A speciális közúti fuvarozás hazai éllovasa, a Bau-Trans Kft. teljes bevételének 76 százalékát a túlméretes, túlsúlyos fuvarozás adja, míg a maradék 24 százalékot az emeléstechnika, amelybe alapvetően a daruzás és gépmozgatás tartozik. Hogyan érintette ezt a szegmenst a járványhelyzet? Erről is kérdeztük Czibik András cégvezetőt.
– Hogyan teljesített tavaly a társaság?
– A tulajdonosi körünk, a teljes Felbermayr cégcsoport az emeléstechnika területén jobb eredményt ért el, mint a fuvarozási szegmensben. Mi, a Bau-Trans Kft.-nél 2019-et pozitív eredménnyel zártuk, ami köszönhető az emeléstechnika üzletág eredményességének és nagyobb projektmunkák elnyerésének. Az árbevételünk csaknem 3,3 milliárd forintra emelkedett, ami számottevő, 25 százalékos növekedés az előző évhez képest.
– Ehhez milyen külső és belső tényezők járultak hozzá?
– A jelentős árbevétel-növekedés hátterében főként az említett nagyobb projektmunkák állnak. Az elmúlt években egyrészt sikerült egy jól összeszokott fiatal, hozzáértő csapatot összekovácsolni, és olyan speciális szakmai tudásra és tapasztalatra tettünk szert, amelyekkel a legextrémebb speciális szállítási feladatokat is biztonsággal el tudjuk végezni. Ehhez azonban még kellett az, hogy megjelenjenek a piacon olyan komplex speciális szállítási igények, ahol a megbízók elsődleges elvárása, hogy a feladatot biztonsággal, időben, a lehető legjobb minőségben végezzük el.
– Milyen sajátos piaci feltételek, jellemzők között működnek?
– A speciális fuvarozás – hasonlóan a normál fuvarozáshoz – lényegében a 2008–2009-es válság óta küzd a folyamatos árnyomással, ami nyilvánvalóan a kínálati oldal túlsúlyának köszönhető. Ebből kifolyólag mi nem bővítettünk eszközparkot az elmúlt években, viszont továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk a minőségi szolgáltatásra, mindamellett igyekszünk észszerűen csökkenteni a költségeinket. Nehezíti a munkánkat, hogy országonként eltérő szabályozás vonatkozik az útvonalengedélyekre és kísérésre, viszont üdvözöljük, hogy a magyar hatóságok a szabályozást észszerűsítették, az ügyintézést gördülékenyebbé tették, és a kontrollt kibővítették – gondolok itt például a TSM-rendszer bevezetésére –, ami hozzájárul a piac tisztulásához is.
– Hogyan készültek 2020-ra?
– Habár magát az eszközparkunkat nem bővítjük, az eszközcserék folyamatosak. Alapelv szerint a vontatókat 6 évente cseréljük, és a pótkocsikat is időről időre korszerűbbekre váltjuk. Tavaly jelentősebb mértékben – számszerűen 5 vontatót, 7 pótkocsit és 1 darut – cseréltünk és korszerűsítettünk az állományunkból, míg erre az évre szerényebb a terv: összesen 5 eszköz cseréjét tervezzük. A megrendeléseket már kiadtuk, így a járvány miatt kialakult helyzetre való tekintettel sem mondjuk ezeket vissza. Tehát folynak a beszerzések, bár a gyártóüzemek leállása miatt számolnunk kell egy kis csúszással.
– A bevetési készültség biztosítása mellett miként szervezték át a kapacitásokat?
– A megrendelés-állományunk áprilisra nagyjából a felére esett vissza. A legnagyobb kihívásunk jelenleg, hogy elég megbízást szerezzünk, a fix költségeinket átmenetileg csökkenthessük és így megtarthassuk a munkavállalóinkat, mérsékelve a veszteséget. Megvizsgáltuk annak a lehetőségét, hogy az eszközeink egy részét kivonjuk a forgalomból, így csökkentve a költségeket, azonban többet veszítettünk volna, mint amit nyerünk. Sikerült azonban megállapodnunk néhány beszállítóval, hogy átmenetileg átlagosan 50 százalékkal alacsonyabb díjat számoljanak fel azok, akik átalánydíjon számláznak.
– A különböző nemzeti szabályozások hogyan gátolják a tevékenységük zavartalan végzését?
– A határok külföldiek elől történő lezárása és a karantén bevezetése a saját kollégáinkat, sofőrjeinket jelentősen nem érintette, egyedül a megnövekedett tranzitidő okozott bosszúságot. Viszont az elmúlt időszakban is jöttek a cégcsoportunkból külföldi kollégák dolgozni Magyarországra, és a hatóságok nem álltak teljesen a helyzet magaslatán: a beutazásra vonatkozó kérelmekre olykor különböző előírásokat adtak. Mentségükre szolgáljon, hogy viszonylag gyorsan reagáltak, és végül minden érintett kapott beutazási engedélyt. Nagyon vártuk a kormány hathatós munkahelyvédelmi intézkedését, azonban a Kurzarbeitre, vagyis a csökkentett munkaidős foglalkoztatásra vonatkozó rendelet túlbonyolított, bürokratikus, a támogatás mértéke alacsony, és későn vezették be – vagyis kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de legalább a mienk.
