Kellően erős és stabil a vállalkozás ahhoz, hogy akár egy 2008-ashoz hasonló krízisből is jól jöjjön ki, ha valóban beválnak azok a prognózisok, amelyek óriási gazdasági recessziót vizionálnak az ukrajnai háború utáni időszakban, mondja Hock Ádám. Az Inter-Épfu Kft. társtulajdonos-ügyvezetőjével ezen optimista hozzáállás hátteréről, valamint a komplex szolgáltatások irányába tett erőfeszítéseikről és az üzemanyagárak emelkedésére adott válaszlépéseikről beszélgettünk.
– A logisztika mely szegmenseiben tevékenykedik az Inter-Épfu Kft.?
– Az MAN márkakereskedés és -szerviz működtetése mellett kizárólag nemzetközi fuvarozást végzett a cég egészen 2016-ig. Kocsis László, az alapító tulajdonosunk akkor látta elérkezettnek az időt, hogy a szállítmányozással mint negyedik önálló üzletággal bővítse a vállalkozás tevékenységét. A fuvarozásért felelős vezetőként – és nyilván figyelembe véve a speditőri múltamat – engem bízott meg a feladattal, amit örömmel elvállaltam, így immár 6 éve a szállítmányozás is a profilunkba tartozik. A két terület együtt a forgalmunk jelentős részét teszi ki. Tavaly 21 ezer feladat elvégzésével 7,3 milliárd forintos árbevételt értünk el, ebből 6,1 milliárd volt a szállítmányozás – mely terület teljesítménye évről évre 15–20 százalékkal bővül – és 1,2 milliárd a fuvarozás. Ehhez jön még a szerviztevékenységből és a haszongépjármű-értékesítésből származó bevétel, összesen tehát a 2021-es évet közel 8 milliárd forintos forgalommal zártuk. Bízunk benne, hogy idén átlépjük a 10 milliárdos „álomhatárt”.
– Mi indokolta a szállítmányozásba történő belépést?
– Kocsis László régi vágya volt, hogy az Inter-Épfu Kft. nemzetközi szállítmányozóként is megjelenjen a piacon. Közrejátszott a döntésében, hogy amikor 2012 végén ide kerültem majdnem 10 éves szállítmányozásban szerzett tapasztalattal a hátam mögött, már akkor felvetődött szakmai beszélgetésekben a profilbővítés lehetősége. Abban maradtunk, ha megérnek rá a feltételek, belevágunk. 2016-ban a régi kapcsolatrendszeremet is mozgósítva, a nulláról elkezdtük felépíteni a nemzetközi szállítmányozási üzletágunkat. Örömmel vágtam bele a feladatba, mert így kamatoztatni tudtam a korábban szerzett tapasztalatokat.
– Mit mutatnak az idei I. negyedéves számok az Inter-Épfu gazdálkodásáról?
– Az első három hónapot időarányosan, forgalom tekintetében a terveink szerint zártuk. Most 2,5 milliárd forintos árbevételnél tartunk, tehát az imént említett 10 milliárdos célkitűzés egyáltalán nem tűnik túlzónak. A nemzetközi szállítmányozási üzletágunk további dinamikus fejlődése mellett, az idei év egyik projektjének keretében 25 vadonatúj MAN TGX vontatót állítunk munkába, amelyek közül az első 18 autó forgalomba helyezése már folyamatban van. Egyre komplexebb szolgáltatásokat tudunk nyújtani a partnereinknek, ezért az elmúlt évben elkezdtünk raktározással is foglalkozni, ami a fejlődési pályánk következő lépcsőfoka. Jelenleg Szigetszentmiklóson 5 ezer négyzetméteren végzünk raktározási tevékenységet, és a terveink között előkelő helyen szerepel további raktárak létesítése már a közeljövőben. Például 2021-ben Csorna közelében, Maglócán 12 ezer négyzetméteres telephelyet vásároltunk, ahol belátható időn belül szeretnénk felépíteni egy 3 ezer négyzetméteres raktárt.
– Ugrás az ismeretlenbe?
