KözútVilág konferencia

Még az idén megkezdődnek a partfalépítési munkálatok a trieszti magyar kikötőben – interjú Kiss-Parciu Péterrel, a Külgazdasági és Külügyminisztérium regionális és határ menti gazdaságfejlesztésért felelős helyettes államtitkárával, valamint Garai Péterrel, az Adria Port Zrt. vezérigazgatójával

Még az idén megkezdődnek a partfalépítési munkálatok a trieszti magyar kikötőben – interjú Kiss-Parciu Péterrel, a Külgazdasági és Külügyminisztérium regionális és határ menti gazdaságfejlesztésért felelős helyettes államtitkárával, valamint Garai Péterrel, az Adria Port Zrt. vezérigazgatójával

Az elmúlt időszakban újra bekerült a közbeszédbe a Trieszti Kikötőben épülő magyar terminál. Ehhez alapot szolgáltatott a kikötői hatóság közleménye a terminál melletti hajózási korlátozásokról. A terminál fejlesztéséért felelős projektcég vezérigazgatóját és a beruházásért felelős helyettes államtitkárt kérdeztük a fejleményekről.

– Mi történik a trieszti kikötőben?

Garai Péter (G. P.): – Az elmúlt időszakban is számos félreértés jelent meg a projekttel kapcsolatban, ezek egyike azon alapult, hogy a parti őrség megváltoztatta a partfalunk előtti hajózási rendet az építkezésre való tekintettel. A területen a partfalépítés előkészítési munkálatai kezdődtek meg, így építőgépek és építőanyagok érkeznek a területre, ami annak a jele, hogy hamarosan, várhatóan még ősszel megkezdődik a partfal építésének első üteme. Ez a terminálépítés első lépése, amellyel a hajók kikötését lehetővé tevő partfal épül meg a Trieszti Kikötő beruházásában.

– Milyen hosszú lesz a partfal?

G. P.: – A teljes partfal 650 méteres lesz, ami két hajó egyidejű kikötését teszi majd lehetővé. Ezt két ütemben építik meg, és ezzel párhuzamosan a kikötőhelyek melletti meder kotrása is megkezdődik, amivel a létesítmény folyamatosan biztosítani tudja a 13 mé-teres merülési mélységet az ide kikötő hajók számára. Az általunk fejlesztett terminál egy szélesebb csatorna bejáratának közelében található, amelyben több kisebb, hajóforgalmat is bonyolító üzem is található, ezért szükséges a hajózási forgalom fenntartása a partfalépítés alatt is.

– Mennyibe kerül a partfal és a mederkotrás?

Kiss-Parciu Péter (K-P. P.): – Nekünk semmibe. A tengerpart és a meder az olasz államé, arra csak koncessziót lehet szerezni, és azokon külső fél nem változtathat. E munkák ugyan velünk egyeztetve, de teljes mértékben az olasz állam, jelen esetben a kikötői hatóság beruházásában zajlanak. Az olasz állam egyébként erre a munkára európai uniós forrást tudott lekötni, így közvetlenül az olasz költségvetést sem terheli ez a fejlesztés.

– Mikorra készül el a partfal?

G. P.: – A tervek szerint 2026-ban fejeződik be a partfalépítés első fázisa, ami egy hajó kikötését már lehetővé is teszi. Ez a látványosabb és nehezebb fázis is egyben, mert gyakorlatilag beépítik és kiegyenesítik az egyenetlen és sekély tengerpartot. Körülbelül 600 darab, 27 méterig terjedő hosszúságú cölöpöt fúrnak le a mederbe, ami igen komoly feladat. Az új partszakasz kvázi platformként nyúlik majd a víz fölé.

– Az olasz fél a terület környezeti kármentesítését is elvégzi a terminálépítés előtt?

G. P.: – A kármentesítés helyett talán helyesebb a kárrendezés kifejezés, mert nem az a feladat, hogy a földbe került szennyeződést eltávolítsuk, hanem hogy annak a vizekbe, levegőbe való kikerülését megakadályozzuk. Ez egy teljesen bevett és szabályos módja a szennyezett területek ipari célú újrahasznosításának. A partfal maga az egyik védelmi vonal a tenger irányába, így nézve ebben az olasz fél már most is részt vesz. Felülről szinte az egész terület le lesz betonozva, be lesz építve a logisztikai tevékenység miatt, ami kizárja, hogy a szennyeződés a talajból feljöjjön és a levegőbe kerüljön. Az olaszok részéről látszik hajlandóság, hogy a terminálfejlesztést is támogassák. Bízunk abban, hogy részt vállalnak a különböző költségekből – ahogy ezt a magyar kormány is teszi bizonyos piaci alapon megvalósuló ipari nagyberuházások esetén.

– Mikor indulhat a terminálépítés?

K-P. P.: – Jelenleg a hatósági engedélyek beszerzése és a fejlesztési megállapodások megkötése folyik. Ez egy kevéssé látványos, de rendkívül munkaigényes feladat, amelynek befejezésére pontos dátum nem adható. Az összes engedély birtokában készülhetnek el a kiviteli tervek – amire közbeszerzést kell kiírnunk, akárcsak a kivitelezésre. Ezeknek szintén van átfutási ideje. Így most azzal számolunk, hogy legkésőbb 2028-ban már valamilyen logisztikai tevékenység folyhat a területen, és 2030-ra elkészülhet teljesen a beruházás.

– Nem túl hosszú időszak ez?

