A UTC számára nagyon fontos a hitelesség, nem is a harsány megjelenéséről ismert, láttatni magukat a közösségi médiát sem kifejezetten használják, a tevékenységük alapja inkább a szakértő tudásbázis és az árutovábbítás szakszerű kivitelezése. A látszólag lassú építkezés számukra megfontolt lépéseket jelent, a folyamatos kontroll a pénzügyeken pedig következetes stratégiát a sikereik zálogaként.
– Hogyan zárja 2023-at a társaság?
– Eggyel messzebbről indítom a választ: a tavalyi jó évnek bizonyult a szállítmányozói piacon, nekünk árbevételszinten rekordot is hozott, az eredményességet illetően pedig … – nos, a megfelelő profitért nagyon sokat kell dolgozni, a különböző piaci átrendeződések miatt többet, mint mondjuk a világjárvány előtti években. Az idei év nagy részében tehát azt éreztem és gondoltam, hogy 2023-ban nem érjük el az elmúlt évi számokat, de most úgy tűnik, hogy sikerül, és pozitív elvárásaim vannak a profit mértékével kapcsolatban is.
– Milyen tényezők hátráltatják a növekedést?
– Markánsan érezhető volt több olyan ügyfelünk piacvesztése vagy átstrukturálódása, akik az elmúlt években folyamatosan megrendelői pozícióban voltak, az ő volumeneik elmaradtak ebben az évben. Nyilvánvalóan az ukrajnai helyzet is hatással van a működésünkre, mindenki máshoz hasonlóan nekünk is nehézséget jelent – ugyanakkor lehetőséget is, hiszen amerikai cég leányvállalataként, illetve nemzetközi irodahálózat tagjaként ki tudunk lépni a magyar társaság lobogója alól, és nemzetközi szereplőként tudunk jelentkezni az ottani lehetőségekre. A hátráltató faktorok sorában megemlítem még a jogi környezet folyamatos változásait, az újabbnál újabb kötelezettségeket: GDPR, szén-dioxid-jelentések, transzferárak, panasztörvény stb. Az operatív pénzügyi alapnehézségek mellett ezek egyre jobban terhelik a szolgáltatószektor vállát is, nemcsak a gyártócégekét. Tulajdonképpen a bőrünkön érezzük ennek a nyomásnak a fokozódását, ilyenekkel is kell foglalkoznunk a mindennapi munkánk során. Ezek nem minden esetben a termelékenységet és a valós fenntarthatósági célokat szolgálják, ilyenformán csapda a mindössze kirakatba való zöld-politika, a green washing is. Mindennapos kérdésként van még jelen az életünkben a fluktuáció: mindig, amikor azt éreztük volna, hogy na, akkor most haladunk egy lépést előre, mégis kettőt hátra sikerült: nemhogy fejleszthettünk volna, hanem pótolni kellett a kiesett munkaerőt. És bizony ma egyre nehezebb képzett és motivált munkaerőt találni főleg a projektes területre.
– Mi áll ennek hátterében?
– Sajnos nagyon nagyot változott a világ ezen a területen: a szakma elvesztette fényét, ami a rendszerváltás, később az EU-s csatlakozásunk után vonzerőt jelentett, az idegen nyelv használata, a nemzetközi színtéren való mozgás, az utazási lehetőség az utánunk következő generációknál már más súllyal nyom a latba. Tehát nagyon nehéz olyan kollégát találni, aki szakmailag is megfelelően felkészült, és hajlandó utazni is, ráadásul szállítmányozási területen képzeli el a jövőjét, nem mellesleg hozzánk hasonló kkv-s környezetben, ahol rugalmasan tudunk reagálni az állandóan változó ügyféligényekre.
– És mit emelne ki pozitív hajtóerőként 2023-ból?
– Szeretünk aktívan élni, de azért év elején kihívás volt egyszerre több tányért pörgetni a levegőben: az évet irodafelújítással kezdtük, majd április 1-jén egy új integrált vállalatirányítási rendszert vezettünk be; mindezt úgy, hogy – hála a folyamatos és következetes odafigyelésnek – az ügyfeleink nem érzékelték a nehezített pályát. Emellett cégcsoporton belüli bérmunka formájában, a UTC-s testvérirodák által megszerzett projektek kivitelezésében a korábbi években nem tapasztalt munkamennyiség érkezett hozzánk idén. Az energetikai iparág fellendülési ívét jól mutatja, hogy nemcsak új erőművi berendezéseket és készülékeket kell szállítani, hanem az előző időszakhoz képest sokkal nagyobb szerepet kap a másodpiaci (felújított) berendezések kereskedelme és az ahhoz kapcsolódó szállítási feladatok. Ez is jellemző volt erre az esztendőre, és nagyon nagy mértékben hozzájárult a sikereinkhez.
