A tengeri konténeres szállítmányozásban érdekelt Multicont Nemzetközi Szállítmányozási Logisztikai Zrt. az idén harmincéves: a korábbi vezérigazgató szerint a kisebb cégek tudással és szakértelemmel képesek ellensúlyozni a piacot uraló multik erőfölényét.
– Egy teljes generáció nőtt fel a rendszerváltás óta, nekik felfoghatatlan, hogy a cégalapításhoz akkoriban milyen lehetetlen kihívásokat kellett legyőzni. 1989-ben miként startolt a Multicont?
– Akik megélték a rendszerváltást, azok tudják, hogy akkortájt messze nem a ma ismert gazdasági és társadalmi közegben indultak a vállalkozások. Semmiben nem voltunk kivételek, ráadásul a mi helyzetünk eleve pikáns volt: tudniillik az alapító tulajdonosaink szovjet, svájci, illetve magyar vállalatokból álltak. Ismeretlen pályán mozogtunk, a nehézségeinket jól szemlélteti az a ma már elképzelhetetlen történet, hogy csak vonalas telefonokra lehetett előfizetni, és arra is hónapokat kellett várni. A napi kommunikációt még telexgép bonyolította; nagyon más világ volt. Az első ügyvezetőnk, a kiváló szakember Potocska János óriási szerepet vállalt a felfutásban: rövid idő alatt szinte hihetetlen növekedés révén a magyar konténeres vegyipari export jelentős részét mi szállítottuk. Rekordindulás volt, kicsit elbizakodottá is tett bennünket.
– Lépett a konkurencia?
– Egyre többen kezdték szeletelni ezt a tortát, igen éles versenyhelyzet alakult ki. Ennyi idő távlatából visszagondolva sem állíthatom, hogy minden tekintetben felkészültek voltunk a versenyre. Illetve a szakértelem megvolt akkor is, de a gyors és rugalmas reagálás a piac rezdüléseire nem volt az erősségünk. A sikeres rajt talán kicsit kényelmessé tett bennünket.
– Mi volt a megoldás?
– Szervezetfejlesztéssel, új kollégák felvételével és betanításával reagáltunk. Közben a világ nagy logisztikai cégei sorra hozták létre magyarországi vegyesvállalataikat, amelyek hatalmas erőforrásokkal léptek a hazai piacra. Álltuk a sarat, arra törekedtünk, hogy mindig egy kis lépéssel a többiek előtt járjunk, vagy legalábbis ne maradjunk le. Megfordítottuk az irányt: a mennyiség helyett a képzéssel foglalkoztunk, másként, személyesebben viszonyultunk az ügyfeleinkhez. Ennek az lett a vége, hogy a kétezres évek közepéig tartó töretlen fejlődés alatt rendre elcsábították kollégáinkat. Egy idő után mi lettünk a piac donorcége, legalábbis házon belül ezzel viccelődtünk. Ami csak elsőre tűnik úgy, mintha kínunkban tettük volna, mert eközben igenis büszkék voltunk. Igazolta azt az irányt, amit azóta is mindenek felett álló prioritásnak gondolunk: nálunk tanult, érzékeny, emocionális kollégák dolgoznak, akik a speditőrszakma legmagasabban képzett szakemberei. Azóta is hallatlanul ügyelünk erre. A cég miattuk lett az, ami, az ő szakértelmük miatt van ma is helyünk a piacon. Pedig van nálunk nagyobb árbevételű, nagyságrenddel komolyabb erőforrásokkal rendelkező speditőrcég, mégis megvan a helyünk a szakmai táplálékláncban. A mai napig ebben: a tudásban és a szakértelemben rejlik a Multicont ereje.
– Konkrétan miben előzték meg a többieket?
– Például időben fordultunk a kínai piac felé: ma a hazai kereskedelemben meghatározó a kínai import, a Multicont az elsők között lépett arra a területre.
– Ennyi? Egy jó ötlet elég ahhoz, hogy egy ekkora cég a placcon tudjon maradni a nagyok árnyékában?
– Az ügyfelek igényeinek maximális kielégítése – szerintem ez az, ami igazán számít. Akkoriban sokan vágtak bele a külkereskedelembe, sokszor kellő ismeretek nélkül. Nem tudom árnyaltabban fogalmazni, de az történt, hogy olyanok léptek a piacra, akiknek nem volt meg ehhez a kellő tapasztalatuk, tudásuk. A szakmai tapasztalatuk hiányát a mi tudásunk kompenzálta. Ezzel értük el, hogy az ügyfeleink számára hasznossá vált a velünk való együttműködés. Merthogy összességében mindketten profitáltunk belőle. A harminc évünk összes tapasztalata egyértelműen ebbe az irányba mutat. A velünk való üzleti kapcsolatnak nem a likviditásunk vagy a tőkeerősségünk volt az origója, hanem a szakmai tudásunk.
– Meddig lehet erény a humánerő egy nagyságrenddel nagyobb nemzetközi hálózattal rendelkező multival szemben? Van, amikor az emberi tényező felülírja a tőkét?
