A Ferro-Sped Kft. régóta meghatározó szereplő idehaza a túlméretes szállítmányok terén. A cég a nehéz gazdasági körülmények ellenére képes bővíteni az eszközparkját és a szolgáltatásait. A cég első embere szerint az állandóság jobb lenne a fuvarozók számára, de örök igazság, hogy aki nem fejleszt, az lemarad.
– Nemrég zajlott le a párizsi olimpia, amivel kapcsolatban befutott Önökhöz egy megrendelés. Mi volt ez pontosan?
– Volt egy megbízásunk, hogy különböző konténerekben kellett szállítani bizonyos eszközöket. Több száz fuvar megy be ilyenkor, mi ennek értelemszerűen csak a töredékét szállíthattuk. Nagy megtiszteltetés volt, hogy ebben mi is részt vehettünk, mert egy kicsit részesei lehettünk az olimpiát övező sportszenvedélynek.
– Aztán az államalapítással kapcsolatos ünnepség logisztikai támogatásából is kivették a részüket idén.
– Immáron harmadik éve, ezúttal is minket ért a megtiszteltetés, hogy beszállítsuk az Aranyvonatot az Országházhoz. Már megvan a jól bejáratott utunk, amelyen végig kell menni. Tudni kell arról a járműről, hogy egy muzeális darab, amit mindig Dunakesziről szoktunk a belvárosba szállítani. Ez a munka nagyon nagy előkészületeket igényel, általában egy speciális trélerrel szállítjuk, ami be van sínezve. Ezeken a síneken kell feltolni a vagont a pótkocsira nagy elővigyázatossággal. Bár csak 10–15 kilométer a fuvar, így is 2–3 órás út, mire beérkezünk a lerakóra. A beérkezést követően másnap reggel az Alkotmány utcában építünk egy sínpályát, amire egy darus kocsival lényegében lehúzzuk a vagont. Általában augusztus 16-án visszük ki, így pár napig bárki megtekintheti ezt a kézzel festett dekorációval ellátott vonatot. Augusztus 21-én hajnalban pedig már bontás volt, és hajnalban már ment is vissza a múzeumba. Ezen a projekten egy kisebb csapat dolgozott nekünk. A szállítás során vannak olyan területek, ahol különféle felsővezetékeket kell megemeltetni, hogy a szerelvény átférjen alatta. A speciális engedélyeken kívül tehát emelési szolgáltatásokra is szükség van az érintett szervektől.
– A honlapon fellelhető kép tanúsága szerint korábban BKV-járművet is szállítottak.
– Több budapesti megbízásunk volt már. A fogaskerekű vasúti kocsijait szállítottuk, amikor felújították pár évvel ezelőtt. Akkor a mi szervezésünkben folyt a daruzás és a szállítás is. A járművet az Örs vezér teréhez kellett fuvarozni egy felújításra. Ott pár hétig dolgoztak rajta, majd a visszfuvart is mi intéztük. De a Budavári Siklót is ily módon emelve kellett szállítani, ami ugyancsak szép projekt volt.
– Az év elején volt egy 29 szerelvényes szállításuk.
– Egy boszniai címről kellett mobilházakat vinni egy ausztriai lerakóba. Itt egyszerre 29 autóval kellett kiállni, 1 nap volt a vámolás, de 2 nap alatt kellett lerakni az összeset. Azért tudtunk sikeresek lenni, mert egyszerre sok járművet tudtunk kiállítani. Volt már több projektünk ezzel az ügyféllel, ismertük az útvonalat, és az ilyenkor szükséges engedélyeztetési eljárások is olajozottan mentek. Az a nagy kihívás ilyenkor, hogy ne üresen menjenek az autók a startpontra, és a megbízás teljesítése után se üresen térjenek haza.
– Hogy látja: milyen gazdasági környezetben kell dolgozniuk most a fuvarozóknak?
