A szakmában megvan az együttes akarat és összefogás, hogy az orosz–ukrán háború befejeződését követően megkezdődhessen Ukrajna újjáépítése – jelenti ki Csépán István.
– Lgutóbb, két évvel ezelőtt azt nyilatkozta lapunknak, hogy „izgalmas év elé nézünk”. Valóban izgalmas időszak következett a UTC életében?
– Számunkra a tavalyi év volt a legsikeresebb, bár már 2021-ben is emelkedett az árbevételünk az előző évhez képest. Ez egyértelműen a magas fuvardíjszintnek volt köszönhető. Nyilván árumennyiségben is folyamatosan növekedtünk, de a 2022-es sikerre nyugodtan mondhatjuk, hogy az elsősorban a mi munkánknak, építkezésünknek, az azt megelőző évek portfólió-bővítésének és a célzott értékesítési erőfeszítéseinknek az eredménye. Projektcargóban az energetikai szállítások jelentősen növekedtek, és a géptelepítési tevékenységünk is fokozódott. De az energetikai iparágban sem a projektcargo-szállítás a fő vonzerő számunkra, hanem az erőművi szállítások jelentős térnyerése. Korábban általános ügyfeleknek teljesítettünk cargoszolgáltatásokat a projektes összetettségéből fakadóan, de már náluk is számottevően nőtt a general cargo mennyisége. Ami az árualapot illeti, mind mennyiségben, mind áruértékben, mind bevételben visszarendeződött a piacunk. Idővel elmaradtak a világjárvány miatt megjelent egészségügyi termékek, és visszatértünk ahhoz a normál ciklushoz, amely éves átlagban jellemzi az áruösszetételt, tehát például az ázsiai importból származó könnyűipari termékek újra elérték a korábbi szintet. A volumennövekedésünk a megbízói kör bővüléséből is fakad.
– Honnan sikerült új megbízókat szerezni: a nemzetközi központ segítségével vagy elsősorban a hazai és a nemzetközi piacok itthoni feltérképezésével?
– A piac normalizálódását követően a hazai ügyfélkör bővítése nyilvánvalóan tovább folytatódhatott. Emellett a külföldi nyitásunknak, a nemzetközi logisztikai hálózatokhoz való csatlakozásunknak köszönhetően fokozódott az együttműködésünk a külföldi társ-szállítmányozókkal. Ám ez kétirányú, és kölcsönös: ha egy adott országban olyan forgalmunk van, amelyre nem a saját irodahálózatunk tud versenyképes megoldást nyújtani, vagyis olyan együttműködő partnerre sikerül szert tenni, akire támaszkodhatunk, akkor ez nyilván fordítva is érvényes, adott esetben ők is megkeresnek bennünket. Azonban – érthető módon – ez egy viszonylag lassan beinduló folyamat, amelybe sok energiát kell belefektetni. Két éve kezdtük el e nyitást, és mára már vannak érzékelhető eredményei.
– Hogyan változott az ügyfélkör és a szállítandó áruk útvonala és végcélja az orosz–ukrán háború kitörését követően?
– Elsősorban nem is az ügyfélkörben, inkább a szállítási útvonalakban érzékelhető a háború hatása: a fekete-tengeri lehetőségek visszaszorultak. Az al-dunai, konstancai kikötő – csaknem 90 százalékban – a háború okozta, megváltozott szállítási igények kiszolgálására működik. Egyrészt az ukrán gabonaexport teszi ki a feladataik nagy részét, másrészt az importoldalon is ugyanígy az ukrajnai rendeltetésű áruké az elsőség. Szerencsére nekünk a háború előtt néhány nappal sikerült befejeznünk egy ukrajnai exportszállítást: hétfőn ment el Odesszából a hajónk, és csütörtökön, február 24-én kezdődött az orosz invázió. Annak az ügyfélkörnek a lehetősége, amely Ukrajnában kihelyezett termelésben gyártatott vagy onnan vásárolt árut, a háború miatt egyik napról a másikra megszűnt.
– Továbbra is a hagyományos áruszállításra koncentrálnak, miközben azért foglalkoznak speciális fuvarozásokkal is?
