A konténerszállítmányozás területén az elmúlt években hihetetlen növekedést felmutató magyar szállítmányozócégre már a Financial Times is felfigyelt, a 2021-es üzleti év alapján a leggyorsabban növekvő magyarországi cégként listázták őket, de e tekintetben európai léptékben is a másodikak lettek a logisztikai cégek között. A 2021-es számaikat 2022-ben megduplázták, így már 13,4 milliárd forintos árbevételnél tartanak. Ráadásul a United Shipping egyedüli tulajdonosa a cég ügyvezetője, nem tartoznak egyetlen nemzetközi cégcsoporthoz sem, így a forgalmakért is nekik kellett megküzdeniük.
– Amilyen jelentős szereplő ma már a United Shipping, annyira meglepő, hogy Ön viszonylag kevéssé ismert a szakmában. Mi ennek az oka?
– Valószínűleg a személyiségem. Nem vagyok az a nyüzsgő, szereplő alkat, de érzem, hogy már nyitnom kell ebben is, ezért is készülhet velem most ez az interjú.
– Hol szerezte azt a szakmai tudást, amivel megalapíthatta a saját szállítmányozócégét?
– Az egyetemi tanulmányaimat követően Kölnben, a Fordnál voltam gyakornok, de épp jött egy autóipari válság, és nem ajánlottak szerződést. Szerettem volna kinn maradni, de nem találtam jó helyet. Egy bécsi állással is beértem volna, így jelentkeztem a cargo-partnerhez. Az interjún eléggé félreértettük egymást: én azt hittem, Bécsben fogok dolgozni, de kiderült, hogy valójában a Közdűlő utcában. Nem akartam CMR-ekkel és hajóraklevelekkel foglalkozni egy napig sem, mégis 21 éve ezt teszem. Jó volt a társaság, érdekesek voltak a sztorik, amiket meséltek. Megtetszett a közeg. Farkas Istvánt azóta is a mentoromnak tartom, jó lökést adott nekem ehhez a szakmához.
– Mi motiválta a váltásra?
– Három évvel később hívtak, hogy egy amerikai cég nyitna Budapesten egy légi és tengeri irodát. Elmentem az állásinterjúra, és nagy meglepetésemre mellettem döntöttek. A mai napig nem tudom, milyen fantáziát láttak akkor bennem, mert még nem álltam készen egy akkora feladatra. A C.H. Robinson közúti szállítmányozással akkor már jelen volt a magyar piacon is, közéjük ültünk be a holland vezetővel. Elindítottuk a tengeri és légi szállítmányozást. Menetközben rájöttem, hogy ezt én magamnak is meg tudnám csinálni: tudnék szállítmányozni a saját kontómra is. Ezért alapítottam meg 2008-ban a United Shippinget. Akkor még azt hittem, hogy az angol cégnév a menő. Ma már sokan inkább meglepődnek, hogy ez egy gyorsan növekedő magyar cég és nem egy multi „szokásos irodája”.
– Ez 15 éve volt, mégis csak az elmúlt években lett naggyá a United Shipping!
– Nem volt ambícióm, hogy irodám legyen, kollégáim legyenek, vagy nagy cégem legyen. Tíz évig egyedül dolgoztam otthonról. Se irodám, se specifikus IT-rendszerem nem volt. Egyszerű módon szerveztem a szállításokat, a partnereim megelégedésére. Boldog voltam így is. Sosem voltam barátkozó típus, nem is nagyon ismertem a konkurens cégeket, de vélhetően elég egyedi modell volt ez az egyszemélyes speditőr vállalkozás. A C.H. Robinsonnál is teljesen szabad kezem volt, de én még szabadabb szerettem volna lenni! Emiatt hoztam létre a saját vállalkozást. Nagyon jó tízéves időszak volt az: 99 százalékban távol-keleti importtal foglalkoztam, ami ugyan nagyon pörgött, de az időeltolódás miatt mégis inkább csak délelőtt volt vele munka, így a délutánjaim általában szabadak voltak, kerékpározhattam, focizhattam. A bringa a mai napig meghatározó része a mindennapjaimnak.
– Mikor fordult át a „one man show” csapatjátékká?
– A lakhelyemen, Törökbálinton nyitottam egy sportközpontot, mert nem volt hova edzésre járnia a fiataloknak, köztük a fiamnak. A kétféle tevékenységet már nem volt olyan egyszerű párhuzamosan vinnem, ezért fel kellett vennem egy asszisztens kollégát, Barbarát, aki besegít. A vele való közös munka döbbentett rá, hogy több előnye, mint hátránya van a csapatmunkának. A harmadik kolléga, Szandra felvétele után már egyértelművé vált számomra, hogy így kell ezt csinálni, nem pedig úgy, ahogy én addig működtem. Ekkor váltottam arra a modellre, hogy tapasztalt kollégákat toborzok, és így megyek előre. Ma már 55-en dolgozunk a cégnél, a kollégáim átlagosan 20 éves szakmai tapasztalattal rendelkeznek.