– Nem változott semmi pozitív irányba. Noha 2020-tól folyamatos volt a növekedés egészen 2023 végéig, 2024-re azt vártuk, hogy hátha beindul egy kicsit jobban a piac – de ez nem következett be. Mi elsősorban az építőipart szolgáljuk ki, de hiába vagyunk speciális területen, mi ugyanúgy visszaestünk, mint mindegyik másik fuvarozó, aki az építőiparnak dolgozik. Nekünk is sokkal kevesebb megbízásunk van, és mindenekelőtt a volumenek terén tapasztalható nagyobb visszaesés. A költségek nagy részét tovább tudtuk hárítani, de szerintem van még néhány százalék, ami lóg a levegőben. Ezeket a volumennel próbáltuk volna meg kompenzálni, viszont az árualap sem érkezett meg. Erre nagyon sok erőfeszítést teszünk, de sajnos nem tudjuk növelni érdemben, mert a fuvardíjak egyre lejjebb vannak, és emiatt nagyon nehéz növelni a mennyiséget. A tavasz nem hozta meg az erős hónapokat, amiket megszoktunk, a nyár pedig a nagy meleg miatt volt kihívásokkal teli. A sok szabadság és a sok helyettesítés miatt nagyon uborkaszezon volt. Most azt várjuk, hogy a szeptember-október erősebb lesz, ezután tudunk gondolkozni, hogy merre tovább. Ha őszinte akarok lenni, akkor a következő három hónapot sem látom nagyon kiugrónak. Abban bízok, hogy picit erősebb lesz, mint volt, és valahogy ki tudjuk kerekíteni ezt az évet. Túlélésben vagyunk – de nemcsak mi, hanem a fuvarozótársaink is. Forgalomban talán el fogjuk érni a tavalyi év teljesítményét. Ez nagyon nagy siker lenne a jelenlegi helyzetben.
– Mi áll az építőipari gyengélkedés hátterében?
– Nagyon kevés építőipari beruházás van, az állami projektek nagy részét megállították. Az útépítések szintén hiányoznak. Csak az autóiparhoz kapcsolódó fejlesztések üzemelnek, oda szállítunk be, de ott sokkal több fuvarozótól rendelnek meg munkát, így jobban lemennek a fuvarozói díjak is. Az volt a gond, hogy az elmúlt években mindenki felfejlesztette a flottáját, most meg mindenki leadhatná legalább a 10 százalékot – csak ez nem ilyen könnyen megy, hogy 10 százalékot visszaadunk. Tehát most ezzel az adott darabszámú járművel kell dolgozni, és így kell kitermelni a költségeket minden hónapban. A lakossági beruházások is nagyon gyengék, és úgy gondolom, hogy a jelenlegi otthonfelújítási program sem lesz ránk érdemben hatással, mert az az energetikát tartja fókuszban.
– Ebben a piaci környezetben mennyire jellemző a sofőrhiány?
– Ez konstans, mindig van sofőrhiány. A nyáron egy picit könnyebb volt, de most jönnek újabb eszközök, erre toborzunk új embereket. Nehéz megtalálni azokat a kollégákat, akik itt tudnak lenni stabilan. Van egy 100 fős állományunk, akikre mindig lehet számítani, de van azért fluktuáció a többi gépjárművezetőnk körében! Ezt nehéz megérteni, mert a top 50-es fuvarozócégek nagyjából ugyanazon feltételek mellett üzemelnek, ugyanakkor most is toborzunk, és ez valószínűleg a jövőben is így lesz.
– A tavasszal elindított járművezetői képzéstől vár-e valamilyen nagyobb eredményt?
– Nem igazán. Az a pár ember bekerül a rendszerbe – és elszippantják. Egyre több külföldit látok itthon dolgozni, hallok filippínókról, indiaiakról. Mi is próbálkoztunk korábban ilyennel, de nem volt jó tapasztalatunk: nem is a nyelvtudással, hanem inkább a képességgel volt baj, így rengeteg káreseményünk volt. Mindazonáltal véleményem szerint a jövőben egyre nagyobb kihívás lesz a gépjárművezető-
hiány.