– Valóban, ez egy igen jelentős beruházás lesz, ha megvalósul, és már ma látszik, hogy rengeteg munkát, odafigyelést fog igényelni a menedzsmenttől és a kollégáktól, hiszen jószerével Szigetszentmiklósról kell majd levezényelni egy több mint 150 kilométerre tervezett projektet. A raktár egyrészt fontos az európai uniós Mobilitási Csomag miatt, hogy közelebb kerüljünk a határhoz, ami már önmagában elegendő indok egy ottani telephely létesítéséhez, másrészt komoly partnereink vannak Nyugat-Magyarországon, akik közül többen megkerestek bennünket árutárolási igényekkel. Az új raktárból sokkal hatékonyabban tudjuk majd kiszolgálni őket.
– A Mobilitási Csomag hogyan érinti a céget? Sok fuvarozó panaszkodik a szigorú előírások miatt…
– Az elmúlt években, valószínűleg a sofőrhelyzet változása szülte kényszer miatt is, már a jogszabálycsomagban lefektetett kritériumoknak megfelelően dolgoztunk, gondolok itt elsősorban a gépkocsivezetők és az eszközök meghatározott időközönként történő hazahozatalára. Azt gondolom, erre is volt időnk felkészülni, meg korábban arra is, hogy úgy szervezzük a fuvarjainkat, hogy megfeleljünk az európai országok minimálbér-elvárásainak. Nagyon odafigyelünk, hogy szabályosan járjunk el mindenben. A Mobilitási Csomag tehát nem ért váratlanul bennünket, mert időben megléptük azokat az intézkedéseket, amelyekkel „kivédhettük” a jogszabály hatálybalépésével bekövetkezett változások negatív hatásait.
– Érzékelik a keleti versenytársak megerősödését?
– Konkurenciaharc mindig volt, van és lesz, de ez így természetes a piacgazdaságban. Úgy látom egyébként, hogy a tőlünk keletebbre lévő külföldi versenytársainkat hátrányosabban érintik a Mobilitási Csomag előírásai már csak a földrajzi elhelyezkedésük miatt is. Tehát még az is előfordulhat, hogy a magyar fuvarozók jobb versenyhelyzetbe kerülnek; meglátjuk. Mindenesetre mi tesszük a dolgunkat, alkalmazkodunk, és értelemszerűen a piac is folyamatosan alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez.
– Mint például az üzemanyagválsághoz?
– Elképesztő mértékben emelkedtek az üzemanyagárak, és igen, ehhez a megbízók is kénytelenek voltak alkalmazkodni. Hosszú évekig hatalmas erőfeszítésünkbe telt, hogy a növekvő költségeinket érvényesíteni tudjuk a megbízóknál. A mai helyzetben eljutottunk oda, hogy elfogadják az áremelést, mert ők is belátják, ilyen extra költséget csak így gazdálkodhatnak ki a fuvarozók. A gépkocsivezetők bérének növekedését ugyanakkor sokkal kisebb mértékben sikerül megjelentetni a díjakban, pedig a sofőrfizetések nagyon elszálltak az elmúlt időszakban. Ennek kezelése komoly kihívás elé állítja a fuvarozócégeket. Nálunk a fluktuáció alacsony, nemcsak a sofőrök, de az egyéb munkaköröket betöltő kollégák esetében is. Az említett 18 új vontató zökkenőmentes üzembe állítása érdekében folyamatosan vesszük fel a munkatársakat, és ezzel párhuzamosan végezzük az egyéb feladatokat, például a nyomkövető eszközök beszerelését. Az OBU fedélzeti készülékek beszerzése viszont most sokkal nehézkesebb a chiphiány miatt.
– Öregszik a szakma, a fiatalok kevésbé látnak perspektívát a kamionozásban, mint korábban. Könnyen megtalálják a felkészült gépkocsivezetőket?
