Forgalombővülésről számoltak be lapunknak a közúti fuvarozási és raktározási piacon tevékenykedő, székesfehérvári Alba-Zöchling cégvezetői. Az árbevétel mellett azonban a különböző költségeik (üzemanyag, bérek) is számottevően nőnek, mint a versenytársak körében mindenkinek, így ebben az esztendőben az eredmény emelkedése jóval kisebb mértékű lesz. Ennek ellenére a beruházásaik folyamatosak – ha nem is látványosak –, mert szükségszerűek: épp átalakítják a telephelyi parkolójukat, és informatikai fejlesztés keretében korszerűsítik a szoftvereiket.
– A tavalyi év után hogyan indultak neki az ideinek: óvatos tervezéssel vagy bizakodóan?
Pap László (P. L.): – Az egyik csúcsévünk 2018 volt, azóta minden év fő jellemzője a bizonytalanság; előtte azért egy spirál felfelé vezetett. Tavaly beütött a járvány, az autóink augusztustól ez év tavaszáig mégis úgy pörögtek a volumenbőségben, hogy legalább másfélszer ennyien sem lettek volna fuvarhiányosak. A fuvarozási részlegünk teljesítménye összességében mégis visszaesett, ám a raktározási üzletág sikerének köszönhetően azért megfelelő évet zártunk. Ez évre azt terveztük, hogy jó lenne a 2020. évi fölött teljesíteni.
– Milyen mértékű kihívást jelentett egyből az év elején a Brexit?
P. L.: – Komolynak bizonyult az első egy-két hónapban, amivel operatívan foglalkozni kellett, plusz mérlegelni azt is, hogy egyáltalán mik a terveink az angol irányokkal: ki akarjuk-e építeni, stabilan tudjuk-e kezelni, vagy ezt inkább rábízzuk másokra. Az angol fuvarokra korábban nem specializálódtunk, hiszen nem is nagyon kellett specializálódni, ugyanakkor ár-érték arányban nekünk egy német, francia, Benelux, de még egy spanyol vagy portugál fuvarfeladat is jobban megérte. Szerintem most már mondhatjuk, hogy a mindenkit érintő, kezdeti nehézségek után sikerült stabilizálnunk ezt a forgalmat, sőt, azon kevesek közé tartozunk, akik a Brexit hatására megtöbbszörözték az angol fuvarjaik mennyiségét. Ez nyilvánvalóan köszönhető annak, hogy a piac átalakult: többen visszaléptek, míg mi kitartottunk. Összességében úgy gondolom, hogy a mi részünkről a Brexitben rejlő lehetőségeket kimaxoltuk. Együttműködünk egy brit vámkezelő és logisztikai partnerrel, és jelenleg 4–5 cégnek heti 8–10 járattal fuvarozunk azon a viszonylaton. Egyedül a sofőrhiány okozhat szűk keresztmetszetet a fejlődésben; a többinél kockázatosabb és komplexebb brit fuvarokat nem minden gépkocsivezető vállalja. Végső soron nem bánjuk, hogy ilyen szinten is valamiféle egyensúlyi állapot irányába formálódik a megbízói körünk, mert ezzel – és a francia, spanyol desztinációk feltörésével – lépésről lépésre csökken a korábban Németország túlsúlyú fuvarjaink egyoldalú kitettsége.
– Iparági szempontból hogyan épül fel az ügyfélkörük?
Cserta Róbert (Cs. R.): – Néhány éve olyan szemmel kezdtük el átalakítani a vevőportfóliót, hogy kevésbé legyünk kiszolgáltatottak az autóipar hatásainak, így mára már a fuvarmennyiségeink fele autóipari, nem a kétharmada. Ez még mindig sok, érezzük is a szegmens gyengélkedéseit, de ezen az úton haladunk tovább lépésről lépésre, tovább csökkentve az iparági kitettségünket. Papíron tudatosnak lenni azért könnyebb, mint a gyakorlatban. Amikor mindenki kapacitást kér, akkor mérlegelhetünk akár az élelmiszer- és az építőipar javára is, de amikor az autóipar nyomul, és van szabad rakterünk, akkor bizony odaadjuk nekik.
