A világjárvány miatt bővültek a hazai UTC szállítási feladatai, tavaly emiatt is zártak a korábbinál eredményesebb évet, de cégük is megérzi a gazdaság általános visszaesését – mondja Csépán István, a magyar iroda vezetője, aki három éve a houstoni UTC Overseas anyacég európai, közel-keleti és afrikai régióját is irányítja.
– Hogyan zárult Önöknél a tavalyi év, és milyen hatással volt a járvány az egész éves munkájukra?
– Valamelyest jobban alakult az egész 2020-as év, mint ahogy az esztendő II–III. negyedévében számítani lehetett rá. A járvány – ha lehet így fogalmazni – jótékony hatással volt az üzletmenetre: az ügyfélportfóliónk színesedett, illetve olyan szállítmányozási feladatokban vehettünk részt, amelyek a korábbiakhoz képest újaknak számítottak. Mindent egybevetve ebből jól jöttünk ki, de gondolom, ezzel nem voltunk, vagyunk egyedül a szállítmányozási piacon.
– Mely áruféleségek a járvány hozadékai a UTC számára?
– Az ipari higiénia termékei, amelyek a védekezéssel, a fertőtlenítéssel voltak kapcsolatosak: a kézfertőtlenítő szerektől a maszkokon át a teljes védőruházatig, továbbá lélegeztetőgépeket is szállítottunk. Főleg külföldről behozott, zömében távol-keleti importáruk voltak, az esetek nagy többségében repülővel érkeztek Budapestre; sajnos, ezek váltak „slágertermékekké” 2020-ban. De ez a folyamat kezdett lecsengeni a III. negyedév vége felé: azok a külkereskedelmi cégek, amelyek ezekkel az árukkal foglalkoztak – akár újként vagy portfólió-színesítésként –, a korábbi, normálisnak számító termékösszetételhez tértek vissza.
– Mennyivel értek el jobb eredményt 2020-ban, mint egy évvel korábban?
– Hagyományos szállítmányozásban a 2020. márciusi visszaesés ellenére közúton éves szinten csaknem 20 százalékkal bővültünk, a légi szállításoknál 30 százalékos növekedést értünk el. A konténeres tengeri szállításoknál 18 százalékos, míg a konténeres vasúti szállítások esetében 40 százalékos volt a növekedésünk. Projektcargóban az elhajózások mennyisége esetünkben stagnált, a régiós szállítások negyedével nőttek, míg a géptelepítéseink megduplázódtak.
– Változtattak-e 2021 elején szemléletükön, vagy továbbra is úgy ítélik meg, hogy a projektszállítmányozás mellett a hagyományos áruszállításra érdemesebb fokozottabb figyelmet fordítaniuk?
– Nem változott a stratégiánk: a hagyományos áruszállításra koncentrálunk, anélkül, hogy feladnánk a speciális fuvarozások lehetőségét. Önmagában kockázatos csupán projektszállítmányozásra alapozni egy iroda tevékenységét. Kis- és középvállalkozásokban bizakodva csak nagyon változó projektcargós mennyiségekről beszélhetünk. Már korábban úgy döntöttünk, hogy mind a kettőre szükség van. Még ebben a nagyon agresszíven változó projektszállítmányozási piaci helyzetben sem lenne helyes arról beszélni, hogy mi csak az egyik vagy csak a másik üzletággal kívánunk foglalkozni.
– Tehát a jelenlegi rendhagyó világunkban még kevésbé tervezhetőek a projektcargós szállítások?
– Sajnos így van. Ráadásul nem javítja a helyzetet, hogy ezeken a nyilvánosan meghirdetett szállítási tendereken szép számmal próbálnak szerencsét az egyéb területeken piacot vesztett versenytársak is, és a megbízó cégeknél a korábbi bizalmi alapú döntéshozatal szinte kizárólag a számok oldalára terelődött át. Több százezer eurós tendereket el lehet bukni 50–100 eurós különbségeken, mert a döntéshozó csak a számokat nézni, a mögöttes tartalmat pedig kevésbé.