– Mivel tudja meggyőzni a szakma sokat látott szakembereit, hogy Önnél dolgozzanak?
– Nagy hangsúlyt fektetek a megbecsülésre és a munkakörülményekre. Olyan munkahelyet szerettem volna teremteni mindenkinek, ahol én is szeretnék dolgozni. A kapcsolatom a kollégákkal partneri, nem a hagyományos vezető-beosztott viszony. Büszke vagyok rá, hogy szakmai alapon még senki nem mondott fel, csak magánéleti okból. Az ajtó nálunk inkább csak befelé nyílik. A legfontosabb feladatom az egyéneket személyre szabottan és a csapatot egészében menedzselni, hogy mindenki ki tudja hozni magából a legjobbat. Ilyen módon jutottunk el a mai napig, amikor már észrevehető méretűek vagyunk a szakmában. Igyekszünk azok is maradni, kihozni a legjobbat abból, amink van!
– Mennyi idő alatt nőttek ekkorára?
– A 2020-as évnek még csak hárman vágtunk neki, és jött a világjárvány. Nagy szerencsénk volt ezzel az időszakkal, mert az minden szállítmányozócégnek jó számokat hozott. Erre a hullámra mi is fel tudtunk ülni. A kollégáim a gyorsan változó körülmények között nagyon jól teljesítenek, jó csapatot alkotnak, csak szuperlatívuszokban tudok róluk beszélni. Az elmúlt három évem főleg a létszám bővítéséről szólt. A kiválasztást a mai napig egyedül végzem. Egy óra alatt el tudom dönteni, hogy beválik-e nálunk valaki vagy sem. A kollégáim, barátaim ajánlására keresünk meg embereket, ami nagy segítség, mert eleve csak olyanokat ajánlanak, akikről úgy gondolják, illenének a csapatomba. Ma már egyre gyakrabban jelentkeznek is hozzánk, de én jobban szeretem, ha mi keressük meg a partnereket – ahogy az üzletben is. Azt szoktam mondani, hogy aki a piacon rutinos és jó szakember, az már vagy itt van, vagy itt lesz. Az már tudatos vállalásom volt, hogy 2023-ban ne növekedjünk annyira gyorsan. Az elmúlt hónapok a konszolidációról szóltak. Ez megtörtént, így 2024-ben szeretnénk ismét egy nagyobbat lépni előre.
– Mikor jön el az a pont, hogy rálépnek a jelentős piaci szereplők lábára?
– A nagy forgalmú, multinacionális ügyfeleket meghagyjuk a hajósoknak és a szintén multinacionális speditőröknek. A kkv-szegmens az, ami igazán érzi és értékeli azt, amit mi csinálunk: a kézműves logisztikát. Ebbe még az évi 1 konténeres ügyfelek is beleférnek. Tudatosan mozgunk ebben a közegben, és keressük azokat a partnereket, akik értékelik azt a hozzáállást és minőséget, amit nyújtunk. Ahogy kollégát sem vesztünk, úgy ügyfelet sem szoktunk! Ahol más a megbízói hozzáállás, ott is jelen tudunk ugyan lenni, de akik csak tenderek és bürokrácia mentén dolgoztatnak, miközben szoronganak a kikötői zsúfoltságokon és a hajók késésén, azok megkeresését nem érezzük magunkénak. Szerencsére sok olyan ügyfél van, aki hozzánk hasonlóan lazán és könnyedén tudja venni, hogy olykor bizony vannak fuvarozási nehézségek, ez az életünk normális része. A verseny ugyan erős a kkv-k kiszolgálásáért is, de minőségben azért még van a szakmának hova fejlődnie az ügyfelek szerint. Nekünk épp a minőség miatt van jó hírünk a piacon. Nekem egyetlen reklamáló ügyfél is napokig álmatlanságot okoz. Ha nem így álltam volna hozzá korábban a munkához, ma nem tartanánk itt. Büszke vagyok arra is, hogy akikkel a 2000-es évek végén együtt dolgoztam, azok máig az ügyfeleink.
– Mennyire állnak több lábon?