– Milyen tanulságokkal szolgál Önök számára a gazdaság (azon belül is az építőipar) kényszerleállása?
– A járvány által okozott gazdasági visszaesés váratlanul és felkészületlenül ért minket. Úgy gondolom, hogy erre a jövőben sem lehet hatékonyan felkészülni, és remélem, hogy nem is kell. Hogy mit hoz a jövő, és milyen ütemben fog újraindulni a gazdaság, az szerintem kiszámíthatatlan; én egy elhúzódó és hullámzó trendtől tartok, ami sok paramétertől függ, bár reménykedek benne, hogy mielőbb megszűnik a járvány, és visszaáll a rend. Az újraindulásra teljes kapacitással készen állunk, így az igényekre azonnal tudunk reagálni.
Névjegy
Czibik András a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán, ipari és szállítási logisztika szakon, szállítmányozási menedzsment szakirányon végzett. Miután 5 év kereskedelmi tapasztalatot szerzett normál közúti fuvarozásban, 2009-ben, az előző válság idején diszponensként került a BauTrans-hoz. Végigjárva a ranglétrát 2012-ben a cég kereskedelmi vezetője lett, 2015-ben pedig az ügyvezető felkérésére sikeresen pályázott a cégvezetői pozícióra, amit azóta is betölt.
Horst Felbermayr, a nehézáru-szállítás úttörője
A 2020. március 13-án, súlyos betegséget követően elhunyt Horst Felbermayr személyében a nehézáru-szállítás és az építőipar ágazatai egy jelentős vállalkozót veszítettek el. A welsi (Ausztria) vállalatvezető mintegy fél évszázadon át formálta az iparágat, mielőtt 2015-ben a felügyelőtanácsba ült át és vele azonos nevű fiának adta át az operatív irányítást, és jelenleg feleségével, Andreával együtt sikeresen vezeti a vállalatot. Lányuk, Elisabeth a vállalat ingatlanaiért felel. Összesen mintegy 2700 alkalmazottjával és 19 országban 67 telephelyével a vállalat Európa legnagyobb nehézáru-szállító vállalatai közé tartozik.
Azonban 1967-ben, amikor feleségével, Giselával átvették édesapja, Franz Felbermayr vállalatát, még egészen csendes volt az akkori welsi telephely. A Franz Felbermayr által 1942-ben alapított vállalat flottáját csak pár jármű alkotta, és az alkalmazottak száma is elég jól átlátható volt még. Ekkorra már megszületett közös lányuk, Elisabeth. De a feleség, Gisela kiválóan értett ahhoz, hogy a fiatal édesanyaként ellátandó feladatok mellett hogyan segítse férjét, Horst Felbermayrt a pénzügyi kérdésekben. Így gyorsan sikerült új üzleti területeket fejleszteniük a mélyépítés ágazatában.
1970-ben megszületett fiuk, Horst Felbermayr. A vállalatnak akkoriban nagyjából 30 alkalmazottja volt, így az átvétel után három évvel már tízszeresére nőtt a foglalkoztatottak száma. Az első, Grieskirchenben alapított kirendeltség ügyvezető igazgatója féltestvére, Franz lett, segítve a családi vállalkozást. Részben ő felelt azon tevékenységi kör fejlesztéséért is, amely építési törmelékek és hulladékok professzionális, konténeres elszállításával foglalkozott. A vállalat nagy sikerét azonban sajnos már nem élhette meg, Franz ugyanis már 1979-ben elhunyt.
A hetvenes évek közepén végezték el az első nemzetközi nehézáru-szállítási munkákat. Az építőiparon belül közműépítésre és földmunkákra specializálódott a vállalat, valamint a helyi kavicskitermelés is fókuszba került. Az autószerelőként végzett Horst Felbermayr nagy hangsúlyt fektetett a fenntarthatóságra, és 1998-ban a kavicsbányák természetközeli rekultivációjáért megkapta Felső-Ausztria tartomány környezetvédelmi díját.
1989-ben a kombinált, sínen és közúton is használható daru fejlesztésével a vállalat belépett az emeléstechnika üzletágába. A daru- és állványzatkölcsönzési üzletág napjainkban több ezer eszközzel rendelkezik.
A kilencvenes évek közepén a nemzetközi mélyített rakterű vasúti szállítás megalapítása szabad utat adott a nehéz rakományok trimodális szállításának. Az egykori VÖEST vállalat linzi telephelyének megvásárlásával Horst Felbermayr megszerzett egy nehézáru-kikötőt, így a vasút, közút és víz jelentette közlekedési útvonalak kombinációjával valósággá vált a trimodális nehézáru-szállítás elképzelése.
Az új évezred elején az ötvenes évei közepén járó vállalkozó nagy lendületet vett, és határozottan benyomult az európai piacra. Megalapította a mély- és speciális mélyépítés ágazatait, jelentősen bővült a járműpark, és létrejött a nehézszerelvények ágazata. E vállalati tevékenységekért 2004-ben Horst Felbermayr az Osztrák Köztársaság ezüst fokozatú nagy szolgálati érdemjelét vehette át, majd 2006-ban Felső-Ausztria tartomány ezüst érdemjelét. Wels városától már 1985-ben megkapta az arany érdemjelet.
