Bár 2023 árbevétel szempontjából a stagnálás éve volt, az Indián-Sped továbbra is fejlődési pályán van. A siker fő összetevői: előrelátó üzletpolitika, bombabiztos likviditás, specializáció, egy irányba húzó csapat, falépítés helyett vitorlabontás. Szabó Gábor ügyvezető igazgatóval a mélyre eveztünk.
– Az Indián-Sped minden évre tartogat egy-egy nagy dobást. Gondolom, idén ez nem is lehet más, mint a tavaszi irodaátadás. Miért jelent mérföldkövet a beruházás a cég fejlődésében?
– Mindenféleképpen hatalmas minőségi ugrásnak számít az életünkben, hiszen az első saját tulajdonú ingatlanunkról van szó, az alapítás óta eltelt 18 évben végig bérleményben dolgoztunk. Komoly szerepet szánunk a Tápióságon önerőből és a 2020-ban meghirdetett telephely-fejlesztési és eszközbeszerzési pályázaton elnyert forrásból megépített, 90 millió forint összköltségvetésű, 85 négyzetméteres irodának, az operatív vezetés, a projektfejlesztés és a pályázatfigyelés tekintetében, míg az ügyvezetés és a raktározás továbbra is Alsónémediben marad. A gyönyörű helyen lévő modern iroda még inkább elősegíti a kollégák kényelmes és kulturált munkavégzését. E projekt tető alá hozását rendkívül nagy sikernek tartom.
– A digitalizációban léptek előre ebben az évben?
– A pályázat keretében informatikai eszközöket is vásároltunk, 6–6 note-bookot és mobiltelefont, valamint egy professzionális kivetítőrendszert. E digitális fejlesztéssel modernizáltuk a cég működését, de nem állunk meg, haladunk tovább ezen az úton. A mesterséges intelligenciát muszáj lesz beépíteni a vállalkozás mindennapi irányítási folyamataiba, ugyanakkor én az árral szemben típusú ember vagyok, és úgy gondolom, hogy igenis szükség van a személyes kapcsolatokra, nemcsak a magán-, hanem az üzleti életben is. Persze, lehet majd robotokkal beszélgetni, és biztos lesz egy nagyobb felfutása a mesterséges intelligenciának. Mi is beleállunk, mert aki nem fogja használni, vagy nem fordít elég figyelmet az ilyen irányú fejlesztésekre, az biztosan lemarad. Mindazonáltal változatlanul hiszek a „face to face” tárgyalások erejében. Mindig a mondókámmal és a személyes habitusommal tudtam igazán jó üzleteket szerezni, eredményeket elérni a megbízóknál, és nem azzal, hogy van egy szuper programom, és pár kattintással megoldok mindent.
– A megbízókkal továbbra is felhőtlen a kapcsolat, gördülékeny a kommunikáció?
– Ez egy nagyon fontos szempont a logisztikai piacon. Együttműködni csak azonos érdekek mentén lehet és érdemes. Akkor fut a szekér, ha a partnereinknek az az érdekük, hogy zavartalanul történjenek a kiszállítások, háttérmunkával segítve minket, nekünk pedig az, hogy pontos információkkal, magas minőségi színvonalon szolgáljuk ki őket. Ez egy tipikus win-win helyzet. De ha valaki alá-fölérendeltségi viszonyrendszerben képzeli el a közös munkát, és azt hajtogatja, hogy márpedig ő a megbízó, és én a szolgáltató, még inkább kiszolgáló, akkor az ilyen „együttműködésen” mindketten csak veszíthetünk, és nyilván szétválnak az útjaink. A kiegyensúlyozott partneri kapcsolat lényege, hogy elfogadjuk egymás hibáit – hiszen emberek vagyunk, mindenki hibázik –, és igyekszünk minél előbb orvosolni, megoldást találni a felmerült problémára. Ha egy szállítmánnyal valami baj van, nagyon fontos, hogy higgadtan mi kommunikáljuk azt a megbízó felé, és ne a címzett mondja felháborodottan neki, hogy összetört, kiborult stb. Erre nagy nyomatékkal rendszeresen felhívom a kollégáim figyelmét. Nagyon sok ügyfelünkkel így tudunk együtt dolgozni, és szerencsére kevés olyan partnerünk van, akivel nem találjuk meg a közös hangot.
