Idén decemberben lesz 30 éve, hogy Sismanoglu Melih Magyarországon megalapította saját nemzetközi szállítmányozó cégét, majd alig két évvel később a nemzetközi közúti árfuvarozásba is belevágott. Ha a magyar–török fuvarozási útirányról beszélünk, megkerülhetetlen a Transemex neve. Az elmúlt három évtized főbb sarok-, illetve fordulópontjairól beszélgettünk a cégalapító-tulajdonossal.
– Magyarországon ott folytatta a szakmai pályafutását, ahol Hollandiában korábban abbahagyta?
– 1989 decemberében alapítottam meg az Emex Nemzetközi Szállítmányozási Kft.-t. 1992-ben létrehoztam a Transemexet, amelyben két saját szerelvénnyel fuvarozói tevékenységi engedély birtokában már önálló fuvarozást is végeztünk. A liberalizált szállítmányozói piacon akkor már több tőkeerős háttérrel rendelkező nyugati multicég is kezdte megalapítani a magyarországi leányvállalatait, és ilyen versenytársak mellett – mint csak szállítmányozó – a vállalkozás jövőjét nem láttam elég biztosnak, ezért a szállítmányozás mellett a fuvarozással bővítettük a tevékenységünket. Az eltelt időszak az akkori jó döntésünket igazolta.
– A szállítmányozás és a fuvarozás részaránya miként változott az évtizedek alatt?
– A szállítmányozás a 2004-es európai uniós csatlakozásig nagyon jól ment, éves szinten a forgalmunk 70 százalékát jelentette, és „csak” 30 százalékát adta a fuvarozás. Az EU-ba való belépéskor 10 kamionunk volt. Az uniós csatlakozás előtt két évvel megalapítottam a Transemeks Isztambult, 12 török rendszámú járművel, török sofőrökkel. Akkoriban tehát összesen 22 autóval végeztünk FTL-szállításokat és gyűjtőfuvarozási tevékenységet Magyarország és Törökország között, illetve alvállalkozók bevonásával a Közel-Keletig.
– Az EU-csatlakozással mi változott?
– 2004. május elsejével eltörölték a tevékenységi engedélyek korlátozását, ebből kifolyólag teljesen szabad lett a piac. A hazai gépjárműparkunkat DAF járművekkel frissítettük, így a flottánk 2004-ben 33 autóból állt, az isztambuli székhelyű Transemeks-ét pedig 28 darabosra növeltük. A következő években az itthoni járműparkunkat 10–15 autóval folyamatosan bővítettük, és ezzel egy időben mindig figyeltünk a korszerűsítésre is. 2006-ban vásároltam meg a telephelyünknek jelenleg is otthont adó 27 500 négyzetméteres területet Dunaharasztiban, ahol zöldmezős beruházásként 2007-re fölépítettük a logisztikai központunkat, 1500 négyzetméteres irodaépülettel, 4100 négyzetméteres raktárral, szervizzel, kamionmosóval és parkolóval. A komolyabb kihívások a következő évtől kezdődtek, amikor a gazdasági világválság hatásai Magyarországra is begyűrűztek, de mi ezt az időszakot is átvészeltük, és a saját flottánk a mai napra elérte a 80-as darabszámot.
– Végeredményben egy töretlenül fejlődő vállalkozás képét rajzolta most föl…
– Igen, de ez csak rengeteg munkával, a kollégáim odaadó hozzáállásával, a cég iránti lojalitásukkal sikerülhetett, mivel a fuvarpiacon jelentkező problémákat nekünk is kezelnünk kell. A nemzetközi viszonylatokban dolgozó fuvarozócégek száma már az uniós csatlakozást követően jelentősen megnőtt, és a hatalmas kínálat miatt csökkentek vagy legalábbis stagnáltak a fuvardíjak. Ugyanakkor a költségeink azóta is folyamatosan nőnek, és a díjakban ezeket csak kismértékben tudjuk érvényesíteni. Több mint egy évtizede nehéz időket élünk, sokkal nagyobb feladat ma gazdaságosan igazgatni egy fuvarozással foglalkozó társaság mindennapi tevékenységét, mint a válság előtt. Persze megszoktuk már az akadályokat – legyenek azok a kiegyensúlyozott működést gátló adminisztratív jellegű terhek vagy az uniós jogszabályokból fakadó nehézségek –, a napi rutin része immár, hogy mindennap meg kell küzdeni egy-egy fuvarért, hiszen ha piacon akarunk maradni, nincs más lehetőségünk. Folytatjuk a megbízók érdekeit a legmesszebbmenőkig szem előtt tartó szakmai munkát, amit már három évtizede végzünk. Az élet megy tovább, ahogy a piaci versenyfutás és küzdelem sem áll meg. Versenyben vagyunk, versenyben maradunk.
– Milyen szempontok alapján szerzik be az eszközeiket?
– Öt éve kizárólag olyan lízingkonstrukcióban vásárolunk vontatókat, hogy a szerződésben rögzítjük: 36 hónap használat után a lízingcég maradványértéken visszaadja azokat a gyártónak vagy a hazai márkakereskedésnek. A korábbi gyakorlat, miszerint a futamidő lejártát követően megvettük az eszközt, használtuk még néhány évig, majd értékesítettük, ma már nem működik, nincs idő ezzel foglalkozni. A pótkocsikat azonban továbbra is lízingeljük, és a három- vagy négyéves futamidő végén megvásároljuk. Ma 80 darab Euro6-os vontatót és 110 pótkocsit tartunk üzemben. A megaponyvás (SXL, XL) és zárt dobozos, magas értékű szállításokra alkalmas pótkocsikat Schmitz Telematik nyomkövető rendszerrel látták el. Megbízóink magas szintű elvárásainak megfelelően a járműpark felszereltségét is folyamatosan bővítjük IT, nyomkövető (ASTRATA) és biztonsági (TAPA minősítés) eszközökkel, amelyek a legújabb technológiai megoldásokat jelentik. Cégünk rendelkezik ISO 9001, ISO 14 001 minősítéssel és AEO-engedéllyel is.
