A nagyváradi székhelyű Marvicon egyre komolyabb tényezővé válik a nemzetközi közúti áruszállítási piacon. A cég megrendelői között nemcsak román, hanem egyre több regionális, köztük több magyar is megtalálható. A vállalat első embereivel, Ilie Ileával, a Marvicon ügyvezető igazgatójával (képünkön) és Kondor Zsolt kereskedelmi igazgatóval a közúti áruszállítás jelenlegi teljesítményéről, a legfrissebb kihívásokról és a társadalmi felelősségvállalás fontosságáról beszélgettünk.
– Milyennek értékeli a tavalyi évet a szállítási volumeneket és pénzügyi teljesítményt illetően?
Ilie Ilea (I. I.): – 2023-ban a forgalmunk csökkent 2022-höz képest. Úgy látjuk, hogy ebben az is szerepet játszik, hogy az előző évinél jóval kisebb volt a szállítási volumen. Ha ki kellene emelni kedvezőbb időszakokat, akkor az I. és a II. negyedévet tudnám említeni. Bíztunk benne, hogy talán szeptembertől valamekkora bővülés mutatkozik, de ez nem így lett. Fokozottan igaz mindez a konténeres szegmensre, ami a tengeri szállítás teljesítménycsökkenésének köszönhető. Tavaly például az antwerpeni kikötő forgalma 30 százalékkal csökkent. A negatív tendencia idén is folytatódni látszik, habár vannak reménykeltő napok, időszakok, de a volumenek továbbra is alacsonyak.
Kondor Zsolt (K. Zs.): – Az év I–II. hónapja nem túl rózsásan indult, de márciusban már látható volt a fény az alagút végén. A régió gazdaságai szorosan összekapcsolódnak, így azt látjuk, hogy amennyiben a szomszédjainknál a lassulás jelei mutatkoznak, akkor sajnos az előbb-utóbb ránk is hat. Ennek ellenére bízunk benne, hogy tartani tudjuk a korábbi szinteket.
– Tavaly új lábbal, a háztól házig szolgáltatással bővítették a portfóliójukat. Mik az elsődleges tapasztalatok, illetve visszajelzések ezzel kapcsolatban?
I. I.: – Már volt néhány megrendelésünk. Ez egy sokkal összetettebb szolgáltatás, mint amikor egy felrakó- és lerakóhely között kell szállítani árut. Magában foglalja a hajótársasággal való kapcsolattartást, a vámkezelést és az áru raktározását is. Ennél a szolgáltatásnál nyilván az is fontos szempont, hogy mi csinálhassuk meg úgymond az első mérföldet szárazföldön, a saját kamionunkkal. Persze, mindenekfelett áll, hogy ne hibázzunk és profin hozzuk ezt is, mert ha hiba csúszik a gépezetbe, azt már nagyon nehéz helyrehozni.
K. Zs: – Első körben elmondható, hogy leginkább a hagyományos partnereink figyelmét keltette fel, de sikerült azért elhozni egy-egy megrendelőt a konkurenciától is. Mindez lehetőséget jelent számunkra, hogy bővítsük a nemzetközi kapcsolatainkat. Amióta belevágtunk ebbe, azóta több nagy kínai speditőrcég is felvette velünk a kapcsolatot. Így már a lehető legkedvezőbb megoldásokat kínálhatjuk a megrendelőinknek akkor, ha szeretnék a tengeri szállítást is igénybe venni.
– Milyen kihívásokkal szembesültek az év elején? Mennyire terhelte meg Önöket az útdíjak emelése? Könnyű volt ezeket érvényesíteni a megrendelők felé?
K. Zs.: – Az év egyik első kihívása volt az útdíjemelés Németországban, Ausztriában és Magyarországon, de az ügyfeleink többsége elfogadta ezt. Ennek köszönhetően az emeléseket sikerült érvényesíteni a szállítási díjakban is. Akadtak azonban olyanok is – amit teljesen megértek –, akik tendereket írtak ki, hogy alacsonyabb árakat érjenek el. Minden a matekról szól. Az útdíj csak egyetlen fuvar esetén akár 200 euró pluszt is jelenthet. A tendereken látható nyomás azonban választás elé állítja a fuvarozókat: vagy elfogadják az alacsonyabb fuvardíjat, és bevállalják a veszteséget, vagy szimplán nem indulnak rajta, azaz még esélyük sem lesz elnyerni a megbízást.
I. I.: – Ez sokszor irreális elvárásokat szül. Én láttam már olyan árakat is egy-egy megrendelőtől, ahol egyszerűen nem értettem, hogyan számolták ki, és még csak gondolkodni sem tudtunk rajta, annyira alacsony volt. Olyan árakat mi nem fogadhatunk el, ami hónapról hónapra mínuszos működést hoz. Még akkor sem, ha arra építünk, hogy majd később biztosan jobb lesz, és eltűnnek a veszteségek. Az alacsony volumeneket a visszaeső fogyasztás okozza. Örülök annak, hogy a nehéz helyzet ellenére a megrendelőket sikerült megtartani, még akkor is, ha tudom, hogy az ő forgalmuk is csökkent.
– Kényszerültek-e elbocsátásokra a tavalyi visszaesés miatt?