– Hogyan épül fel a flotta?
P. L.: – Harmadik éve fuvarozunk a 150 autós eszközparkkal, csupán minőségi cserékkel. Igazából sok tényezőn múlik a darabszám állandósága, de a legfőbb fizikai: a minden oldalról zárt (körbeépült) központi telephelyünkön – amelynek fekvése egyébként remek – ennyi fért el eddig. Ezért is alakítjuk át itt a férőhelyeket észszerűsítéssel, több tízmillió forintos beruházással: a személyautók és a kamionok parkolóit is áthelyezzük 25 év után, az előbbieknek térkövezünk és füvesítünk, az utóbbiak alá aszfaltozunk, a sorompót kétirányúvá tesszük, megoldjuk a vízelvezetést. Ezek látszólag apróságok, de azért mindig megkönnyítik a mindennapokat. Az új kialakítással végül – terveink szerint december közepén – külön-külön 20–30 személyautóval és kamionnal több fog elférni.
– Másféle beruházás is folyik a cégben?
Cs. R.: – Ezenkívül még van egy szoftverfejlesztésünk. Erről még az év elején döntöttünk, aztán tavasz végén sikerült kiválasztanunk a fejlesztőcsapatot. Tulajdonképpen amellett tettük le a voksunkat, hogy ezúttal nem egy készterméket vásárolunk, hanem egy olyan szoftvert, amely teljes mértékben a mi folyamatainkra szabott. Már most is teljesen működőképes az alkalmazásunk, de azt is látjuk, hogy egységes, tisztán átlátható rendszerrel könnyebbé tehetnénk a kollégáink kommunikációját mind a sofőri, mind a fuvarszervezői oldalon. Túlvagyunk az igényfelmérésen a felhasználókkal való beszélgetéseken, és ha minden jól megy, év végéig elkészül az applikáció váza, év elejétől pedig elkezdik a fejlesztést, majd az adatok felvitelét. Hogy telefonos vagy tabletes megoldás lesz-e, még eldöntjük. Ha eredményes lesz az együttműködésünk a szoftverfejlesztőkkel, a későbbiekben a vállalatirányítási megoldások terén, a meglévő raktárirányítási rendszereink összekapcsolásával folytathatjuk a közös munkát.
– A folyamatok digitalizációja megállt a keskeny folyosós okosraktár létesítésénél?
P. L.: – A 2017-ben átadott új csarnokunkban a targoncák induktív megvezetéssel kötött pályán haladnak, ami akkor a legkorszerűbb megoldás volt; ma már nyilván kevésbé az. Mondhatom, abszolút bevált, annak ellenére, hogy csak bizonyos áruféle esetében gazdaságos, mert lassabb az operáció, mint egy hagyományos létesítményben. Hogy nem fejlesztjük tovább, annak prózai oka van: 30 féle vevőnk van több ezer féle raklapmérettel, a cikkszámok mennyiségéről nem is beszélve.
– Mennyire teljesülnek az idei tervek?
P. L.: – Amennyire látható, jobb lesz 2021, mint amilyen a tavalyi volt. A bevételeink nőttek, de sajnos a költségek még nagyobb mértékben emelkedtek, így hiába lesz több fuvarunk, magasabb futásteljesítményünk, éves szinten az eredményben mindez nem mutatkozik majd. A raktári üzletágunk a tavaly tavaszi kényszerkészletezés és a nyomában járó érdeklődés óta változóan prosperál, de összességében stabil forgalmat hoz. Érdekes, hogy az autóipar megtorpanása pont az ilyen partnereink raktározási igényeit növelte, ezért most ott érzünk egy kisebb felfutást. A raktáraink kihasználtsága 85–95 közötti, tehát gyakorlatilag megtöltjük a saját 25 ezer és a bérelt 10 ezer négyzetméteres csarnokainkat. Mindezt úgy érjük el, hogy két markáns partnerünk időközben saját raktárt épített magának. A következő 2–3 éves tervben mindenesetre szerepel egy új épület létesítése.
Varga Violetta