– Hány partnerrel dolgozik az Indián-Sped?
– A rendszeres, hosszú ideje bennünk és a szolgáltatásainkban megbízó ügyfelek száma eléri a 100-at, emellett sok eseti munkánk is van. Ugyanakkor csak olyan munkát vállalok föl, amit százszázalékosan meg tudunk oldani. Ha megkeres egy cég, de olyan feladatra kér megoldást, ami nem a mi profilunk, mindig javaslok neki egy másik fuvarozót, például B2C esetén valamelyik futárszolgálatot. Érdekes, ezen sokan meglepődnek, pedig részemről teljesen természetes magatartás. Ezzel azt érem el, hogy ha a cégnek esetleg másféle szállítandó áruja lesz, minden bizonnyal engem fognak felhívni elsőként.
– Tavaly átlépték az 1 milliárdos árbevételt. Hogyan alakul az idei év?
– Ezt a forgalmat tartjuk. A cég életében először fordul elő, hogy nem tudunk növekedni. Nehezebb időket élünk, mint az elmúlt évben, kisebb a termelés, kevesebb a szállítandó áru, a logisztikai piac messze nem hasít úgy, mint 2022-ben. A megbízóink nagy része az építőiparban dolgozik, és tudjuk, mennyire visszaestek az építőipari beruházások, de az autóiparban sem sokkal jobb a helyzet. Az infláció visszafogja a fogyasztást, az emberek jobban meggondolják, hogy mire költenek. Mindez nálunk is lecsapódik. Ugyanakkor fuvarszámban, kilométerekben, a rakott futások számában hozzuk a tavalyi évet, sőt, néha jobbat is. 2022-ben a 800 forint feletti literenkénti gáz-olajárnak és a szerződéseinkbe beépített üzemanyag-klauzulának köszönhetően 14–15 százalékkal többet tudtunk kiszámlázni. Ez most hiányzik, jóval olcsóbb az üzemanyag. Október 1-jétől 17,6 százalékkal nőtt az útdíj, januártól a külsőköltség-díj miatt újabb emelés várható, ráadásul literenként 40 forinttal megy föl az üzemanyag jövedéki adója, így jó eséllyel megint egy inflációs spirálban találhatjuk majd magunkat. Ember legyen a talpán, aki ezt be tudja árazni! Márpedig a költségeinket egyedül a fuvardíjban tudjuk – ha tudjuk – kompenzálni. Legalább 12–18 százalékos emelésre lenne szükség jövőre, mindenesetre már készítjük a javaslatainkat, pontos, korrekten alátámasztott számításokkal megyünk a partnereinkhez.
– A flottakorszerűsítés napirenden van?
– A 2022-ben megrendelt 9 autó megérkezett, munkába állt, az utolsó néhány héttel ezelőtt. Szintén sikerült a 2 darab 12 tonnás autónkat Euro 6-osra cserélni. A megnövekedett szervizigények és a feladatok bővülése miatt a régi autókat viszont nem tudtuk eladni. Folyamatosan fejlesztünk, részben a tavalyi megtakarításokból, hogy még hatékonyabban tudjunk dolgozni. A 2022-es év a logisztikában sikeres volt, a cégek többsége eredménytartalékot tudott képezni, aminek egy részét célszerű fejlesztésekre fordítani. Mi is újabb 10 furgonra kértünk ajánlatot, ezek feldolgozása után le is fogjuk adni a rendelést.