– Nem túl kockázatos csak a magyar–török, török–magyar viszonylatban gondolkodni?
– Ennek „veszélyét” már korábban láttam, hiszen a török gazdaság elég törékeny, az unióval való kapcsolat igen labilis. Ezért 2012-ben elkezdtünk az EU felé nyitni, jelenleg 20 autónk dolgozik angol, belga, holland és németországi viszonylatokban.
– A török piac irányába ugyanakkor kicsi a konkurencia. Ennek mi lehet az oka?
– Törökország nem uniós tagállam, számos vámmal kapcsolatos nehézséggel kell megküzdeni, csak útvonalengedélyek birtokában lehet fuvarozni. Nekünk az előbb említett, néhány éve létrehozott isztambuli székhelyű vállalkozásunk rengeteget segít ebben. Úgyhogy mi továbbra is a magyar–török viszonylat megbízható fuvarozói, szállítmányozói vagyunk, és még sokáig azok is akarunk maradni, ezért az elmúlt évben 8 ezer négyzetméter alapterületű saját logisztikai bázist építettünk fel Isztambulban – irodával –, ahol 1000 négyzetméteres cross-dock gyűjtőraktár és magas elvárásoknak megfelelő, biztonságos security parkoló áll ügyfeleink rendelkezésére.
– Az európai fuvarpiacon krónikus a sofőrhiány. A Transemex miként kezeli ezt a kérdést?
– A tavalyi volt az eddigi hosszú vállalkozói pályafutásom alatt az első év, amikor minimálisan nekünk is meg kellett küzdenünk a gépkocsivezető-hiánnyal. A problémát úgy próbáljuk megoldani, hogy folyamatosan veszünk föl és képezünk törökországi munkavállalókat. Most a 80 vontatóval összesen 90 gépkocsivezető dolgozik – közöttük 10-nél több török –, ez elegendő létszám a flotta gazdaságos üzemeltetéséhez. A fluktuációval azonban mi is küzdünk, ezért folytatjuk a sofőrtoborzást, és igyekszünk a gépkocsivezetőknek is jobb munkakörülményeket biztosítani.
– Hogyan alakult a cég árbevétele tavaly?
– Az árbevételünk az éves terv fölött teljesült, ezzel szemben a nyereségünk minimálisan csökkent. A törökországi piaccal kapcsolatban azt látjuk, hogy 2018 augusztusa óta a török líra drasztikus értékvesztése a török gazdaságra, főleg a török importforgalomra hat ki, ezért az unióból Törökország felé irányuló fuvarfeladatok száma jelentősen csökkent. Ezzel szemben a török gazdaság exportirányban nagyon jól, az elvárások fölött teljesít. Bízunk abban, hogy a török export-importforgalom egyensúlya rövid időn belül helyreáll.
– Milyen okai vannak a cégnél a közelmúltbeli szervezeti változásoknak?
– A napi operatív munkát szeretném átadni a fiatalabb kollégáknak. Cégvezetőként a stratégiai célok megvalósításán dolgozom tovább, míg idén januártól már a menedzsment koordinálja a vállalat mindennapi működését: Magyar István ügyvezető igazgató, Papp Gabriella szállítmányozási vezető, Hajdu Béla flottairányításért felelős fuvarozási vezető, Szépvölgyi Gabriella logisztikai vezető, Simon Erzsébet gazdasági vezető, Erdő Éva pénzügyi vezető, Szakácsi Zsuzsanna vámosztályvezető, Méder Tibor műhely- és szervizrészleg-vezető, Varga László raktárvezető. Az eltelt néhány hónap alapján azt mondhatom, hogy az új szervezeti felépítés beváltotta a reményeimet. Bízom a kollégáimban, és mindenben támogatom őket. Az infrastrukturális, pénzügyi, humán erőforrásbeli lehetőségek adottak ahhoz, hogy növelni tudjuk a Transemex – mint brand – értékét, hogy továbbra is megőrizzük a megbízható partneri pozíciónkat az európai, törökországi és közel-keleti viszonylatokban.
Névjegy
Sismanoglu Melih Törökországban, a Márvány-tenger partján fekvő Bandirmában született 1954-ben. Az iskolai tanulmányok befejezése után, 1978-ban Hollandiában kezdte meg egyéni vállalkozói tevékenységét, fuvarozóként. Nyolc éven keresztül a saját kamionjával fuvarozott Hollandia és a Közel-Kelet között. 1986-ban került Magyarországra, házassága révén, 1990 óta magyar állampolgár is. Irodája falán, főhelyen azért ott van a modernkori Törökország megalapítójának, Musztafa Kemál Atatürknek a festménye. Miközben Isztambulban is üzemeltet egy vállalkozást, a hazai cége, a Transemex Kft. a magyar–török reláció specialistája, és 5,5 milliárd forint éves árbevétellel stabil szereplője a szállítmányozói és fuvarozói piacnak.