– Nem annyira egyszerű, mert nálunk is jelentkeznek olyanok, akik borítékolhatóan nem ütik meg azt a szintet, amit mi elvárunk. Tehát nagyon meg kell szűrni, hogy kiket hívunk be interjúra, kiknek a tudását mérjük fel próbaúton, és végül kikkel kötünk munkaszerződést. Az igaz, hogy kevesebb fiatal jelentkezik hivatásos sofőrnek, bár vannak pályakezdők, még akár középkorúak is, akik előtte mást csináltak, de úgy gondolták, hogy pályát módosítanak, és beállnak nemzetközi gépjárművezetőnek. Tapasztalataim szerint köztük is vannak megbízható és képzett gépkocsivezetők, őket szívesen felvesszük, ha teljesítik a kritériumokat. Egyre több helyről lehet hallani, hogy külföldiekkel töltik fel a hiányzó létszámot, és nemcsak a környező országokból érkező munkavállalókkal, hanem például egyiptomi, indiai vagy épp fülöp-szigeteki állampolgárokkal. Óvatos vagyok ebben a kérdésben, amíg lehet, addig magyarokat igyekszünk foglalkoztatni. Szóval nálunk nincsenek külföldi gépjárművezetők, legalábbis egyelőre nem kényszerültünk rá, de ki tudja, hogy alakul később?
– Amikor a flotta bővítéséről, korszerűsítéséről dönt a cég, milyen szempontokat vesznek figyelembe?
– Folyamatosan figyeljük a piaci mozgásokat és kiemelten a megbízók igényeit. Mi alapvetően nemzetközi szállítmányozó cég vagyunk, ebben a szegmensben szeretnénk növekedni, és mindig ehhez a fejlődéshez igazítjuk a fuvarkapacitásainkat. Előnyt jelent, hogy rendelkezünk saját eszközökkel, vannak olyan partnereink, akik nagy mértékben veszik igénybe a flottánkat is. Velük annyira jó az együttműködés, hogy szinte együtt növekszünk. A jövőben is biztosan számíthatunk a megbízásaikra, ezért bátran tudunk előre tervezni akár a kapacitásbővítés kapcsán is.
– Hogy küzdöttek meg a világjárvánnyal?
– 2020 márciusában természetesen meghoztuk az egészségügyi óvintézkedéseket: kötelező kézfertőtlenítés, maszkviselés stb. Szerencsés helyzetben voltunk, mert épp a járvány kitörésekor készült el az új irodaépületünk, így jobban el tudtuk különíteni egymástól a munkatársainkat. Több kolléganőnk áttért home office-ra, elsősorban azért, mert otthon kellett maradjanak az óvodás és/vagy iskolás gyermekeikkel. Nálunk kisebb megbetegedésekkel megúszta a csapat – az irodai dolgozóktól a gépkocsivezetőkig – ezt az egész járványtörténetet. A sofőrök az elején kicsit morgolódtak ugyan, hogy miért nem jöhetnek be az épületbe, de sikerült velük megértetni, hogy ezzel őket védjük. Mert ha mi megbetegszünk, otthonról is tudjuk folytatni a munkát, de egy gépkocsivezető…? Úgy voltunk a pandémiával, hogy dolgozni kell tovább, hisz az élet nem áll meg. A kollégáknak végig azt mondtam, hogy megyünk előre, vigyázva magunkra és egymásra, amennyire tudunk.
– Megerősíti azt az általános vélekedést, miszerint a világjárvány növekvő pályára állította a logisztikai szektort, azon belül a szállítmányozást és a fuvarozást?
– Teljes mértékben, az összes kihívással, költségemelkedéssel együtt is. Aki beleállt és dolgozott, az igenis nyertese tudott lenni az elmúlt két évnek. A mostani helyzet már más kihívások elé állítja az ágazat szereplőit, ezért más megoldásokat, válaszokat is igényel. Az orosz–ukrán háború nagyobb problémákat fog okozni a globális gazdaságban, erőteljesen befolyásolja majd az ellátási láncok működését, és a minden bizonnyal bekövetkező gazdasági recesszió hatásai egyelőre beláthatatlanok.
– Erre már most érdemes elkezdeni a felkészülést?