I. I.: – Sajnos igen, körülbelül 30 kamionsofőrtől kellett megválnunk, de a nagy részük önként lépett ki, mert egyszerűen nem tudtunk megbízást adni nekik. Nyilván ők otthon ültek, sokáig reménykedtek, fizettük őket, de nem jutottak munkához. Kihívás az ügyfeleket megtartani, főleg akkor, ha normál piaci árakon dolgozik valaki, mint mi. Az év elején nagyon sok érdeklődő hívást kaptunk a kamionsofőröktől, de mostanra ezek abbamaradtak. Mi újra elkezdtünk keresni sofőröket, de nem könnyű találni képzett, hivatásos gépjárművezetőt. Szeretnénk valahogyan elérni a női sofőröket is. Bár Európában az arányuk elég alacsony, de nálunk, Romániában legalább 6 százalékos, ezzel az ország a második helyet foglalja el. Kifizetődő lehet tehát ebbe az irányba elmozdulni.
– Milyen szolgáltatásokat kínál jelenleg az Önök cége?
I. I.: – Mi, ahogy eddig is, alapvetően tengeri konténerszállítással foglalkozunk Európában. Leginkább a rotterdami és az antwerpeni kikötőbe szoktunk szállítani vagy onnan felvenni árut. Arra is van példa, hogy Budapesten, Koperben, Konstancában, Görögországban vagy Lengyelországban veszünk fel konténereket. Belgiumban rendelkezésre áll egy logisztikai raktárbázisunk, emellett vannak partnereink a vámügyintézéshez itt, Romániában, illetve Belgiumban is. Nemcsak konténeres, hanem ponyvás fuvarozást is vállalunk, de veszélyesáru-szállításra is tudunk megoldást nyújtani. Nagyon rugalmasak vagyunk, és ha valamit megígérünk, akkor azt megcsináljuk. Nálunk nincsenek rejtett költségek. Az ügyfelek pedig folyamatosan ellen-őrizhetik, hogy hol jár a rakományuk. Ha pedig rajtunk kívül álló okok miatt nem tudjuk időre leszállítani az árut, akkor értesítjük az ügyfelet.
– Hogy látja: mi az, amiben sürgősen változásra van szükség az európai közúti áruszállításban?
I. I.: – Minden héten előfordul, hogy valaki behatol a kamion rakterébe a parkolóban az éjszaka leple alatt, vagy csak szimplán gázolajat lopnak. Ezek az esetek leginkább Franciaországban, Belgiumban és Németországban fordulnak elő. Az utóbbi az egyik legbiztonságosabb országnak volt tekinthető korábban. Tőlünk elvárják, hogy üresen is hazahozzuk a vontatókat, hogy a kamionsofőr ne a fülkében aludjon, és még más egyéb dolgokat, de a kamionparkolókban egyszerűen nincs közbiztonság. Természetesen minden káresetnél kihívjuk a rendőröket, de eddig egyetlenegy megoldott ügyet sem tudok említeni ezen a téren. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy alapvetően van egy védelmi rendszer a gázolajtartályokon, de sajnos általában a tolvajok ezt könnyen semlegesíteni tudják. Mindent összevetve tehát úgy látom, hogy sokkal több biztonságos kamionparkolóra lenne szükség nagyon rövid időn belül. Szerintem nem normális, hogy már egy benzinkútnál sem lehet megállni hosszabb időre, ahol elvileg fények és kamerák is vannak. Ennek ellenére mindig próbálunk olyan helyeken megállni, ahol megvan a kellő biztonság, és amennyire csak lehet, igénybe vesszük a biztonságos kamionparkolókat.
– A nehéz gazdasági környezetben a beruházás akadályokba ütközhet. Fejlesztették-e a flottát az elmúlt időszakban?
I. I.: – Tavaly legalább 100 darab vontatót cseréltünk le, így most a legidősebb járműveink maximum 4 évesek. Erre az évre nem tervezünk nagyobb cserét, várhatóan majd jövőre kerül ismét terítékre ez a kérdés. A flottánkban jelenleg DAF, Iveco és MAN vonatók vannak.
– Milyen évnek várják 2024-et?
I. I.: – Egy dolog biztos: hogy semmi sem biztos. Bízom benne, hogy a volumen és a bevétel legalább a 2022-es szint körül alakul. Két évvel ezelőtt szinte minden évben képesek voltunk bővülni 10–15 százalékkal. Jó lenne, ha növekedésbe fordulna a régiónkban a nemzeti gazdaságok teljesítménye.
Biztonság és felelősség
„Úgy látjuk, hogy a nehéz gazdasági helyzetben is szükség van a társadalmi felelősségvállalásra. Elindítottunk nemrég egy programot a közlekedésbiztonság növelése érdekében. Ez számunkra nem nagy ráfordítás, mégis fontos, mert nagy szükség van rá” – mondta Kondor Zsolt. „Az ötletet egy tavalyi megkeresés adta, majd idén újabb iskolákba látogattunk el. Felkerestük például a Nagyvárad történelmi központjában működő Ady Endre Gimnáziumot is. Ezeken az alkalmakon az elméleti és a gyakorlati oktatásokra helyezzük a hangsúlyt. Egyfelől az iskolások megnézhetnek egy közlekedésbiztonsággal kapcsolatos oktatófilmet, másfelől pedig beülhetnek egy kamionba, és személyesen is felfedezhetik, milyen holtterei vannak egy-egy vontatónak. Fontosnak tartjuk tudatosítani, hogy bár joguk van rollerrel vagy biciklivel az autók, teherautók között közlekedniük, de mivel ők veszélyeztetett úthasználók, ezért tanácsosabb a bicikliutat választaniuk, amikor csak lehet. Emellett arra is fel kell hívni a figyelmüket, hogy az okostelefonok menet közbeni bámulásával ugyancsak fokozott veszélynek teszik ki magukat. Egy meggondolatlanságnak, figyelmetlenségnek súlyos, az életminőségükre kiható következményei lehetnek” – tette hozzá a kereskedelmi igazgató.
Aranyi Péter
