A magyar–román határtól mindössze 16 kilométerre fekvő Nagyváradon működik a Marvicon, amely évek óta egyre nagyobb szeletet szakít ki az európai fuvarozási tortából. A magyar multikat is kiszolgáló vállalat most a tengeri konténerek közúti szállítása terén kívánja erősíteni pozícióit. A társaság képviselőivel a fuvarozás jelenlegi helyzetéről, a sofőrhiányról, illetve az orosz–ukrán háború által generált piaci következményekről beszélgettünk.
– Hogyan jött létre a Marvicon, és mi adja jelenleg a vállalat fő profilját?
Ilie Ilea (I. I.): – Mi alapvetően egy fuvarozással foglalkozó vállalat vagyunk, és viszonylag új szereplőnek számítunk a piacon. Cégünket 2015-ben alapította a Be-Trans, és még ebben az évben be is rendeztük az új központunkat Nagyváradon. A következő év január elsején pedig megkezdtük működésünket mindössze 5 teherautóval, számuk az év végére már 20-ra bővült. A Marvicon alapvetően nemzetközi, legfőképpen belga háttérrel rendelkezik. Anyavállalatunkat, a Be-Trans-ot Bert Vranckx alapította 1998-ban a belgiumi Geelben. Ő hivatásos sofőrként sokáig dolgozott, tehát mondhatni élesben látta, hogy milyen fejlesztésekre, beruházásokra van szükség az ügyfelek minél jobb kiszolgálása érdekében.
Kondor Zsolt (K. ZS.): – A cég anyavállalata jelenleg alapvetően tengeri konténerek közúti szállításával foglalkozik. Ez egyaránt magában foglalja a 20, illetve a 40 lábas változatokat, a tartály-, illetve a hűtőkonténereket. Belgiumban minden szükséges felszerelés, illetve gép rendelkezésre áll, ami lehetővé teszi a konténerek le-, illetve felrakodását. Cégünk egyik fontos erőssége, hogy saját flottával rendelkezünk. Jelenleg 170, döntően DAF gyártmányú teherautónk és kamionunk van, és összesen 320 különféle félpótkocsi és tréler áll rendelkezésre. Ezek nagy része konténerszállító, de vannak hűtőfelépítményes és mélybölcsős ponyvás félpótkocsijaink is. Emellett fém hátfalas, erősített vázzal rendelkező Krone Tautlinerek is megtalálhatók a kínálatban.
– Hogyan határoznák meg a cég filozófiáját, hitvallását?
I. I.: – Ami fontos számunkra, hogy minden ügyfelünknek el tudjuk végezni azt a feladatot, amire felkérnek. Mi nem ígérgetünk. Ha valamit meg lehet csinálni, azt elvégezzük, de ha nem vagyunk benne biztosak, akkor nem fogjuk hitegetni a megrendelőinket; nem akarunk csalódást okozni. Ha valakinek azt mondjuk, hogy megoldható a fuvar, akkor még akkor is elvégezzünk a munkát, ha az időközben veszteséggel fog járni számunkra. Sajnos néha ez előfordul. Ha egy teherautó, aminek Budapesten kellene felvennie az árut, mondjuk lerobban, akkor ha kell, másik országból hozunk oda egy üres szerelvényt, hogy aztán elfuvarozhassuk az árut oda és úgy, ahogyan az ügyfél kérte. Mi kommunikálunk az ügyfeleinkkel, minden egyes megrendelőnk dedikált kapcsolattartót kap. Fontos számunkra, hogy a megrendelő tudja, hogy éppen mi van a szállítmánnyal.
– A belga anyavállalatnak köszönhetően a Marvicon földrajzi értelemben meglehetősen széles piaci területet fed le, hiszen Nyugat-Európa és Kelet-Európa között biztosítanak kapcsolatot az áruk áramlásához.
I. I.: – A megrendelések általában a belga anyavállalathoz futnak be, de itt, a nagyváradi központunkban is van szállítmányozói részleg. Természetesen Romániában is vannak olyan teherautóink, amelyek kizárólag itt, a régióban dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy egyfelől gondoskodunk a belga megrendelések teljesítéséről, de ettől függetlenül a régiós piacon is aktívak vagyunk. Ezen a téren szabad kezet kaptunk, sőt, kifejezetten profitorientáltan kell működnünk. És így is működünk, szerencsére senki felé, így a román állam felé, az alvállalkozóink és a partnereink felé sincsenek fennálló tartozásaink. Csak egy egészséges pénzügyi háttérrel rendelkező cég tud helytállni bizonyos helyzetekben.
K. ZS.: – A határ közelsége lehetőséget jelent számunkra, hogy a magyar piacon is aktívak legyünk. Rendszeresen vannak megrendeléseink a magyar nagyvállalatoktól. Nem titkolt célunk ugyanakkor, hogy szeretnénk jobban kivenni a részünket a régió intermodális áruszállításából a tengeri konténerek közúti szállítása terén. Ebben már jelentős tapasztalatunk van Nyugat-Európában, és ezt nagyon hatékonyan tudjuk végezni, legyen szó az antwerpeni vagy a rotterdami kikötőről. Azt látjuk, hogy Budapest komoly logisztikai központtá vált, amin keresztül a koperi vagy a rijekai kikötő is könnyen elérhető. Miért ne vehetnénk mi is ki a részünket a konténerek közúti szállításából? Könnyedséget jelent számunkra, hogy a cég európai flottájának mozgását innen, a nagyváradi központból irányítjuk.