– Hogyan teljesítettek az egyes üzletágaik?
– A cégcsoport globális irányításának átszervezésével egyidejűleg a magyar iroda versenyképességének növelése érdekében az általános szállítmányozói feladatkörből a specializáció irányába mozdultunk. Abból fakadóan, hogy a Kelet-Európában jelen lévő termelővállalatok jelentős része az energetikai szektort erősíti, adja magát az, hogy arra próbálunk jobban koncentrálni, amit eddig is csináltunk. A korábbi, hosszú múltra visszatekintő energetikai üzletághoz kötődő szakmai hátteremmel most én magam is jobban a portfólióra és az ügyfélkörre fókuszálok. Önmagában a projektmunka nagyon nehezen tervezhető – mikor van, mikor nincs –, ennek ellensúlyozására diverzifikáljuk a tevékenységüket az általános áruk vonalával (general cargo). A két láb közül a projektmunkáink tételszámban a negyedét, árbevételben a felét teszik ki az összforgalmunknak.
– Mi jellemzi a projektmunkáikat?
– Bár törekedtünk az ügyfélkörünk változatos összetételére, mégis előfordul, hogy egyes kiemelt ügyfeleink esetében nemcsak a beszerzési és késztermék-szállítási feladatokban, hanem a gyártásközi szállításokban is részt veszünk, amelyek adott esetben nem is érintik Magyarországot. A projektes kollégáink tapasztalt és gyakorlott szakemberek, tulajdonképpen minden szállítási módban otthonosan mozognak, amelyek a főleg a kelet-európai honosságú vagy rendeltetésű projektek esetében előfordulnak: belvízi hajózás, közúti előfutás, nehézgépes emelések, légi és tengeri fuvarkönyvelések. Egy erőművi beruházás teljes logisztikája például a kézben szállított (hand carry) alapanyagoktól kezdve egy transzformátor- vagy egy generátor nehézgépes emeléséig mindent magába foglal. A versenyképességünket fokozza, hogy egy-egy összetettebb tender esetén nagyon sok mindent el tudunk végezni házon belül, akár alvállalkozók közvetlen bevonásával. A projektszállítmányozás véleményem szerint továbbra is a szakma csúcsa: nagyon sokrétű a szolgáltatási igény, gyakoriak a multimodális megoldások, és mindehhez nagyon sok terepmunka társul, ahol meghatározó az emberekkel való bánásmód, a kereskedelmi tudás és a kommunikáció. A nagy tapasztalatunk ellenére ez az üzletág nem mindenekfelett áll nálunk, nem csak és kizárólag a projektszállítás élvezi a prioritást, hiszen a general cargo szállítások sokkal rövidebb ciklusidejűek és arányaiban sokkal alkalmasabbak a nagyobb profitszint elérésére, ahogy az előző válaszomban is utaltam rá.
– Mit várnak 2024-től?
– Dübörög az energetikai piac. Noha mindenki azt gondolná, hogy a megújuló energia már viszi a pálmát, ámde a centralizált elosztási hálózat és az energiatárolási hiányosságok korlátozzák a terjedését. Úgy vélem, hogy akinek volt lehetősége megfelelően biztonságos és diverzifikált portfóliót összeállítani úgy az ügyfélkör, mint a szolgáltatások szempontjából, az jól tud egyensúlyozni; és ezzel most nyilván nem azt akarom sugallni, hogy jövőre minden sokkal jobb lesz. Azt gondolom, hogy ha ugyanolyan vagy csak egy kicsit gyengébb lesz, mint 2023, akkor már örülhetünk. Hozzáteszem: mi mindig óvatosan, költségalapon tervezünk. Reális, konzervatív bevételi célt határozunk meg, ami könnyen elérhető, de nem támaszt sehol – sem házon belül, sem a tulajdonosok irányában – olyan túlzó elvárást, amivel nehézségeink támadnának a megvalósítás során. Mindig jobb a pozitív meglepetés, mint az, hogy sehol semmi sikerélmény. Ráadásul a hozzánk hasonló szállítmányozók jelentős része az eseti (spot) piacon érdekelt, ahol nincs túl nagy jelentősége a bevételi terveknek, mert minden a pillanatnyi piaci helyzettől függ. És egyelőre még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a szerződött állományunkat növelhetnénk annak érdekében, hogy a spotpiaci lábunkat egy kicsit átbillentsük a jobban tervezhető irányba. Ugyanakkor a szerződéses logisztikai megbízások hiába lennének biztos pillérek, ez csak ideig-óráig állja meg a helyét, és egy rendkívüli helyzet (áremelkedés, infláció, energiaár-robbanás stb.) révén nagyon könnyen végzetesen meginoghat. Ilyen szempontból nekünk nagyobb a mozgásterünk a kialakított szolgáltatási palettánkkal.
Varga Violetta