– Az a koncepcióváltás, amelyről a korábbi interjúinkban beszéltünk, hogy a UTC túlzott projektcargo-függőségét kiváltjuk general cargóra, változatlanul él. Az ügyfélkörünkben a jövőben is egyértelműen a spotpiaci jelenlétünkre fordítjuk a legfőbb energiát. Úgy gondolom, a projektcargo majd a háború befejezését követően lesz jellemzőbb a tevékenységünkben, amikor megkezdődik Ukrajna újjáépítése – remélhetően hamarosan, talán már jövőre. Ha csak a szűken vett szakmánkat nézem, ezen a szinten mindenképpen megvan az együttes akarat és összefogás, a szállítmányozási és alvállalkozói láncolatban már mindenki az építkezésre gondol. A várható növekedés mértéke attól is függ, hogy nekünk milyen folyamatokba sikerül majd bekapcsolódni. Sok olyan globális ügyféllel dolgozunk, akár az anyavállalaton, akár a mi budapesti irodánkon keresztül, amelyek munkái éreztetni fogják a hatásukat nálunk is. Azt tapasztalom, hogy sok ajánlatkérés érkezik már a mostani időszakra, akár energetikai, akár komplett erőművi, akár részegységek szállítására vonatkozóan. Az energiaválságból fakadóan érezhető, hogy a nukleáris energia – ha nem is általánosságban és egyformán minden országban – a jövőben jelentősebb szerepet kap.
– Az autóiparban vége a mélyrepülésnek?
– Az autóipar általános gyengélkedése nálunk is érezhető volt az elmúlt időszakban, de az iparág részei a Magyarországon is folyamatban lévő akkumulátorgyár-építésekhez kapcsolódó szállítások, amelyek nem szorulnak vissza. A korábban már említett géptelepítéseink például az épülő akkumulátorgyárak egyikében zajlanak. A következő években pedig nagy lehetőségeink vannak a további hasonló gyárak építése kapcsán.
– Öt éve egyben a houstoni UTC Overseas anyacég európai, közel-keleti és afrikai régiójának vezetője is. Milyen hatással van a gazdasági világválság és az energiaválság az anyacég működésére?
– Az elmúlt év második felétől a regionális felelősségemben történt egyfajta optimalizálás: regionális illetékességemben nem, viszont már nem általános regionális vezetői szerepkörben dolgozom. A tevékenységem kimondottan az energetikai termelési piacra koncentrálódik, hogy még jobban ki tudjuk használni a benne rejlő lehetőségeket a globális ügyfelek kiszolgálásával. Az anyacég irányultsága ugyanaz, mint a magyaré. Az energetikán belül nagyon ritkán vannak olyan szerződések, olyan alvállalkozói együttműködések, amelyek többéves időszakra rögzítenék akár az árakat, akár a kiválasztott alvállalkozói státuszt – persze mindig lehetnek kivételek… Úgy gondolom, nálunk is érezhetők kicsiben azok a törekvések, amelyek nagyban az anyavállalat esetében. Földrajzilag lehetnek kisebb eltérések, hogy hol, melyik piaci szegmens kap nagyobb szerepet.
– Hogyan alakul a cég életében 2023 első féléve, és mit hozhat az év hátralévő része?
– 2022 a magyar ügyfelek esetében is a raktárfeltöltésekről, a készletezésről szólt. Mivel lejtmenetben van az egész gazdaság, minden szereplő erőt gyűjt, hogy a 2023-as, de inkább már a 2024-es év akadályait minél jobban tudja venni. Ami az idei évet illeti, a karácsonyi megrendeléseken már túlvagyunk. Ahogy közeledik a III. negyedév, a szállítások megnövekednek, ilyenkor nagy türelemre és ügyes gondolkodásra van szükség minden cégnél, hogy az esztendő második fele is vállalható gazdasági eredményt hozzon. Biztos vagyok benne, hogy túlzóak lennének a 2022-es esztendőhöz hasonló elvárásaink, különösen az, hogy az idén még jobb évet zárjunk. Ehhez nagyon nagy munkára és egy kis szerencsére is szükség lenne, mert a vállalatok életében nem lesz ritka a visszaesés. Aki okosan diverzifikálta a szolgáltatás- és ügyfélkörét, annak jó esélye van arra, hogy ezt az évet épségben átvészelje, de mindenképp megfontolt gazdálkodásra van szükség, hogy sikeres legyen ez az esztendő is.
Falus Tamás