– Jellemzően a tengeri logisztikában vagyunk jelen, a légivel szinte csak a névjegyem szerint foglalkoztam. Emiatt a tengeri és vasúti konténerfuvarozás máig a legjellemzőbb tevékenységünk. Ám már 2021-ben bővült a csapat légis és közutas kollégákkal, akik beindították nálunk ezeket a lábakat is. Szeptember közepén megnyílik Vecsésen a saját raktárunk, mivel eljutottunk a növekedés azon fázisába, amikor ez már szükséges. Úgy érezzük, hogy ezzel színvonalasabb, profi szolgáltatást adhatunk. Ehhez persze szükség van megfelelő raktári személyzetre is. Őket is azon elvek mentén választom ki, mint a speditőröket: legyenek jó szakemberek és jó emberek.
– A honlapjuk példátlannak mondható a szakmában: minden kollégája képpel, elérhetőséggel szerepel ott, sőt, felnőttkori mellett gyerekkori képpel is.
– Szeretünk könnyedek lenni, amennyire azt a szakmai szabályok engedik. Én is így állok a dolgokhoz, és ezt próbálom a kollégák felé is közvetíteni. Ahol tudok, próbálok nem teljesen komoly lenni! A gyerekkori fotókat szerettem volna jobban előtérbe helyezni, de a marketinges szakemberek meggyőztek, hogy ennek így ebben a formában kell megjelennie a weboldalunkon. Aktuális újításunk, hogy a napokban érkezett tisztán elektromos kisteherautónkat olyan fóliával láttuk el, amire a partnerek írni és rajzolni tudnak, így tesszük majd az autót egyedivé.
– A közúti fuvarozást is jelentős részben saját kézbe venné?
– Egy elektromos kisteherautónk van, amivel a fuvaroknak csak egy nagyon kis százalékát vettük saját kézbe; azt is csak azért, mert elektromos és hogy a járművezetőkről alkotott sztereotip képre rácáfoljunk egy fiatal, csinos női sofőr személyével. A raktár nem volt megúszható, de én továbbra is hiszek a klasszikus szállítmányozó-fuvarozó munkamegosztásban; nem gondolom, hogy egy speditőrcégbe komolyabb eszközök kellenének. Így a kollégáim azzal a fuvarozóval dolgoznak együtt, amelyikkel szeretnének, nem mondom meg nekik, hogy kivel lehet és kivel nem. Aki 20 éve ebben a szakmában dolgozik, annak már vannak bevált gyakorlatai, megoldásai, így rájuk bízom ezt a döntést. A bizalmam maximális a kollégák felé.
– Az nyilván nem működik, hogy minden kolléga más informatikai rendszert használ. Ebben azért csak van valamiféle céges egység.
– Valóban, informatikai rendszerre szükség lett, az egyszemélyes cégem Excel-táblája le lett cserélve egy magyar cég által fejlesztett programra, ami a jelenlegi igényeinket teljes mértékben lefedi. Ezt a programot több másik cég is használja a piacon. Az ilyen alkalmazásokból nincs túl nagy kínálat a piacon, így viszonylag hamar rátaláltunk erre a szolgáltatásra. Már az első prezentációk is meggyőzőek voltak, és később sem csalódtunk. Az mindenképp szerencse, hogy nincs se tulajdonostársam, sem külföldi vonal, így minden nagyobb horderejű kérdésben egyedül és jellemzően percek alatt döntök.
– Ez a gyors, részben érzelemvezérelt döntéshozatal azért buktatókkal is járhat. Sok rossz döntése volt? Például, hogy nem hamarabb kezdett cégépítésbe?
– Nem tudnék olyat mondani, amit most másképp csinálnék. Meggyőződésem, hogy nekem kellett az a 10 év egyedül. Nem lettem volna kész korábban arra, hogy így tudjak hozzáállni a kollégákhoz, a növekedéshez. Valószínűleg fiatalabb fejjel több rossz döntést hoztam volna. Sokat változik az ember két gyerek mellett. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy megfontoltabb ember lettem, de a komolyságot továbbra sem szeretem!
– Az irodájukat elnézve a munkatársak többsége otthonról dolgozik. Ez a járványkorlátozások miatt így volt praktikus, és aztán így maradt?