– Nem jelent-e kihívást, hogy a legtöbb szolgáltató legtöbbször csak egy irányba kéri a fuvart?
I. I.: – A szolgáltatóknak törekedniük kell arra, hogy valahogyan kiegyenlítsék az árakat. Manapság egy Nagyváradról Bukarestbe tartó fuvar nagyon jó áron megrendelhető, de Bukarestből Nagyváradra már nem. Ugyanez a helyzet a Belgiumból Franciaországba tartó fuvarokkal, de visszafelé ott sem ilyen rózsás a helyzet. A példának okáért, míg Belgiumból Franciaországba 1,5–1,6 euró/km áron, addig visszafelé csak 0,80 cent/km áron lehet dolgozni. Ahhoz, hogy ezt fenntartható módon lehessen végezni, nagyon jól szervezettnek kell lenni, máskülönben ráfizetésessé válik az üzlet.
– Mennyire viselte meg Önöket az orosz–ukrán konfliktus miatti üzemanyagár-emelkedés?
K. ZS.: – A gázolaj áremelkedése Romániában meglehetősen gyors volt: 3 nap alatt 5,50-ről 9 lejre ment fel a dízel literenkénti ára, vagyis majdnem kétszeresére drágult. Ez a trend Nyugat-Európában is megfigyelhető volt, de mi amúgy sem tudnánk azzal trükközni, hogy ott tankoljuk meg a 170 teherautót, ahol éppen kedvezőbb az üzemanyag ára. Ezeket a pluszköltségeket tehát az áruszállítási díjakban is érvényesítenünk kell. Szerencsére ezt az ügyfeleink 99 százaléka elfogadta, viszont a multiknál akár egy hétbe is belekerülhet, mire sikerül érvényesíteni egy ilyen, a piac által generált áremelést, mert náluk lassabb a döntési mechanizmus. Vannak azonban olyan alvállalkozók is, amelyek 2–3 kamionnal dolgoznak. Nekik igen nagy nehézséget jelenthet egy ilyen helyzet, és előfordulhat, hogy megállnak, és egyelőre nem fuvaroznak. Ez komoly veszély lehet az áruszállítás egészére.
– Milyen hatással volt a világjárvány a Marvicon működésére?
I. I.: – Kihívásokkal járt, de azt kell mondanom, hogy a sofőrjeink nem ijedtek meg a helyzettől, mert a járvány idején is ugyanolyan intenzitással voltak hajlandók dolgozni. És itt, az irodában is törekedtünk arra, hogy amennyire csak lehet, megtartsuk a normál munkamenetet. Szerencsére nem kellett home office-ba vonulni, meg tudtuk oldani, hogy a központunkban dolgozhassunk, természetesen mindezt az éppen aktuális egészségügyi intézkedésekkel összhangban. A járvány első évében nemcsak megtartani tudtuk a hagyományos partnereinket, hanem még növelni is sikerült az ügyfélkörünket, köszönhetően annak, hogy voltak olyan cégek, amelyek egy darabig nem akartak külföldre szállítani. Jelenleg magyar, szlovák, holland és belga ügyfeleink is vannak.
– Mennyire jellemző Romániában a sofőrhiány?
I. I.: – Nálunk egy sofőr nettó bére 2600–2800 euró között mozog havonta. Emellett díjmentesen biztosítjuk a gépjárművezetők számára az utaztatást is. Én azt gondolom, hogy ha a sofőrök jól meg vannak fizetve, akkor meg lehet találni a közös hangot velük, és nem mennek el máshová. Ettől függetlenül továbbra is számolnunk kell a sofőrhiánnyal, mert azt látjuk itt, Romániában, hogy a fiatalok nem igazán szeretnének ilyen munkakörben dolgozni. Manapság már eleve kevesebben iratkoznak be kamionos iskolába, hogy letegyék a C+E jogosítványt. Ezért élünk a külföldi munkavállalók alkalmazásának lehetőségével. Állományunkban jelenleg is megtalálhatók ukrán, illetve moldáviai gépjárművezetők is. Sok jelentkező van Ázsiából is, de őket nehezebb alkalmazni a schengeni követelmények és a szabályozásbeli különbségek miatt. Törekszünk arra, hogy mindig a legjobbakat vegyük fel. Hiszek abban, hogy nem az a lényeg, ki honnan való, mindenütt vannak jó és rossz emberek; az a fontos, hogy valaki milyen teljesítményt nyújt. Ha valaki nem ezt tartja szem előtt, akkor ez az együttműködésünk végét jelenti.
– Milyenek a Marvicon kilátásai az idei évre? A jelenlegi orosz–ukrán háború árnyékában terveznek-e valamilyen beruházást vagy fejlesztést?
K. ZS.: – Talán ebben az évben sikerül 5–10 százalékos növekedést produkálnunk. Eddig minden évben sikerült nőni, bízom benne, hogy ezek után is sikerülni fog. Persze ez még sok mindennek a függvénye. Lassan hozzászokunk ahhoz, hogy a holnap nem mindig úgy alakul, ahogyan azt tegnap reméltük. Ami Romániában gyerekcipőben jár, az a raktárlogisztika. Éppen ezért ebben látunk most fejlődési lehetőséget. Van itt, Nagyváradon egy nagy építési földterületünk, amit szeretnénk erre a célra hasznosítani: szeretnénk felépíteni itt egy központot raktárbázissal, irodákkal, illetve kamion- és személyparkolókkal. Ennek sorsáról várhatóan áprilisban-májusban fogunk dönteni.
Aranyi Péter
