A tavalyi év vége az árumennyiség szempontjából meglepetést hozott a fuvarozók számára. Ennek ellenére már látszanak a kilábalás jelei. A közúti áruszállítás teljesítményéről és a legfrissebb trendekről a nagyváradi székhelyű Marvicon képviselőivel beszélgettünk.
– Milyen évet zárt tavaly a Marvicon? Milyen várakozásai vannak az idei évre vonatkozóan?
Ilie Ilea (I. I.): – Az elmúlt év meglehetősen érdekes volt, mivel nagyobb forgalommal zártuk, mint 2021-ben. Ugyanakkor a profit ugyanazon a szinten maradt, mint az előző évben. Novembertől viszont drámaian csökkenni kezdtek a szállítási mennyiségek, és ez a folyamat egészen idén februárig tartott, amikortól kezdve újra nőni kezdett a volumen. Bízunk benne, hogy ez kitart, de úgy gondolom, hogy az idei év nem lesz rózsás ebből a szempontból. Várakozásaim szerint ez az esztendő a szállított áru mennyiségét illetően hasonlóan alakul, mint a tavalyi év. Az I. negyedév nehezebb volt a jóval alacsonyabb árumennyiség miatt, valamint amiatt, hogy az év elején be kellett fizetnünk az éves biztosítást a teljes flottára. Mindemellett megemeltük a gépjárművezetők fizetését is. A március ugyanakkor már jobban sikerült, ezért bízom abban, hogy az év második fele eredményesebb lesz.
– Hogy látja: mi lehetett az oka annak, hogy tavaly novemberben jelentős mértékben csökkent a volumen?
I. I.: – Én azt gondolom, hogy ennek oka a fogyasztás visszaesésében keresendő. A legtöbb ember inkább tartalékolt, és a korábbi évekhez képest jóval óvatosabban költött az üzletekben, ami meglátszott a kereskedelem és a közúti árufuvarozás teljesítményén is. Mindez bizonyos szempontból érthető véleményem szerint, hiszen sokan nem tudták, hogy milyen rezsiköltségekre számítsanak télen, éppen ezért inkább tartalékoltak a nehezebb időkre. A december általában minden évben a legerősebb hónapnak számít, tavaly viszont a legrosszabb volt azóta, amióta én itt vagyok. A novemberben elkezdődött visszaesés tehát nagyon komoly és meredek volt az év előző hónapjaihoz képest. Szerencsére idén márciusban kedvező fordulat állt be, ahogy említettem, és remélhetőleg folytatódik ez a tendencia.
– Mennyire kell a jelenlegi helyzetben megharcolni a megrendelőkért?
Kondor Zsolt (K. ZS): – Természetesen van harc, de a kérdés az, hogy mit érdemes felvállalni és mit nem. A partnerkapcsolatok jellemzője, hogy megbeszéljük egymással az igényeinket. Egy igazi partner tudja, hogy mi történik a piacon, ezért nincsenek irreális elvárásai az árakat illetően. Egy jó partnerkapcsolathoz azonban évek kellenek, ez nem jön létre egyik napról a másikra. Ami a volumeneket illeti, nemcsak a hosszú távú szerződéseknél, hanem az eseti megbízások piacán is leestek nagyon. Igaz, mennyiségi szempontból az idei január, február és március elég jó volt a tavalyi évhez képest, de a veszteséges működést nyilván nem lehetett elkerülni, mert ugyan sok fuvarunk volt, de nem ugyanazon az áron; vagy ha ugyanazon az áron is megy egy fuvar, akkor az már nem fedi a költségeket az infláció miatt. Tegyük fel: valaki még mindig ugyanazon az áron megy ugyanannyi kilométert, mint mondjuk tavaly nyáron, akkor azon a fuvaron már nincs annyi nyereség. Kétség nem fér hozzá, hogy a hosszú távú tenderekért nagy harc folyik.
– Szakmai berkekből azt hallani, hogy most több cég felfüggesztette a kamionsofőrök toborzását, egyszerűen azért, mert visszafogottabb a közúti áruszállítás teljesítménye. Ez mennyire igaz Önökre?
I. I.: – A helyzet kissé hektikus. Előfordulhat, hogy mondjuk 5–6 teherautónak nem jut munka, de aztán úgy alakulnak a dolgok, hogy másnap már őket is be kell vetni. Valahol igaz ez a kamionsofőrökre is. Jelen pillanatban valóban nem keresünk hivatásos gépjárművezetőket, de ezzel nem csak mi vagyunk így Romániában. Úgy tudom, most nagyon sok kamionsofőr áll rendelkezésre a román piacon. Sőt, kaptam megkeresést Magyarországról is egy munkaerő-közvetítő cégtől, hogy amennyiben szükségem lenne magyar kamionsofőrökre, akkor forduljak hozzájuk. Ez véleményem szerint nem lesz mindig így, éppen ezért a közeljövőben unión kívüli országokból, így például Kazahsztánból fogunk honosítani kamionsofőröket, de más ázsiai és afrikai államokban is folytatunk munkaerőtoborzást. Ha nem is az idei, de a jövő év már jobb lehet a gazdasági teljesítmény szempontjából is, ezért mindig nyitott szemmel kell járni.