K-P. P.: – Talán annak tűnhet, de amikor elkezdtünk a témával foglalkozni, felmértük, hogy a hasonló méretű terminálok mennyi idő alatt készültek el, és rendre 10 év körüli időtartamot láttunk. Mi 2020 decemberében szereztünk véglegesen tulajdont, így ez inkább átlagosnak tekinthető. Nagyon fontos, hogy a helyi, regionális és országos kormányzati szervezetek és hatóságok mind nagyon támogatóak, noha már a negyedik olasz kormánnyal dolgozunk együtt e fejlesztésen, mindegyik segített bennünket. Ez tehát számukra is nemzeti érdek.

– Az elmúlt 5 év lehetőséget adott a tervek finomhangolására is. Mi épül majd a terminálon?

G. P.: – Az alapkoncepció nem változott: multifunkcionális kikötői terminál leszünk. Így kiköthetnek nálunk konténerszállító hajók is, de képesek leszünk félpótkocsis Ro-Ro szállítmányok kezelésére is, valamint general és projektcargós rakodásokra is. Tehát a tömegáru (például szén, vasérc, gabona, kőolaj) kivételével minden átrakható lesz a terminálon. Jelenleg 47 ezer négyzetméternyi raktár megépítésében gondolkozunk, ami a piaci igények függvényében kis mértékben még változhat. A pontos kialakításuk akkor konkretizálható, amikor megindul a kivitelezés.

– Mennyibe fog kerülni mindez?

K-P. P.: – A vásárláskori kalkulációk a 2015–2020 közötti hasonló projektek benchmarkján alapultak, akkoriban úgy tűnt, hogy egy ilyen beruházás 130–150 millió euróba kerülhet a műszaki tartalomtól függően. Most a becslés a terminálra a 180–200 millió eurós tartományban van. Az eltelt időszak inflációját is tekintve elmondható, hogy reálértéken nézve nem drágult jelentősen a projekt az utóbbi években. Ennek az összegnek a legnagyobb tétele nyilván a kivitelezés lesz. Az eddigi költés döntő része a terület- és koncesszióvásárlás volt, ami a magyar állam tulajdonában lévő Adria Port vagyonát képezi.

– A koncessziós konstrukció miatt nem túl nagy kockázat az építkezés esetleges elhúzódása?

G. P.: – A koncesszió csak a partfalra és a tengerben feltöltendő 6 hektárnyi területre vonatkozik. Az e mögötti 26 hektár magánterület, azt mi megvettük, és addig a miénk, amíg el nem adjuk. Ez tehát független attól, hogy kié a 2076-ban lejáró koncessziós jog a partfal használatára. De ki másnak kéne a terminálunk melletti partfal, ha a terminálunk nem eladó? A koncesszió egyébként azért sem kockázat, mert meghosszabbítható. A mindenkori olasz kormánynak az az érdeke, hogy stabilan működjenek a terminálok, nem pedig az, hogy vevőket keressenek rájuk.

– A szakmai kritikák egy része abból ered, hogy nem mindenki látja (még) az ott kezelt árualapot.

G. P.: – A magyar külkereskedelemben kiemelkedő szerepe van a tengerentúli konténerforgalomnak, amelyet elsősorban dedikált, nagykapacitású konténerterminálok szolgálnak ki, ahol a legnagyobb konténerszállító hajók is kiköthetnek. Mi viszont egy másik, szintén rendkívül fontos szegmensre fókuszálunk: Európa áruforgalmának jelentős része tengerparti hajózáson alapul, amely főként félpótkocsis, konténerizált forgalmat és általános árut kezel. Ezeket a forgalmakat olyan méretű hajók bonyolítják le, amelyek fogadására a kikötőnk teljes mértékben alkalmas. Nem szükséges minden mólónál és kikötőhelyen a legnagyobb hajókra felkészülni, hiszen ezekből az Észak-Adrián hetente csak néhány fordul meg, és már megvan a megszokott helyük. Ezzel szemben a short-sea feeder forgalom és a félpótkocsis szegmens dinamikus növekedése jól illeszkedik a kikötőnk adottságaihoz.

K-P. P.: – Stratégiai cél, hogy minél több kapcsolódás legyen a magyar gazdaság szereplőihez. Exportorientált a magyar gazdaság, a trieszti kikötő már most is jelentős szereplője a magyar külkereskedelemnek. Olyan termináli portfóliót alakítunk ki, amely a magyar vállalatok igényeire épül. A kikötői logisztikai szolgáltatásaink megfelelő alternatívát kínálnak más terminálokkal szemben, hiszen célunk, hogy kapuja legyünk a magyar gazdaságnak, miközben a befektetés megtérülését is biztosítjuk. A magyar és régiós igények között nincs lényeges különbség, így a magyar cégek mellett más vállalatokra is számítunk.

– A kikötői fejlesztések mögött rendre lemarad a terminál és a hátország közötti infrastruktúra fejlesztése. Ezt nem érzik kockázatnak?

G. P.: – Örülnénk neki, ha minél több áru vasúton érkezne hozzánk, vagy vasúton távozna. Ez környezetvédelmi szempontból is kívánatos. Az infrastruktúra miatt nem aggódunk. A terminálunk közelében lévő rendezőpályaudvar teljes átépítése hamarosan befejeződik, ahol képesek lesznek akár 750 méter hosszú tehervonatok kezelésére is. A terminálunk és a rendezőpályaudvar közötti 2 kilométeres iparvágányt pedig hamarosan szintén felújítják az olaszok, így ez sem a mi költségünk lesz. Amit eddig ígértek, mindent megcsináltak.

 

Andó Gergely