– A home office abszolút egyéni belátás kérdése nálunk, mindenki akkor és annyi időre jön be, amennyit akar. Van Sopronban, Nyíregyházán és Ausztriában élő kollégám is. Semmiféle hátrányát nem érzem annak, hogy a kollégák otthonról dolgoznak. Ezen túlmenően is rugalmas vagyok mindenben, a szabadságok kiadásába sem szólok bele, mindenki akkor nyaral, telel, amikor csak akar. A helyettesítést megszervezik a kollégák egymás között, az ügyfeleket nem éri hátrány. Lapos a szervezet, nincsenek felesleges egyeztetések, csak akkor ülünk össze, amikor fontos megbeszélnivalónk van. Mindenki maga osztja be az idejét, nincs a kollégák között alá-fölérendeltségi viszony. A nagyarányú otthoni munkavégzés miatt sokat járunk irodán kívüli összetartásokra, amiken nem kötelező részt venni. Máshol ezt csapatépítőnek hívják, de azt vallom, hogy a jó csapatot nem kell építeni, a rosszat meg felesleges.
– A multikörnyezetben elképzelhetetlen szabadság párosul az ott elérhető versenyképes juttatásokkal?
– Igyekszem anyagi és nem anyagi juttatásokban is kifejezni a megbecsülésemet a kollégák felé. Nagy fizetést adni viszonylag könnyű, hiszen csak az én döntésemen múlik, de a jó fizetés önmagában kevés ahhoz, hogy valaki hosszú távon legyen elégedett. Ugyan apróságok, de például karácsonyra mindig kézzel készítek meglepetést a kollégáknak. Hiszek abban, hogy egy egészséges egyensúlyt fenn kell tartani az anyagi és nem anyagi juttatások között. A kollégák bő fele céges autót is kapott, és mind a 28 kocsi elektromos. Ilyen méretű cégek között ekkora léptékű, tisztán elektromos flotta nincs még egy az országban, mert ez ma még drágább és macerásabb. Elektromosautó-párti vagyok, és azt gondolom, ez a flotta is pozitív képet fest a cégről. A kollégák értékelik ezt, nem a nehézséget látják a töltési kényszerben. Akik konténerek útját tervezik meg kontinenseken és óceánokon át, azok képesek megbirkózni az elektromos autók többlettervezési szükségletével is!
– Nem értékeli veszélyként a cégére nézve, hogy a hajóstársaságok is egyre közelebb próbálnak kerülni a megbízókhoz?
– Szerintem a nagy hajóscégek nem lesznek képesek lehajolni a mi ügyfeleinkhez. Az a volumen, ahol ők meg tudnak jelenni, az jellemzően már nem a mi világunk. Szeretjük a kihívásokat és a szembeszelet. Mindig abból próbáljuk kihozni a legjobbat, amit az élet dob. Ha lesznek a kkv-kra rástartoló hajóstársaságok, arra is találunk megoldást valamiképp. Itt térül meg, hogy tapasztalt, sokat látott kollégáim vannak, akik számos alternatívát meg tudnak vizsgálni. Az a fontos, hogy mindig legyen valami történés, mert ilyenkor felértékelődik a szerepünk, és akkor már nagy bajunk nem lehet. A piac gyors változásaira gyorsabban és rugalmasabban tudunk reagálni, mint egy multicég.
– Nem fél attól, hogy kiég ebben a nagyon sokrétű vezetői szerepkörben?
– Azt belátom, hogy a cégem nem növekedhet az eddigi ütemben a végtelenségig. Sőt, talán már jövőre elérjük itthon a plafont, ha nem nyitunk nagyobb megbízók felé is. Ám modellt nem szeretnék váltani, inkább a környező országokban nyitnék irodákat, akár már 2025-től. Noha számomra mindig is a United Shipping marad a fő üzleti tevékenység, így amíg időm és erőm engedi, itt leszek a megbízóknak és kollégáknak, de van egy másik szenvedélyem is: a borászat. Négy éve már Balatonfenyvesen töltöm a hétvégéket. Aztán a szőlő is megtalált, vettem egy 1,5 hektáros területet, ami évi 10 ezer palack bor elkészítését teszi lehetővé. Van olyan tervem, hogy összetartás keretében szőlészkedjünk az erre nyitott kollégákkal. Ha van elég jó bor és bicikli (az utóbbiból még a hagyományosra esküszöm, nem az elektromosra), én már boldog vagyok.
– Az elmondottak alapján nem áll Öntől távol a társasági élet, mégis ritkán látható szakmai eseményeken.
– Valóban ritkán szoktam részt venni társasági eseményeken, inkább kollégákat küldök magam helyett, amikor tehetem. Nemrég a Trieszti Kikötő meghívásának is azért személyesen tettem eleget, mert másnak nem volt alkalmas az időpont. Lehet, hogy öregszem, és kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy van más ember is a Földön, és talán már érdekel is, amit mondanak. Mindig is későn érő típus voltam; lehet, hogy 50 évesen már én fogok ilyen rendezvényeket szervezni.
Andó Gergely
