A Magyarországi Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetsége (MLSZKSZ) szerint a január 1-jén bevezetett BiReg-rendszer még el nem készült, logisztikai le- és felrakóhelyeket érintő részét úgy kell kialakítani, hogy azok hatékonyan segíthessék az ellenőrzést, a hatóságok pedig gyorsan fel tudjanak lépni a visszaélésekkel szemben, azaz ki lehessen szűrni az engedélyekkel trükköző, Magyarországnak milliárdos károkat okozó, EU-n kívüli külföldi fuvarozókat.
A BiReg informatikai rendszer közúti fuvarozókat érintő részének célja, hogy megakadályozza a nemzetközi engedélyekkel – úgynevezett bilaterális, illetve CEMT-engedéllyel – kapcsolatos visszaéléseket. Az Európai Unió területén az EU-n kívüli országok fuvarozói ugyanis kizárólag ilyen – egy adott ország viszonylatában éves szinten korlátozott számú – engedély alapján vállalhatnak fuvarfeladatot. Az engedélyekkel folyamatosak voltak a visszaélések az elmúlt években: egy-egy engedélyt akár több tízszer is felhasználtak a külföldi fuvarosok, akik a magyarok elől vették el a munkát, és adót sem fizettek Magyarországon. Egyes becslések szerint a magyarországi fuvarok 40–50 százalékát vitték el ilyen módon az EU-n kívüli országok fuvarozói, évi több milliárd forintos piaci és költségvetési veszteséget okozva ezzel.
A MLSZKSZ ezért rendkívül fontosnak tartja a BiReg elindulását, ugyanakkor úgy látja, hogy az akkor tudja elérni a célját, ha a rendszer jelenleg fejlesztés alatt álló – az árukat fogadó és útjára indító – magyarországi le- és felrakóhelyekre vonatkozó része a szakmai szempontok figyelembevételével készül el. Csak így lehet valóban hatékony a BiReg, amely mindeközben az érintett cégekre is csak elviselhető terheket ró majd.
A szervezet szerint egyértelművé kell tenni, kinek kell bejelentést tennie a rendszerben – ehhez módosítani kell a le- és felrakóhelyek engedélyellenőrzését előíró jogszabályt, mert jelenleg nincs egyértelműen definiálva, mi számít le- és felrakóhelynek, és kinek kötelező adatot rögzítenie a BiRegbe.
Tisztázni kell azt is, hogy melyik hatóságot (rendőrség, vám, közlekedési hatóság) kell értesíteni, ha az árut kezelő le- és felrakóhelyek az engedélyekkel kapcsolatban valamilyen problémát észlelnek. Ha ugyanis ennek eldöntését a bejelentőre bízzák, és így a bejelentés nem a megfelelő – és az ellenőrzéshez kellő számú és felkészültségű állománnyal rendelkező –, gyorsan reagálni képes hatósághoz érkezik be, a szabálytalan közúti fuvarozó számonkérés nélkül lépheti át az országhatárt. Az MLSZKSZ szerint egy olyan elemző háttéralgoritmus fejlesztésére lenne szükség (a vámhatóság a kockázatelemzéseknél ezen a téren nagy tapasztalattal rendelkezik), amely az előzetes fuvarozói engedélyrögzítés és a le- és felrakóhelyi adatközlés alapján pillanatok alatt képes kielemezni, hogy az éppen beolvasott engedély rendben van-e, vagy hatósági beavatkozást igényel.
Fontos, hogy a bejelentési-adatfelviteli folyamat 1–2 percnél ne igényeljen többet, és a folyamat egyszerű, könnyen megtanulható legyen. Például az engedélyen legyen QR-kódos azonosítási lehetőség, illetve az engedély és a vontatójármű rendszámának lefényképezése elegendő legyen az azonosításhoz.
Ezenkívül értesíteni kell az ellenőrzés eredményéről az árut kezelő le- és felrakóhelyeket, ugyanis ha nem kapnak erről visszajelzést, nem várható el tőlük, hogy a szabálytalankodó közúti fuvarozót „megakadályozzák” a fuvarfeladat teljesítésében. Ha a le- vagy felrakóhely időben (például 5 percen belül) visszajelzést kapna elektronikusan a hatóságtól, akkor a problémát időben jelezni tudja a fuvart szervező megbízónak. Amennyiben ezt a gépkocsit mégis megrakják, akkor feltehetően valahol útközben részese lesz egy hatósági ellenőrzésnek, aminek eredményétől függően akár jelentős többletköltségek merülhetnek fel (például az áru átrakásával egy másik fuvareszközre), késésekre is számíthat, és kár is érheti a rakományt. A javaslat megvalósításával azonban a megbízónak lehetősége lesz intézkednie.
A jogszabály kialakítása tegye világossá azt is, hogy a le- és felrakóhelyeknek nincs ellenőrzési feladatuk, ezt – az ő adatrögzítési közreműködésükkel – a hatósági szervek (vám, rendőrség, közlekedési hatóság) gyakorolják. A le- és felrakóhelyek csak azért legyenek büntethetők, ha nem regisztrálnak a BiReg-rendszerbe, és nem működnek közre az adatrögzítési folyamatban.
A szervezet végezetül azt javasolja, hogy a rendszer éles üzeme előtt legyen legalább 60 napos felkészülési és tesztidőszak, amikor a piaci szereplők kipróbálhatják és elsajátíthatják a kibővített BiReg működését.
Az MLSZKSZ tehát arra kéri a szaktárcát, hogy szervezzen rendszeres szakmai konzultációt a rendszer fejlesztésének előrehaladásáról az érintett érdekképviseletekkel és ennek keretében azt is vizsgálják meg, hogy a rendszer bevezetése milyen hatással lesz a le- és felrakóhelyek működésére.
