Az okosraktárak piaca robbanásszerű bővülés előtt áll, ám az áttörést eddig akadályozta, hogy a (szinte) teljesen automatizált és hagyományos raktárak közötti résbe való belépéshez is jelentős beruházásokra volt szükség. Az Evotrex és a Quehenberger Logistics azonban egy EU-s projekt keretében olyan kutatás-fejlesztési projektbe vágott bele, amelynek révén innovatív módszerekkel, a raktár átépítése, átalakítása nélkül teszi lehetővé a pontos eseménykövetést.
– Miért akarja okosítani a raktárát a Quehenberger?
Ujszászi Ferenc (U. F.): – Miközben mindenki tudja, hogy a digitalizáció a jövő, a raktárlogisztikát ez a technológiai forradalom eddig még csak kismértékben érte el. Pedig a logisztika alapja az adatok elemzése és a folyamatok optimalizálása, mégis alig vannak nagy biztonsággal kijelenthetően pontos adataink. Márpedig a hiba és a tévedés kijavítása, kezelése drága, ráadásul sokszor a megbízók közreműködését is igényli. Ezért minden megoldás érdekes számunkra, amitől hatékonyabb (tehát fajlagosan olcsóbb) és jobb minőségű lehet a munkavégzésünk. Semmi újat nem kell felfedezni ehhez, csak a más területen már alkalmazott megoldásokat kell integráltan felhasználni a raktárakban is. Az Evotrex, akiket egy szakmai kiállításon ismertünk meg, éppen ezt kínálta.
– Mennyire lesz okos a Quehenberger projektbe bevont győri raktára?
Cserényi András (Cs. A.): – Az Evotrexnek van egy megoldása tárgyak beltéri pozicionálására egy egyedi, statisztikai módszertan alapján: úgynevezett geomágneses felméréssel készítünk egy térképet a raktárról, ami további hardverelemek segítségével 1 méteres pontossággal meghatározza minden tárgy helyét, amit további – targoncákra, raklapokra, polcrendszerre szerelt – szenzorok pontosítanak. Így mindenről valós időben tudható, hol van éppen, vagy merre és milyen sebességgel mozog. Az így keletkezett adatot szoftver dolgozza fel, és ezekből kimutatásokat és szükség esetén értesítéseket készít. Így mérhető a kihasználtság, a munkavégzés hatékonysága, ellenőrizhető a meglévő raktárlogisztikai rendszerekben az egyes raklapokról szereplő adatok pontossága, például helyre, méretre, tömegre vonatkozóan.
– Milyen kézzelfogható megtakarítás várható a rendszer bevezetésétől?
U. F.: – Ha megsérült az áru a raktárban, leltárhiány keletkezett, vagy rossz helyre raktak le egy raklapot, ezek feltárása, elemzése eddig sok időre kötött le erőforrást. Amennyiben az ilyen helyzetek elkerülhetőek, az forintosítható előnyökkel jár. Az adat hatalom, ezt látjuk az autóipari partnereinknél is. Minél több az adatunk, annál jobb lehet a szolgáltatásunk, ez pedig versenyelőny egy olyan piacon, ahol a 3–5 évre szóló megbízások sokszor 1–1,5 éves, sok résztvevős tendereken dőlnek el. Régi vágyunk volt egy olyan rendszer, amiben utólag is visszakövethető, hogy merre járt az áru a raktáron belül, mi történt ott vele, milyen külső hatások érték.
– Mennyibe kerül az okosraktár kiépítése, és mikorra készül el?
U. F.: – A K+F projekt összértéke 480 millió forint, ennek kétharmada a sikeres GINOP-pályázatunknak köszönhetően európai uniós támogatás. A beruházás 2022 áprilisában kezdődött, és szerződés szerint 2025-ben ér majd véget, ám mára már a hardverek tekintetében teljesen kész, a szoftveres részek pedig már részben előálltak: most úgy kétharmados a készültség, így jó esély van rá, hogy a határidő előtt befejezzük, illetve kellő idő áll majd rendelkezésre a tesztelésére és a finomhangolására.
– A fenti nem tűnik elrugaszkodott összegnek. Eddig miért nem lehetett okosítani a raktárakat?
Cs. A.: – Beltéri pozicionálásra 5–8 éve kezdtek cégek szakosodni, de korlátozott azon piaci szegmensek száma, ahova ezzel eddig be lehetett lépni. Az áruházláncok és plázák voltak a legnyitottabbak, rájuk mára sok versenytársunk szakosodott. A gyártócégek, az egészségügy és a logisztika azonban kivárt. Ennek oka a belépési költség nagysága, amit alapvetően határoz meg a hardverigény, az elvárt pontosság és a mérethatékonyság. Ha automata gyártósorról vagy raktárról lenne szó, szükséges lenne a méteresnél nagyságrenddel pontosabb helymeghatározásra. Lehet, hogy az önvezető targonca a jövő, de az még nem gazdaságos mindenki számára. A meglévő és a jövőbeni raktártechnológiák közötti űrt lehet kitölteni a mi műszaki megoldásunkkal. A hardver (polcrendszer és targonca) a raktárakban nagyrészt már rendelkezésre áll, az 1 méteres pontosság is kielégítő raklapok esetén, és a szoftvert sem kell majd minden projekthez nulláról kifejleszteni.
