Jelen tanulmány célja, hogy áttekintse a digitalizáció szállítmányozásban játszott szerepét, annak eddigi történetét, kihasznált és igénybe nem vett lehetőségeit, illetve jövőbeli várható tendenciáit. Az elemzést folytatásokban közöljük, ezúttal a szállítmányozási folyamat egyes részelemei és azok lehetséges digitalizációja címet viselő fejezettel.
Természetesen egyes feladatok nem feltétlenül az összes részelemet tartalmazzák: ettől eltérően azok lehetnek bonyolultabbak és egyszerűbbek is. Álláspontom szerint a szállítmányozás folyamata – a digitalizáció szempontjából – az alábbi részelemekre bontható (a lebonyolítás sorrendjében, bár a folyamat 1. és 2. pontjában foglaltak gyakran felcserélődhetnek):
- Beszerzés
- A lehetséges részszolgáltatások beszerzése.
- A lehetséges részszolgáltatások beárazása.
- Értékesítés
- A futamidőknek az ügyfél részére történő összeállítása.
- Az igényelt szolgáltatások tekintetében beállt változások kommunikációja a megbízó felé.
- Megrendelés
- Rakhelyfoglalás és -könyvelés.
- A megrendelés adatainak feldolgozása, tárolása és továbbítása.
- A megrendelés végrehajtásával kapcsolatos értesítések továbbítása a megbízó felé.
- Végrehajtás
- Készletelérhetőség vizsgálata.
- Áru- vagy szállítmánykövetés.
- Az áru- és szállítmánykövetés adatainak feldolgozása, tárolása.
- Ügyfélkapcsolat
- Végrehajtási jelentések.
- Esetleges időközbeni változások kezelése.
- Dokumentumok kezelése.
- Pénzügyek
- Számlázás.
- Fizetés.
- Egyebek
- Emisszió-kalkuláció.
- Statisztikai riportok.
A feladatok egy jó részét ma még mechanikusan (analóg módon) végzik. A diszponens ellenőrzi a közlekedési információkat, az időjárás-előrejelzést, illetve minden egyéb információt, például a kikötői terminálok és a határátkelők forgalmát, amit figyelembe kell, hogy vegyen. Az egyes valós idejű adatok elszórtan rendelkezésre állnak ugyan, de hiányzik, hogy átlátható legyen az egész. Főleg a szállítási lánc kezdete és vége „elhanyagolt”. A szállítások kezdeti tervezése már nagymértékben automatizált, de a hosszú és/vagy kritikus útszakaszokon a diszponensek idejének több mint fele arra megy el, hogy reagáljanak a hibajelentésekre és az előre megtervezett utak alternatíváit keresgessék. (Lützen, 2016)
De térjünk ki az egyes résztevékenységekre! A beszerzés, így a lehetséges részszolgáltatások beszerzése, valamint azok beárazása – tapasztalataim szerint – legfeljebb annyiban digitalizált, hogy annak végrehajtásához e-mailen keresztüli kommunikációt vesznek igénybe. Nincsenek, vagy csak elszigetelten léteznek olyan standardizált, automatikus beszerzési rendszerek, amelyek folyamatosan frissítik mind a rendelkezésre álló kapacitásokra vonatkozó adatokat, mind pedig azok díjait. Az értékesítési folyamatok tekintetében továbbra is fontos a személyes kapcsolattartás mind a megbízói, mind az alvállalkozói oldalon. A digitalizáció egy talán fejlettebb stádiumát mutatja a gyűjtőszállítmányozás területén a lehetséges futamidők összeállításának automatizálása és az ügyfél részére történő összeállítása. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ezek tervezésének előkészületeit még mindig jórészben manuálisan végzik; csupán maga a frissítés és a megbízó részére történő rendelkezésre bocsátás folyik digitális úton.
Az igényelt szolgáltatások tekintetében beállt változások kommunikációja a megbízó felé szinte csak a legkivételesebb esetben történik gép-gép kapcsolat által. Ez a részfolyamat továbbra is manuális beavatkozást igényel. A megrendeléshez kapcsolódó elemek, így rakhelyfoglalás és -könyvelés, a megrendelés adatainak feldolgozása, tárolása és továbbítása, valamint a megrendelés végrehajtásával kapcsolatos értesítések a megbízó felé szintén csak annyiban tekinthetők digitálisnak, amennyiben a kapcsolattartás nem papíralapon vagy telefonon történik. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy az utóbbi években jelentős mértékben hódítanak teret a standardizált EDI-kommunikációk által nyújtott lehetőségek, amelyek jellemzően – annak költségigényessége miatt – nagyobb volumenű és rendszeres megbízások esetére kínálhatnak alternatívát. A végrehajtás részeként a készletelérhetőség vizsgálata viszont jellemzően digitális úton történik, ahogyan az áru- vagy szállítmánykövetés és azok adatainak feldolgozása, tárolása is. Ezekben nagyrészt a GPS (Global Positioning System) technológiája, illetve az egyre gyorsabban terjedő felhőalapú (cloud) szolgáltatások játszanak kulcsszerepet. A végrehajtási jelentések jó részének előállítása is már gép-gép kapcsolatban történik, habár még mindig gyakori a manuális utánkövetés vagy adatmódosítás. Az egyes meghiúsulási okok (reason-code) besorolása viszont már jellemzően előre meghatározott és digitálisan kezelt osztályozások alapján zajlik. A pénzügyek bonyolítása ellenben már szinte kizárólag automatikusan történik: az e-számlák kiállításától, megküldésétől, kiegyenlítésétől a könyvelésig bezárólag. Jórészben ugyanez igaz a statisztikai riportok összeállítására is.
De van még teendő: az Európai Unióban 16,5 millió autó elszállításához az autógyártóknak 33 millió oldalnyi dokumentumot kell előállítaniuk az elektronikus dokumentumokra vonatkozó standardok hiánya miatt – hívta fel a figyelmet az ECG szakági szövetség a problémára. Az unió még nagyon távol áll a logisztika hatékony digitalizációjától: ugyan vannak törvényi keretek az elektronikus dokumentumok használatával kapcsolatban, de a tagállamok egyelőre „összezárnak” a digitalizációval szemben. (dvz.de, 2016.04.28.)
A tanulmány rövidített formában a NavigátorVilág 2017. január-februári számában jelent meg.