– Az idei év az oltásokról szól. A védőfelszereléseket követően az oltóanyagok szállításába is bekapcsolódtak?
– Még nem. A gyógyszeripar sajátosságainak megfelelően speciális bizonyítványokra van szükség, amelyekkel egyelőre még nem rendelkezünk. A gyógyszeripari szabványoknak való megfelelés még a minőségbiztosítási rendszerek között is külön kategóriát képvisel, gondoljunk csak a szállítmányok megfelelő hűtésére. Rövid és középtávon számunkra egyelőre még nem reális cél olyan konténereket beszerezni, amelyek alkalmasak akár mínusz 70 Celsius-fokot megkívánó oltóanyagok szállítására; hosszú távon azonban egyfajta specializáció mentén elképzelhetőnek tartom. Meg fogjuk vizsgálni annak a lehetőségét, hogyan tudnánk még versenyképesebbé válni a jövőbeni piaci igények kiszolgálására.
– Miként látszik a szállítmányozás oldaláról: megállt az autóipar termelésének visszaesése, újra a régi ütemben működnek, s így a kkv-szektornak nagyobb igénye van az önök szolgáltatásaira?
– Amire mi rálátunk, az alapján úgy ítéljük meg: még korainak tűnik kijelenteni, hogy vége a mélyrepülésnek, s hogy már a normalizálódás irányába haladnak a termelési folyamatok. Nem is számolhatunk azzal, hogy hamarosan gyors visszarendeződés lesz. Azt sem látjuk, hová lesz a visszarendeződés, és mit hívunk majd új normalitásnak, mi jellemzi majd az új tartós helyzetet.
– Az oltóanyagok megjelenésével, a tömeges oltással még nem lélegezhetnek fel a gazdaság szereplői a világban? Nem nőhet belátható időn belül a termelés, és növekedhet meg a szállítás szerepe?
– Bár nincsenek kézzelfogható statisztikai kimutatásaim, úgy látom, a gazdasági visszarendeződés nagyon viszonylagos kérdés. A termelőszektorok egy része az elmúlt egy évet ugyanolyan megrendelésszámmal, gyártásszám mellett dolgozta végig, a szerencsésebbek folyamatos három műszakban tudtak termelni, függetlenül a világjárványtól. De még jó ideig várnunk kell arra, hogy az egész gazdaság újranyitásáról, újraindulásáról beszélhessünk.
– A gazdaságtól a válság miatt most talán egy kis időt kaptak az új nemzetközi stratégia kidolgozásához. Hol tart ez a folyamat?
– Ebben a nehezebb egy évben mindenütt vészüzemi üzemmódba kapcsoltunk, a társaságunkon belüli európai irodák most elsősorban a hazai piac normalizálódására és a finomhangolásra koncentrálnak. Nem gondolom azt, hogy amiatt, hogy kevesebbet lehetett utaznunk, több lehetőség adódott volna arra, hogy a tervezőasztalon szabjuk újra a stratégiai terveket. Dolgozunk rajtuk, de mindenki főleg a hazai piacának stabilizációjára helyezi a nagyobb hangsúlyt, Ahogy máshol, nálunk is nagy átrendeződések folynak a munkaerőpiacon. Jelentős a nagy termelő- és szolgáltatócégek felszívó hatása, ami kedvezőtlenül hat ránk. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy 2021 nagyon ígéretes év mind a hazai piacon, mind a regionális, az európai és a tengerentúli nemzetközi piacon – minden speciális ágazatban, ahol cégünk képviselteti magát: így az energetikában, a nehézgép-szállításoknál, a géptelepítéseknél. Az ajánlati, a kiadott ajánlati, valamint a döntéshozatali fázisban lévő tervezett feladatainkat látva biztos vagyok abban, hogy izgalmas év elé nézünk.
Falus Tamás