U. F.: – Azért az automatikus raktár sem annyira távoli. Szlovákiában egy sportszerforgalmazó cég számára nemrég helyeztünk üzembe egyet, ahova az Amazon-raktárakban is használt robotokat raktuk be. Úgy számolunk, hogy 4 év a megtérülés ideje. A kamionok rakodását még senki sem tudta igazán automatizálni, így targoncásokra azért még szükség van, csak kevesebbre. Az automata raktár jelenleg még csak a legnagyobb megbízóknak lehet alternatíva, de okos megoldásokra szüksége lehet a 4–5 ezer palettát kezeltető ügyfeleknek is – és azért belőlük sokkal több is van, mint nagyon nagy forgalmú ügyfélből. Az tisztán látszik, hogy érdemes egy nagyobb, többországos régió raktárlogisztikáját egy helyről ellátni, mert abban a méretben gyorsabban megtérül az automatizálás; ugyanakkor az is látszik, hogy akik kis raktárakat működtetnek, nekik nem érné meg azok okosítása sem.
– A bérköltség megtakarítása miatt ilyen gyors a megtérülés?
U. F.: – Nemcsak a bérköltség csökken így le, hanem a bérleti díj is. Ma már négyzetméterenként 5,5 euró alatt nem kapni jó minőségű raktárfelületet Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban pedig már 7–8 euró a díj. Márpedig egy automatizált raktárban sokkal keskenyebb közlekedési utak kellenek, vagyis ugyanakkora területre több áru fér be. A hatékonyságnövelés alapvető fontosságú. Bérköltségtől függetlenül is szükségszerű lesz az ember helyettesítése a logisztikában, mert nem áll rendelkezésre elegendő munkaerő drágán se; napi szintű kihívás dolgozókat toborozni 3 műszakos munkarendbe. Az európai munkavállalók többsége már az állandó nappali vagy éjszakai műszakot preferálja, magas bérigény mellett. Emiatt egyre több logisztikai cég hoz be dolgozókat fizikai munkára Ázsiából. Nekünk is indul egy olyan operációnk, amire már külföldről kell munkavállalókat hozni, mert kézi rakodásra már egyáltalán nem találni itthon embert. Robotika, IoT, Ipar 4.0, automatizálás – nevezhetjük bárhogy, de ez a jövő, aminek alapja az a technológia, amit most beépítünk. Adat nélkül nincsen automatizálás sem.
Cs. A.: – Szerintem is az adat a kulcs. A szolgáltatásunk által gyűjtött információk mélysége magasabb, mint a korábbi megoldásoknál volt. Márpedig a több adat mélyebb elemzés lehetőségét nyitja meg, és nem is feltétlenül csak a mérnökök számára. Egy következő fázisban a gépi tanulást is hozzá szeretnénk illeszteni a rendszerhez, amivel megvalósulhat a prediktív eseménykezelés, és ezzel számos optimalizálási lehetőséget ajánlana fel a gép, minimális emberi közreműködéssel. A raktár épp attól „okos”, hogy a tárolási rendszer adott forgalomhoz illeszkedő testre szabását segíti, azaz lehetővé teszi a folyamatok optimalizálását, ráadásul már előzetesen is, szimulációkat végezve a jobb helykihasználás érdekében. Az automatikus raktárak elterjedését szerintem nehezíti, hogy a robotokat valakinek programoznia és szerelnie is kell – méghozzá igen rövid idő alatt. Vagyis kell hozzá az emberi felügyelet, teljesen más képességekkel, mint amilyenekkel a raktárakban ma dolgozók bírnak. Így ez ma még tényleg csak a legnagyobbak számára opció.
– Hogyan illeszkedik az okosraktár a meglévő informatikai rendszerekhez?
U. F.: – Mi egy hagyományos raktárlogisztikai rendszert használunk, ami az igényeinkre lett konfigurálva, és szükség esetén módosítható. E helyett vagy ezt kiegészítve vágytunk egy átfogóbb megoldásra. Ma vonalkódok olvasásával követjük nyomon az árut a raktárban, ami lehetővé teszi az emberi hibát. Hiába tudja a rendszer, hogy melyik tárhelyen kellene lennie a terméknek, az néha nincs ott, mert nem vagy nem jó helyen olvasták le a vonalkódot, vagyis pontatlan lehet a nyilvántartás. Az persze könnyebbség, hogy nem kell kidobni a meglévő rendszert és megtanulni egy teljesen újat, hanem a régit egészíti ki ez a fejlesztés.
Cs. A.: – A mi rendszerünk képes adatokat szolgáltatni a meglévő raktározási rendszereknek. Nyilvánvalóan ezeknek alkalmasnak kell lenniük ennek fogadására, de ez nem irreális elvárás, erről szól az IoT. Ha a két rendszert összekapcsoljuk, akkor közös adatbázissal is dolgozhatnak. A mostani egyedi fejlesztés része a két rendszer illesztése, így – a jelenlegi vonalkódos adatbevitel mellett – információbeviteli rendszerként is funkcionálhat a megoldásunk. A gyakorlat majd igazolja vagy cáfolja az elgondolásunk pontosságát, de az leszögezhető, hogy a továbblépéshez semmiképp sem lesz szükség újabb hardverelemek megvásárlására és telepítésére (mint a konkurens, más technológián alapuló megoldásoknál), hanem a szoftver sokkal kisebb költségű módosításával elvégezhetők a szükséges hangolások, konfigurálások. Azért nem terjedtek el eddig az okosított technológiák az olyan szektorokban, ahol alacsony a margin, mert nem telik a cégeknek a folyamatos hardverfejlesztésre, ám a szoftverek fejlesztése ma már minden cégnél a napi rutin része.
Andó Gergely
