Idén Magyarország, Budapest adott otthont egy, az európai és hazai logisztikai piacra nézve többszörösen is különösen jelentős hatással bíró vámkonferenciának, amelyet a Vám Világszervezet (World Customs Organisation, WCO) rendezett. Ez egy 1947 óta fennálló, mára 180 ország vámigazgatását összefogó nemzetközi szervezet, amelynek tagjain keresztül áramlik a világ teljes külkereskedelmi tevékenységének 98 százaléka. A március 26–29. közötti, négynapos szakmai összejövetelen ezúttal 27 ország vámigazgatásának képviselői, nemzetközi vámszervezetek tisztségviselői, az Európai Bizottság DG TAXUD munkatársa (WCO-mandátummal), valamint hazai szakmai és gazdálkodói érdekképviseletek küldöttei vettek részt a NAV Arnold Mihály Regionális Oktató Központban.
Jövőre több mint 20 százalékos e-kereskedelem-növekedéssel számol szinte minden WCO-tagország, így Magyarország is. Az e-kereskedelem kérdéskörének kiemelt aktualitását és jelentőségét az adja, hogy az Európai Unió hatályos jogszabályai szerint 2021. január 1-jétől jelentősen megváltoznak a közösség határain kívülről érkező kisértékű csomagküldés szabályai: megszűnik ezekre az adómentességi jogcím (ld. lapunk márciusi számának 28–29. oldalain. A szerk.). Ez hazai viszonylatban a jelenleg kezelt 300 ezres vámesetszámot 40 millióra emeli csak a reptéri igazgatóságon belül, azokban az országokban pedig, ahol az online kereskedelem sokkal nagyobb arányban terjedt el a lakosság körében (például Angliában és Németországban), még ennél is nagyobb megoldandó feladatot ró az adott ország vámigazgatására.
A konferencia ún. „workshop” formában zajlott: minden témakört külön-külön megvitatva az országok képviselői elmondhatták saját tapasztalataikat, kérdezhettek egymástól, és ötleteket adhattak a még megoldatlan gyakorlatokra. A delegációk mindegyike egy-egy rövid prezentációban bemutathatta a saját vámigazgatásának jelenlegi helyzetét, az e-kereskedelem kihívásaira adott válaszait és ismertethette, hogy hol tart a logisztikai iparágat mostanra szinte teljesen elektronikusan felügyelő-ellenőrző vámhatósági informatikai fejlesztések kivitelezésében és alkalmazásában (a pozitív példát ld. keretben. A szerk.).
Az e-kereskedelem a világháló széleskörű terjedésével vált napjaink meghatározó gazdasági tényezőjévé, ezért az ezzel kapcsolatos problémák, illetve az azokra kínált megoldások is szinte kizárólagosan információ-technológiára alapulnak – ez minden részvevő beszámolójából egyértelműen kiderült. Szomorú ugyanakkor azt látni, ahogy az általunk még mindig fejlődőként nyilvántartott országok sorra húznak el mellettünk – Magyarország és az EU mellett is – nemcsak IT-fejlesztésben, de döntéshozatali reakcióidőben, gyakorlatiasságban és bürokráciamentesítésben egyaránt. Ebből a szempontból – legalábbis a konferencián elhangzottak alapján – egy kicsit úgy látszik, hogy jelen állás szerint a fejlettebb országok lettek/lehetnek a vesztesek az e-kereskedelem kihívásaira adott hatóságoldali válaszokban.
Erre jó példa az expresszküldemények ún. elővámkezelése, amire a magyar vámhatóságnak már az EU-csatlakozáskor volt kész megoldása, akkoriban úttörő módon, a korát legalább 15 évvel megelőzve. Az akkori „integrátoros” PM-rendeletet, ami a légi úton érkező gyorspostai küldeményeket már a levegőben, azaz az áru megérkezése előtt vámkezelhetővé, azaz kiadhatóvá tette, ma sajnos nem használhatjuk; uniós jogszabály tiltja a fizikai megérkezés előtti árufelszabadítást. Ugyanakkor a DHL képviselőjétől megtudtuk, hogy az összes nem EU-s balkáni országban egy német állami projekt keretében, az ottani vámigazgatásokkal együttműködve most pont ezt a módszert vezetik be, és – megfelelő IT-rendszerek és biztonsági elemek beépítése után – használják a mostanra szinte feldolgozhatatlan mennyiségűre duzzadt légi csomagküldemény időbeni kiszállíthatóságának fenn-tartására.
A lemaradás különösen érvényes Magyarországra, ahol a NAV-összeolvadással az EU-csatlakozás óta a kisebb bevételeket hozó, de a külkereskedelmet szakmailag megkérdőjelezhetetlenül jobban átlátó és értő vámos oldal fejlesztéseit az adós oldal szakemberei hagyják (vagy nem hagyják) jóvá, illetve próbálják irányítani, de sajnos azt is néha úgy, hogy nem feltétlenül minden esetben a végrehajthatóság a prioritás. Sajnos úgy tűnik, hogy ez az adós döntéshozatali súlyozás a hazai külkereskedelmi folyamatok szabályozásában hazánkat az EU-n belül is még külön versenyhátrányba helyezi.
A konferencia egyértelmű megállapítása, hogy az e-kereskedelmen belül a legáltalánosabb probléma az áruk alulértékelése és a vámkezelendő postai küldemények adatainak átláthatatlansága. Főként az alulértékeléseket célozzák meg az EU 2021-ben érvénybe lépő szigorított adó- és vámjogszabályai. Ezeket szinte minden konferencián részt vevő ország hasonló jogszabályi környezettel kezeli, szinte egységesnek mondható szigorúsággal, valamint az adó- és vámterületek összehangolt felügyeletével és – jó esetben – közel egyenlően megosztott végrehajtási apparátussal.
