A mostani interjúnk egyik apropója a fotón megörökített mérföldkő a székesfehérvári székhelyű Alba-Zöchling flottájának életében, amikor megérkezett hozzájuk a Pappas-on keresztül beszerzett 200. Mercedes vontató. A cégvezetőkkel ennek kapcsán az idén kifejlesztett sofőralkalmazásról és a gépkocsivezetők megtartásának zálogáról, a közösségépítés fontosságáról is szót ejtettünk.
– Miként áll össze a társaság közúti fuvarozó flottája?
Cserta Róbert (CS. R.): – Habár a 200. Mercedes jármű csatasorba állítását ünnepeltük a közelmúltban, ez annyit tesz, hogy ettől a forgalmazótól eddig már 200 autót szereztünk be. A modellek ár-érték aránya kimagasló, a futásuk biztos, tehát a műszaki paramétereik még több százezer kilométer megtétele után is nagyon jók. Amikor jellemzően 3–4 évesen továbbadunk rajtuk, még mindig értéket hordoznak. Nem mellékesen itt, Székesfehérváron van a márkaszervizük is.
Pap László (P. L.): – A saját gépkocsiparkunkban jelenleg továbbra is 150 autóval dolgozunk, amelyek többféle márkát képviselnek, és amely flottaméret immár 2019 óta stabilan szolgálja ki a fuvarozási feladatainkat. Előtte 2009-ben léptünk be az 50, 2014-ben a 100 autós kategóriába, vagyis jól érzékelhetően dinamikusan növekedtünk. Ehhez képest az elmúlt 3 évben megtorpantunk, köszönhetően a világjárványnak és a világpiaci folyamatoknak, a chiphiánynak és az energiaválságnak. Az igazat megvallva egy kicsit bővítenénk már a darabszámukat, de a gépkocsivezető-hiányos időszak még tart, újabban a járműbeszerzések sem mennek flottul világszerte, ezért még 2021 végén kötöttünk egy olyan szerződést, hogy két év leforgása alatt, 2023 végéig gyártanak és szállítanak le részünkre új autókat.
– És ki is terhelik ezt a 150 autót? Tehát árualap van rájuk?
P. L.: – Igen, most azt mondhatom, hogy bőven van rájuk munka. A tervezéskor úgy voltunk vele, hogy ha olyan lesz 2022, mint a tavalyi, akkor jó évünk lesz. Ehhez képest nem csalódtunk. Tavaszig ugyan bizonytalan volt, hogy miként alakul az év, de szeptemberben már látható, hogy az egész évre jellemző a kapacitáshiány; többször volt olyan időszak, amikor egy autót 2–3 munkára is el tudtunk volna adni, mint amikor egyre sem. Úgyhogy a flottánk kihasználtsága maximális, és érzékeljük, hogy lenne a rakterekre nagyobb kereslet – épp csak a sofőrök hiányoznak a képletből.
Cs. R.: – Még úgy is, hogy a fluktuációt sikerült 10 százalékra mérsékelni egy év viszonylatában, korábban akár a 30 százalékot is elérte. Létszámbővítésre ugyan nincs esélyünk, de szerencsére annyian pont érkeznek, mint ahányan távoznak.
– Milyen technikákat vetnek be a munkaerő megtartására?
Cs. R.: – A piaci szintű bérezésen felül a közösségépítés mellett tettük le a voksunkat, ami hagyományos családi cégként tulajdonképpen egyáltalán nem áll távol tőlünk. Valahogy azonban úgy alakult eddig, hogy a szokásos csapatépítő programjainkat, az év végi ünnepi vacsorákat az egyes részlegek (irodisták, raktárosok, vámügyintézők, pénzügyesek) szervezték, ezért idén kezdeményeztük egy olyan családi nap megrendezését október elsején, a Velencei-tó partján, Agárdon, ahova a sofőrjeinket is meghívtuk, ahogy a cégalapításkor, a kilencvenes évek elején – jóval szűkebb gárdában – ennek volt gyakorlata. Most nagyon nehéz összeszervezni a nemzetközi sofőrök körében, hogy épp itthon legyen, aki szeretne részt venni az eseményen a családtagjaival együtt, mert közben a munka, a megbízók kiszolgálása sem állhat le. Mindenesetre nagyobb lesz a létszám, mint amire számítottunk: már 300-an jelentkeztek. Két év bezártság után mondhatni ki vannak éhezve az emberek az efféle közösségi élményekre. Sok az új kolléga is, akik lehet, hogy csak telefonon beszélnek egymással nap mint nap, egy ilyen rendezvényen viszont személyesen is találkozhatnak. Nagyon készülünk programokkal mindenféle korosztálynak, gyerekeknek és nagyobbaknak egyaránt.