– Minden szakértő egyetért abban, hogy lesz gazdasági visszaesés, de az Inter-Épfu az elmúlt 6 évben a szállítmányozás portfólióba vételével annyira megerősödött, hogy ez sem okozhat számára problémát. Ugyanúgy fogunk hozzáállni a recesszióhoz is, mint a pandémiához: tesszük a dolgunkat, és megyünk előre. 2015-ben 1,5 milliárd forintos forgalmunk volt, most 8 milliárdnál tartunk, de merünk még ennél is nagyobbat álmodni, ahogy már említettem. Minden tekintetben kellően stabil a vállalkozás ahhoz, hogy akár egy 2008-ashoz hasonló krízist is tudjon kezelni. Ebben segít majd, hogy 14 évvel ezelőtt is egy szállítmányozócégnél dolgoztam, és láttam, hogy mit kell csinálni válsághelyzetben. Az a vállalat jól jött ki a válságból, az Inter-Épfunak is sikerülni fog. Megvan a receptünk bármilyen válság leküzdésére.
– Az elektromobilitás megmozgatta már a fantáziájukat?
– Ma még bőven a dízeljárművek dominálnak, és azt gondolom, várni kell néhány évet arra, hogy a dízelt kiváltsák akár az elektromos, akár más alternatív meghajtású haszongépjárművek. Ezért egyelőre nem foglalkozunk ezekkel a lehetőségekkel, megbízóink részéről nem is merült fel eddig ilyen igény. Mi azzal támogatjuk a klímavédelmi törekvéseket, hogy a legkorszerűbb EURO 6-os autókkal járunk. Ha változik a trend, valóban elkezdenek tömegével alternatív hajtásláncú autókat gyártani, és a megbízóink is ebben az irányban gondolkodnak, akkor majd alkalmazkodunk. Addig maradunk a jól bevált dízeleknél.
NÉVJEGY
Hock Ádám a győri főiskola közgazdasági karán, logisztikai szakirányon végzett 2004-ben, de már 2003-tól elkezdett dolgozni a Delta Spednél, ahol a nyári gyakorlatokat töltötte. „Nagyon örültem a lehetőségnek, hogy főiskolásként munkát kínáltak egy jól menő cégnél, a diploma megszerzése előtt. Gyakorlatilag két óra alatt döntöttünk a párommal – akivel később összeházasodtunk, és 3 gyönyörű fiúgyermekünk született –, hogy visszaköltözünk Budapestre.” Az első 5 évet a kelet-európai viszonylatokkal foglalkozó csoportban töltötte, ott sajátította el a szakma csínját-bínját. Ezt követően előbb a nyugat-európai exportcsapat vezetője lett, másfél évvel később pedig átvette a teljes közúti terület irányítását. 2012 elején a Delta Sped beolvadt a Waberer’s-be, melynek fél évig szállítmányozási igazgatója volt. „Annak az évnek a decemberében kerültem az Inter-Épfu Kft.-hez fuvarozási és kereskedelmi igazgatói munkakörbe. Ez egy éles váltás volt az életemben, mert előtte szállítmányozóként dolgoztam, viszont Kocsis László tulajdonos bizalmat szavazott nekem. 2018-ban társtulajdonos lettem a cégben, amelynek mindennapi operatív munkáját 2020 végétől ügyvezető igazgatóként irányítom.”
CÉGNÉVJEGY
A korábbi Építőipari Fuvarozó Vállalatból kiválva, 1992-ben alapította meg Kocsis László többedmagával az Inter-Épfu Kft.-t, alapvetően nemzetközi fuvarozást végző vállalkozásként. A cég elődje jellemzően Rába tehergépjárműveket üzemeltetett, amelyek az MAN licence alapján készültek, így jó kapcsolatuk alakult ki a német haszonjárműgyártó müncheni központjával. A bajor fővárosban aláírt együttműködési megállapodás eredményeként 1992-ben megnyitották az első magyarországi hivatalos MAN márkakereskedést és -szervizt, majd hamarosan megérkezett az első 10 MAN jármű is a vállalat flottájába. Az Inter-Épfu vezetői hűséges típusok, azóta is csak oroszlános teherautókat szereznek be, mint tették azt legutóbb is, amikor 25 új TGX nyerges vontató vásárlását jelentették be ünnepélyes keretek között a szigetszentmiklósi bázisukon. A két telephelyen működő cég árbevétele tavaly már megközelítette a 8 milliárd forintot, ami elsősorban a 6 éve indított nemzetközi szállítmányozási üzletág jelentős erősödésének és kiváló csapatának köszönhető.
Dékány Zsolt