A postai forgalom problémakörére eddig megfogalmazott megoldások viszont már nem ennyire egyszerűek és egységesek. Az integrátorokkal (gyorspostás cégek: DHL, FedEx, TNT, UPS) érkező szállítmányok az adott cég zárt IT-rendszerén belül mozognak, csaknem minden esetben légi úton, a csomagok feladáskor és érkezéskor is a legszigorúbb biztonsági ellenőrzések sora után kerülnek a repülőgépekbe. Ezeknél a cégeknél a szállítmányok többségének adatai és az azokat szállító ügyfelek ismertek, vagy megismerhetőek – ez teszi (tenné) lehetővé az előkezelésüket.
A postai küldemények esetében azonban nincs feladó-címzett számítógépes adatbázis, és nincs előre beérkező csomagadat-lista sem; a világ bármely pontjáról postával érkező levelek és kiscsomagok legelőször a megérkezés után találkoznak a címország vámhatóságával. Mivel a WCO-tagországok közül csak párban van az egyéb állami rendszerrel harmonizált, elektronikus alapon működő postahivatal (néhányban magáncég által üzemeltetett posta), világszinten még akkor is óriási kihívás az e-kereskedelem vámszempontú ellenőrzése a postacsomagok esetében, ha egy-egy ország alkalmas lenne is az integrátorokéhoz hasonló rendszert fenntartani, mivel a többiből érkező csomagról továbbra sem kapna adatot.
Erre a típusú forgalomra – ami az e-kereskedelem több mint 80 százalékát bonyolítja – tehát továbbra is a minden eddiginél ügyfélközpontúbb, a vámfolyamatokat a magánemberek számára is nyitottá, érthetővé és legfőképpen használhatóvá tevő informatikai rendszerek adhatnak megoldást.
A hazai érdekképviseletek számára a konferencia legnagyobb tanulsága: részt kell venni és vállalni az EU-s jogszabályalkotói folyamatokban. A legtöbb uniós jogszabály a nagy nyugati országok folyamataira és azok gazdálkodói közül is egyre szűkebb kör bevonásával készül, és ezért gyakran életszerűtlenné, az EU egészében alkalmazhatatlanná válik. Fontos lenne, hogy már a jogszabályok alkotásakor nagyobb súlyban jelen és képviselve legyen a másik Európa, a közép-kelet-európai cégkultúra, illetve a végrehajtás kidolgozásakor számoljanak az erre a régióra jellemző kereskedelmi és logisztikai folyamatrendszerekkel és vegyék figyelembe például az itteni infrastruktúra sajátosságait is.
Hazai vonatkozások
A rendezvény határokon átnyúló és mindenek feletti szakmaiságát és politikamentességét mi sem igazolta jobban, hogy bár a házigazdája Magyarország, fő támogatója a dél-koreai vámigazgatás volt, és nyitóbeszédeikben mindkét delegált felolvasott egy-egy rövid kormánynyilatkozatot, de a négy napot a Szerbia által el nem ismert Koszovó és Szerbia küldötte ugyanazon elhivatott hozzáértéssel és professzionalizmussal dolgozta végig. Hazai vonatkozás még, hogy az Európai Bizottságban folyó munkálatokról a több éve Brüsszelben dolgozó Nagy Ágnes, a magyar vámszakmából jól ismert kolléganőnk számolt be.
A pozitív példa
Szinte valamennyi előadás kitért az e-kereskedelem rohamos növekedésére, ami még olyan országokban is jellemző, mint Moldova, Üzbegisztán, Azerbajdzsán vagy Belorusszia. Üzbegisztán államigazgatása például egy olyan, 12 állami szervet egybefogó, egyablakos e-ügyfélplatformot hozott létre, amilyenről a hazai – és több európai – államigazgatás is még mindig csak álmodik. A hazai cégkapu és EGYKE mostanra szinte használhatatlanra bonyolított rendszereit ismerők és használni kényszerülők tudják csak igazán értékelni azt, ahogy Üzbegisztánban egyetlen, kizárólag állami alkalmazottakból álló fejlesztői csapat minden minisztériumnak egységes államigazgatási szoftvert vezetett be, és egységes adatbázist tett az összes állami hivatal mögé. Az egyébként önálló rendszerek teljesen átjárhatók, központilag átláthatók, lekérdezhetők.
A szoftver vámos részében például az élő rendszert mutató képernyőn láthattuk, hogy pár kattintással elérhetővé és érthetővé (!) teszik még az összetettebb vámfolyamatokat is nemcsak az ezzel foglalkozó szakcégek, de a magánszemélyek számára is. 2019-ben, amikor nálunk az adóhatóság olyan informatikai rendszerek használatára kötelezi jogszabályilag a hazai cégeket, amelyekben versenytárs cégek (és azok alkalmazottai) egyazon ügyféllel kapcsolatosan egymás beadványait lehívhatják, és akár egy otthoni számítógépen is bármikor megtekinthetik, az üzbégek rendszere minden egyes eljárást és beadványt egyediként, névre szólóan kezel. Teszi ezt úgy, hogy az adott eljáráshoz szükséges egyéb okmányokat és igazolásokat nemhogy benyújtani nem kell, hanem a rendszer proaktívan, szintén névre szólóan értesíti az ügyfelet arról, hogy köszöni, a társhivataloktól lehívott mindent, és nincs egyéb teendője – vagy ha mégis van, akkor azt hogyan, mikor és kinél tudja legegyszerűbben elintézni.