P. L.: – Ezen a családi napon vetítjük le először a kollégáknak a közelmúltban forgatott imázsfilmet is, ami elsősorban a gépkocsivezetői szakma szépségeit és hasznosságát hivatott bemutatni. Ezenkívül a megtartó technikáink sorába illeszkedik az idén fejlesztett sofőrapplikációnk is.
– Miféle alkalmazásról van szó?
Cs. R.: – Néhány üzletkötő kollégánk jelezte korábban: a kommunikációs köreiket bonyolítja, hogy több csatornán zajlanak, vagyis kit e-mailen, kit SMS-ben, mást Messengeren érnek el. Ez indította el az elgondolást, hogy keressünk olyan egységes platformot, amelyen keresztül a sofőrökkel egyszerűen lehet kommunikálni, a feladatot leküldeni, ők a szükséges dokumentumokat lefotózzák, visszaküldik, ezáltal sokkal gyorsabb és átláthatóbb lehet az egész folyamat. Csakhogy amikor tanulmányoztunk több ilyen, már kész applikációt, akkor kiderült, hogy újabb kihívással szembesülnénk: nehéz lenne összehangolni a három jelenlegi rendszerünkkel, amiket az irodákban használunk. Mivel ilyen mértékű informatikai változtatás le is lassíthatja a munkavégzést akár hetekre is, így abban maradtunk, hogy egy hozzáértő fejlesztőcsapattal gyártatunk magunknak egy teljesen személyre szabott, saját applikációt, amely eleve összhangban van a már alkalmazott programjainkkal. A terveink szerint három lépcsőben vezetjük be: először kisebb körben, 8–10 sofőrrel teszteljük, és amint néhány hét elteltével minden addig felmerült problémát kiszűrtünk, és megoldottunk, elkezdjük a betanítást 15 fős csoportonként. Végezetül október végén élesítjük a rendszert, a jelenlegi szoftvereinkkel szinkronizálva.
– Ebben a sofőrhiányos helyzetben sok közúti fuvarozó próbálkozik az intermodális lehetőséggel. Önök is?
Cs. R.: – Az Alba-Zöchling regionálisan fókuszált, és a legfőbb vállalati erősségünk a piacon a rugalmasság, amiből egyértelműen veszítenénk az intermodális megoldásokkal, noha sok szempontból –különösen a zöld hozzáállás révén – nagyon is érdekelne minket ez a lehetőség. Többször is megkerestek minket ilyen igénnyel, neki is futottunk a fuvarszervezésnek, de minden egyes alkalommal arra jutottunk, hogy a vasúti szolgáltatások bizonytalansága miatt magasabb a kockázatuk, mint amennyit nyernénk az efféle üzleteken. Mindenesetre nem zárkózunk el tőle, talán próbajáratra is sort kerítünk előbb vagy utóbb.
– Milyen a piaci helyzet a cég másik pillérén, a raktárvonalon?
P. L.: – Tavasz vége óta a 25 ezer négyzetméteres saját és 15 ezer négyzetméteres bérelt raktárkapacitásunk is maximálisan ki van használva, és gyakorlatilag keressük az újabb kis sarkokat, ahova bármi befér. De az ismert gazdasági körülmények miatt itt is nehéz most belevágni bármilyen komoly fejlesztésbe, akár építkezésbe, akár hosszú távú bérletbe. Új eszközöket beszereztünk, amelyekkel korszerűsítjük és bővítjük a raktártechnikai kapacitásainkat, de minden mással óvatosabbak vagyunk. Általánosan tapasztaljuk, hogy a partnerek sem tudják tervezni a volumeneiket. Hektikusnak mondanám most a piacot, ahol a növekedés helyett inkább a stabilizálásnak van itt az ideje.
Varga Violetta