– Mennyire nehéz olyan sofőrt honosítani, aki nem uniós állampolgár?
I. I.: – A román cégek számára ez sokkal bonyolultabb kérdés, mivel mi nem vagyunk tagja a schengeni övezetnek. Amennyiben ázsiai vagy afrikai gépkocsivezetőt veszünk fel dolgozni, akkor ezeknek a sofőröknek speciális schengeni vízumra van szükségük, amit nem könnyű megszerezni. A másik nagy probléma, hogy itt, Romániában a hatóságok nem tudják minden unión kívül érkező gépjárművezető vezetői engedélyét honosítani, mivel nem minden harmadik világbéli országgal van megállapodás.
– Mi az, ami most kifejezetten kihívást jelent a Marvicon számára, ami az I. negyedévben jelentkezett?
K. ZS: – Az a nagy feladat, hogy miként tudjuk az árakat úgy kordában tartani, hogy ne szálljanak el. Ez nagyon fontos, mert bár az üzemanyagárak csökkentek, a működési költségek nem lettek kisebbek, sőt! Éppen ezért mindig meg kell találnunk azt a középutat, ami mindkét fél számára előnyös lehet. Mivel az ügyfeleinknek egy megbízható partnerre van szükségük, ezért én mindig megpróbálok a partnereink fejével gondolkodni. Nekik az a jó, ha nyugodtan alszanak, amíg az áruikat visszük. Vagy ha éjszaka felhív minket egy ügyfél, akkor meg tudjuk mondani, hogy éppen hol tartózkodik az áruja. Vagy ha valami rendkívüli történik, akkor elegendő biztosításunk van arra, hogy fedezzük a dolgot. Akármi történik a világban – lehet járvány vagy háború –, a szállítmányozásnak mindig működnie kell. Most nyilvánvalóan nem egy kényelmes időszakban vagyunk, hiszen a volumenek megcsappantak, a költségek nem csökkennek, hanem az infláció miatt nőnek – mindez együtt egy olyan folytonos kihívás, aminek úgy tudunk eleget tenni, ha együtt mozgunk a piaccal vagy a gazdasági helyzettel.
– Mennyire volt hatással az infláció a Marvicon működésére az idei I. negyedévben?
K. ZS: – Az infláció még mindig magas Romániában, de azt gondolom, inkább a piaci helyzet állítja kihívások elé a céget. Azt látom, hogy a kisebb partnerek próbálnak hatni az árakra, és sokszor megkísérlik alacsonyabb díjakon igénybe venni a különféle szolgáltatásokat. Mi ugyan próbálunk rugalmasak lenni, de azért túl sok mozgásterünk nekünk sincs ebben a kérdésben. A mi költségeink sem csökkentek az elmúlt időszakban, kizárólag a gázolaj ára ment le kissé a korábbi hónapokhoz képest, de a minimálbér kötelező emelése mellett a megemelkedett útdíjakat is be kellett építeni az árainkba. Az utóbbi átlagosan legalább 5 százalékos növekedést jelent. Egy fuvarozó számára a hosszú távú szerződések mellett a spotpiac jelenti a bevételi forrást, de ott most 5 évvel ezelőtti árak érvényesülnek. Mindez annak köszönhető, hogy a piacon most sok a szabad kapacitás, ezért az árutovábbítással foglalkozó cégek le tudták nyomni az árakat.
– Okozhat bármilyen változást a Marviconnál, hogy tavaly a Jost személyében új tulajdonosa lett a belga anyacégnek, a Be-Trans-nak?
I. I.: – Nem, nem lesznek változások. Az új tulajdonos azt mondta, hogy először szeretné látni, hogy hogyan működik a cég. Most elsődleges cél, hogy menjen az üzlet, aztán később juthat idő a fejlesztésre és a beruházásra is. Ami fontos, hogy nem változtatunk az árainkon, tehát a partnereknek nem kell áremeléssel számolniuk.
– Hol találkozhatnak Önökkel a piaci szereplők idén kiállításokon vagy rendezvényeken?
I. I.: – Európa egyik legnagyobb logisztikai kiállítására, a müncheni Transport Logistic-ra is kilátogattunk az anyacéggel, majd szeptemberben egy bukaresti mustrán veszünk részt kiállítóként. Azonkívül a különféle szaklapok releváns rendezvényein is részt veszünk idén. Lehet, hogy én még a régivágásúak közé tartozok, de azt gondolom, hogy teljesen más az, amikor két ember találkozik, mint amikor Teams-en vagy más alkalmazáson online folytatnak le egy beszélgetést. Az együttműködés szerves része, hogy évente legalább egyszer vagy kétszer találkozunk a partnereinkkel, és megbeszéljük a dolgokat.
Aranyi Péter