– Tudnak-e végrehajtani eszközfejlesztéseket a vázolt nehéz gazdasági helyzetben?
– Év elején 40 autót rendeltünk a DAF-tól, ami kockázatos döntés volt, de azt gondoltuk, hogy jobb konstrukciókat tudunk kialkudni ebben a helyzetben. Összesen 120 nyergesünk van, ami jelentős fejlesztés eredménye – ugyanakkor nem tudom, hogy ma megrendelném-e ezeket a járműveket ebben a piaci helyzetben. Én soha nem a mára gondolok, hanem mindig a jövőbe nézek. Lehet, hogy most rossz, hogy itt van ennyi új eszköz, amit nem tudunk kihasználni, viszont 2–3 év múlva jól fognak jönni, a vontatók ára pedig biztosan nem fog lejjebb menni. Spéci pótkocsikat is rendeltem, azok nemcsak idén, hanem jövőre is fognak érkezni. 160 darab pótkocsink van, ez sokkal több, mint amennyi vontatóval rendelkezünk. Mindez szándékos, azért van így, hogy tudjuk kombinálni őket. Most olyan pótok jönnek, amelyek korábban nem szerepeltek a portfólióban, sok darabszámú tengellyel, így nagyobb súlyokat is el tudunk velük szállítani. Lesznek olyan mélyágyasok is, amilyenjeink előzőleg nem voltak. A fejlődés tehát nem állt meg nálunk attól, hogy az év nem sikerült olyan jól. Bízunk benne, hogy ha fordulat következik be, ott lehetünk az első sorban. A mi cégünk erősségét az adja, hogy egyszerre sok eszközt fel tudunk vonultatni egy-egy nagyobb volumen érdekében, a flottánk így van kialakítva.
– A rossz időszakokat sokan úgy kezelik, hogy leadják a felesleges eszközeiket.
– Azt gondolom, hogy az optimalizáció a jó szó. A portfóliót ilyenkor meg lehet vizsgálni és az eszközparkot rendbe rakni! Mi is ezt tettük, és ilyenkor természetes módon előfordulhat, hogy átmenetileg kevesebb vontatónk van. Viszont ha a fuvarozók nagy számban leadják az eszközöket, akkor a későbbiekben egy esetleges felpattanásnál kapacitáshiány keletkezhet. Tény, hogy 2020-ban véget értek a boldog békeidők, most már 2–3 évente van valamilyen recesszió, miközben szerintem az állandóság jobb lenne. Mi úgy próbálunk meg létezni, hogy mindig több lábon állunk: nemcsak fuvarozással, hanem szállítmányozással és daruzással is foglalkozunk, ez már a forgalmunk 30 százalékát teszi ki. Sok alvállalkozónk van, akiket mindig pontosan, 30 napon belüli határidőre fizetünk ki – nem is lehetne ezt másképpen csinálni, mert így tudunk hosszú távon építeni rájuk.
– Milyen fejlesztéseket terveznek még az idei évre?
– Nem álltunk le ezekkel annak ellenére, hogy vannak nehezebb időszakok. Folyamatosan keressük a lehetőségeket, hol tudunk új szolgáltatásokat nyújtani. Raktározással is foglalkozunk, de műhelyszolgáltatásokat is nyújtunk más cégeknek a saját szervizünkben. Idei beruházásban építünk most egy kamionmosót: nagyon profi technológia kerül majd bele, amivel tudunk speciális, nyitott pótkocsikat is mosni (a ponyvást, a tartályautót és mindenféle típusú eszközt). Tervezünk még egy műszaki vizsgabázist is, ámde ez még csak a jövő.
Aranyi Péter