– A stagnáló árbevétel ellenére?
– Akkor kell félni, amikor van miből! Amikor egy cégnek jól megy, az eredménygörbéje emelkedik, pont akkor nem szabad elkényelmesedni, és már érdemes előre gondolkodni, hogy mi lesz, ha a görbe egyenesbe vált, netán elindul lefelé. A jobb időszakokban van miből félni – ez azt jelenti, hogy elkezdünk fejleszteni, portfóliót bővíteni, újabb ügyfeleket megkeresni. Mert ha már nem lesz miből félni, csökken az árbevétel, kevesebb lesz a profit, az eredménytartalék fenntartásra és nem fejlesztésre megy, akkor az összes szakmai, üzleti döntésünket pánikszerűen fogjuk meghozni, ennek számos kockázatával.
– Tehát a prosperáló időszakban már készülni kell egy esetleges recesszióra? Ez nem pesszimizmus?
– Nem, előrelátás.
– A gépkocsivezető-hiányt érzik-e?
– A gyűjtőfuvarozási üzletágban a 12 tonnás autókra nehezebb kollégákat találni, mint a furgonokra. Jelenleg mindkét járműre van gépkocsivezetőnk, de azon is gondolkodunk, hogy ha szükséges, egy-két furgonsofőrt átképezünk a 12 tonnásokra. A B-kategória esetében nemrég bevezettük a gépjárművezető-képzést Indián-Sped módra: az egyik tapasztalt, több éve nálunk dolgozó, megbízható kollégánkat kértük meg, hogy a hozzánk jelentkező sofőröket kísérje, minden cégspecifikus elméleti és gyakorlati ismeretet átadjon nekik. Ha kell, beül az anyósülésbe, osztályoz, értékel és javaslatot tesz, hogy érdemesnek találja-e a jelentkezőt arra, hogy nálunk dolgozzon.
– A veszélyesáru-szállítás pont egy ilyen cégspecifikus üzletág a cégnél.
– Ebben az évben 7 kollégám megszerezte az ADR-képesítést. További 5 gépkocsivezetőm is jelentkezett erre a speciális képzésre, ők jövőre szerezhetik meg a szükséges engedélyeket. Így azon kevés logisztikai cégek közé tartozunk majd, ahol a munkatársak több mint 50 százaléka fuvarozhat veszélyes rakományt.
– Az ADR-fuvarozásban ekkora perspektívát lát?
– Évekkel ezelőtt hoztunk egy stratégiai döntést, hogy elkezdünk bizonyos szinten specializálódni, amivel ki tudunk tűnni a többi fuvarozó közül. Ez a mi esetünkben a veszélyes-áru-szállítási szegmensben történő nagyobb szerepvállalást jelentette. Természetesen az elhatározás nem lett volna elegendő, nagyon sokat köszönhetek az e téren is bennünket választó és bennünk megbízó ügyfeleinknek, továbbá a lelkiismeretesen dolgozó, a szabályok betartására odafigyelő munkatársaimnak. Nagyon ritkán figyelmeztet vagy büntet bennünket a katasztrófavédelem, és akkor sem a mi felkészületlenségünk miatt, hanem a megbízók vétenek olyan csomagolási vagy okmányhibákat, amelyek hatósági eljárást vonnak maguk után.
– Mit vár 2024-től?
– Egy mondás szerint „amikor új szelek fújnak, akkor a kétkedők falakat húznak fel, az optimisták viszont vitorlákat”. Az Indián-Sped felhúzza a vitorlát. Minden iparágban növekedésre számítok, és ha igazam lesz, akkor növekedni fog a logisztika is. Jövőre 10 százalékkal szeretnénk növelni az árbevételünket. Három hónapja felvettem a céghez Jakab Andrást operatív vezetőnek, és biztos vagyok benne, hogy a munkájával ő is hozzá tud járulni a céljaink eléréséhez.
Dékány Zsolt
