérdezünk, hogy szeretnének-e hazatérni. A válasz sokszor az, hogy nem. A belga hatóságok viszont számtalanszor indokolatlanul megbüntetnek minket emiatt, holott ezeket a román vagy magyar hatóságoknak kellene ellenőrizni. Mi általában a bíróságig szoktunk menni ezzel, és vissza is szokták ítélni ezeket a pénzeket, de feleslegesnek tartom az ezzel való küszködést.
– Hogyan kommentálná az Európai Bíróság októberi döntését a Mobilitási Csomag azon rendelkezésének eltörléséről, miszerint a fuvarozóknak 8 hetente haza kell vinniük a fuvareszközöket? Jelenthet-e ez költségmegtakarítást a fuvarozók számára?
I. I.: – Igen, minden bizonnyal. Egyfelől nem kell már üresen visszaküldeni a teherautókat, másfelől pedig csökkenhetnek a kamionokból álló sorok a határoknál. Ennek ellenére el kellene törölni a gépjárművezetők kötelező, 4 hetenkénti hazatérését is, mert nem fedi a valóságot, és ahogy említettem, egyesek nem is szeretnének haza-jönni. A jogszabályok előírják azt is, hogy a rendszeres, heti 45 órás pihenőidőt nem szabad a teherautó fülkéjében tölteni. Ez is teljesen irreális, mert nincs elég megfelelő színvonalú szállás a kamionparkolók közelében, másrészt a gépjárművezetők nem szívesen hagyják el a járművet éjszakára. Ha egy szálláshely 5 kilométerre van a kamiontól, akkor oda kell jutnia valahogy a sofőrnek, és az pluszköltséggel jár. Azt gondolom, hogy először meg kell teremteni minden feltételt a fuvarozáshoz, ideértve a megfelelő infrastruktúra biztosítását, és csak azután szabad olyan szabályokat hozni, mint amilyenek jelenleg érvényben vannak.
K. Zs.: – Szerintem ez az első lépés ahhoz, hogy belássa az EU, hogy a Mobilitási Csomag rendelkezései nem életszerűek, hiszen úgyis a kelet-európai sofőrök fogják kiszolgálni a nyugat-európai piacot. Sem a német, sem az osztrák, sem a francia nem fog kamionon ülni, legfeljebb akkor, ha estére otthon van. A piaci helyzetet nézve ugyanakkor azt mondhatom, hogy flottabővítésre most nem igazán lesz szükségünk. Hiába veszünk új szerelvényeket, ha nincs, aki vezesse őket. Először tehát inkább meg kell próbálni minél vonzóbbá tenni ezt a pályát a fiatalok számára.
– Ez a régió meglehetősen erős fejlődési pályán van. Jövőre termelni kezd a debreceni BMW és a CATL akkumulátorgyár. Látnak-e arra esélyt, hogy ennek köszönhetően bővüljön az ügyfeleik köre?
K. Zs.: – Amennyiben a JOST Groupot nézzük, akkor elegendő kapacitásunk van az új ügyfelekre. Jelen pillanatban mindenféle fuvarozási igénynek meg tudunk felelni, legyen szó konténeres, disztribúciós vagy egyéb szállítási feladatokról. Ezek a beruházások nemcsak a régiónak, hanem a logisztikával, szállítmányozással és fuvarozással foglalkozó cégeknek egyaránt prosperálók. Azt gondolom, hogy a nagyváradi intermodális csomópont és a repülőtér melletti Cargo City hozzájárul a lehetőségek kiszélesedéséhez. A magam részéről bízom az ügyfélkör bővülésében.
– Korábban programot indítottak az általános és középiskolás diákok közlekedésbiztonságának növelésére. Bevált a kezdeményezés?
I. I.: – Ez már az elején nagyon kedvező fogadtatásra talált. Tavasszal, de még a nyári szünetben is voltak eseményeink. Szó van most két további iskola bevonásáról is. Örömmel tölt el bennünket, hogy a román rendőrség is csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez. A foglalkozásokon az egyenruhások elsősorban a KRESZ-szabályokra hívják fel a figyelmet, kiemelten fókuszálva arra, hogy hol és miként lehet biztonságosan átkelni az úttesten. A nagyobb, 14–16 éves gyerekeknél pedig a drogprevenció, az elsősegélynyújtás és az internetes csalások kivédése is szóba kerül.
K. Zs.: – Mi alapvetően arra tanítjuk meg őket, hogy hogyan viselkedjenek a teherautókkal szemben. Hogy tudjanak arról, hogy a kamionoknak hol vannak a holtterei, illetve hogy vegyék fel a szemkontaktust a gépjárművezetővel, mielőtt átkelnének az úttesten. Az az alapszabály, hogy amennyiben a sofőr a szemünkbe néz, akkor valóban lát és érzékel minket. Ebben az évben a DAF romániai forgalmazója is csatlakozott hozzánk, így már egy külön erre a célra dedikált teherautóval adhatjuk át az ismereteket. Fontos, hogy ezek a közlekedési alapvetések elmélyüljenek a tanulók fejében. Örömmel tölt el, hogy ez a misszió egyre több szereplőt megérint, és egyre többen látják szükségét annak, hogy támogassák.
– Hogyan látja a jövő évet: fognak-e növekedni a román fuvarozók terhei?
I. I.: – Annyi bizonyos, hogy emelkedni fog a román minimálbér bruttó 3700-ről 4050 lejre. Ez azt jelenti, hogy 335 ezer forintnak megfelelő összeget vehetnek majd kézhez január 1-jétől azok, akik minimálbérért dolgoznak. Ami az útdíjakat illeti, az már látszik, hogy Ausztria biztosan emelni fog, körülbelül 12 százalékkal. A magyar útdíjak is nőni fognak 3,5 százalékkal. Természetesen számunkra nagy segítség, hogy nemzetközi tulajdonosi csoport áll mögöttünk, de személyesen ismerek néhány olyan vállalkozót itt, akik inkább már megszüntették a társaságukat. Bízom benne, hogy a jövő év kedvezőbben alakul számunkra, én mindig optimista vagyok ezen a téren.
Aranyi Péter