– Nálunk az emberi tényező az elsőszámú prioritás. A megbízó nálunk a teljes folyamat során közvetlen kapcsolatban van az ügyintézőnkkel. Mi ebben hiszünk. A multiknál más a trend, nyilván a nagyságrend miatt sincs már gyakran közvetlen emberi kapcsolat a megrendelő és a speditőr között. Interneten, sokszor élő kapcsolat nélkül, legfeljebb diszpécsereken keresztül kommunikálnak egymással egy automatizált világban. Mi viszont hiszünk az emberi szóban, a szakértelemben, hogy a felvetődő problémákat ne egy automata rendszeren keresztül, hanem egy korábban már megismert emberrel oldja meg a megrendelő.
– Ez az üzemmód nyilván a válságig tartott. Onnan merre mozdultak?
– A kétezres évek közepén az egész világon végigsöprő válság a kereskedelemben nagyon érezhető volt, pláne, hogy a kilencvenes évek fellendülése elképesztő mennyiségű hajókapacitást állított a rendszerbe. A társaságok széles palettán kínálták szolgáltatásaikat. Akkoriban igen fontos volt a speditőr rátermettsége, hogy a kínálkozó lehetőségek közül valóban a legkedvezőbb ajánlatot favorizálja. Kíméletlen versenyt generált, hogy a válság miatt kevesebb árut milyen kondíciókkal szállítják az alvállalkozók. Mára a piac végleg megváltozott, a válságra megszűnésekkel, gigantikus felvásárlásokkal reagált a nemzetközi hajózási piac. Két-három óriás uralja az iparágat, ezzel együtt persze maradt hely a kisebbnek is. Mi kifejezetten ráálltunk annak az ügyfélkörnek a kiszolgálására, amelyik a méretünkből fakadó rugalmasságunkat értékeli. Plasztikusan fogalmazva: imádom ugyan a Milka csokit, de a kézművest azért jobban szeretem. Nagyjából így lehetne jellemezni a mi szolgáltatásainkat is. Személyre szabottan, élőszóval kísérjük végig a teljes folyamatot. Alapelv, hogy a munkatársunk mindig kéznél van, és a megrendelő a szállítás valamennyi fázisában elérheti, kérdezheti. Ez ugyan sok ember munkájába és sok pénzbe kerül, de megéri: az ügyfelek szeretik, értékelik.
– Ha a cégtörténetből ki akarna emelni egy meghatározó elemet, melyiket tenné?
– A Multicont kiemelkedő sikere a csepeli kikötő konténeres terminálján tevékenykedő Mahart Container Center Kft. megalapításában való részvétel, majd ezután a kikötő privatizációja. Mérföldkő volt, szintet léptünk, alapvető befolyással bírt a cég életére. Mivel vasúti, közúti csomópont, ezért felkeltette a Waberer’s Csoport érdeklődését. Szép időszak következett, az időközben a helyemen vezérigazgatóvá lépett Berszán László kollégám a Waberer’s Csoporton belül építette tovább a céget. Öt éve lehetőség nyílt a visszavásárlásra, ezzel párhuzamosan a Nagykőrösi útról visszaköltöztünk a korábbi székhelyünkre, az Andrássy útra. A visszavásárlásra a befektetéseinket intéző HMH Holding keretében került sor.
– Folytatták, mintha mi sem változott volna?
– Azt azért nem, mert időközben a meghatározó, tapasztalt kollégáink mellé sok fiatalt állítottunk csatasorba. De ugyanabban a szellemben folytattuk, a cégfilozófiából nem engedtünk. Bevált: a tavalyi esztendő kivételesen eredményes volt a társaság életében.
– Mit tart a speditőrök ökölszabályának? Egyáltalán: van ilyen?
– Olyan ez, mint egy főzőverseny: a séfek ugyanazt az alapanyagot kapják, de hogy mit tudnak ezekből kifőzni, az már csakis az egyéni rátermettségükön múlik. Olyan egyéni ízeket kell kihozni, amivel te lehetsz az első. Ha ez sikerül, akkor az maga a csoda. Mi is így vagyunk ezzel. A világ egyik feléből a másikba sokféle megoldással lehet eljuttatni az árut. Mindegyik speditőrnek ez a feladata. A megoldás teszi egyedivé és különbözeti meg egymástól a cégeket. Az jelenti a különbséget, hogy melyik cég miként képes mobilizálni erőforrásait, tudását, kapcsolatrendszerét, szakértelmét. Fontos megemlítenem, hogy a sikereinkhez kiemelten fontos volt az alvállalkozóink – fuvarosok, hajósok, terminálok és vasúti operátorok – kitűnő teljesítménye is.
– A jövőben merre indulnak? Várható újabb meghatározó lépés?
– A Multicont tulajdonosi köre a HMH Holding keretében bővíteni kívánja az elérhető szolgáltatások körét, így a közelmúltban két vállalkozásban is tulajdonossá vált: a General Transport Company Kft. (GTC) közúti fuvarozó leányvállalaton keresztül már hűtőkamionos flottával bír, illetve megvásárolta az Eurosped Zrt. részvényeinek meghatározó részét. Ami engem illet, amikor a Waberer’s Csoport érdekeltségébe tartozott a Multicont, visszavonultam, egy kortárs művészeteket támogató alapítványban vállaltam szerepet. A cég visszavásárlása után a megnövekedett feladatok, illetve a fejlesztések miatt visszatértem. De már csak tanácsadóként, a cég „örökös” alkalmazottjaként. Miután szeretem a bort, újabban érdekel a szőlőművelés és a borászkodás is. A kitűnő fekvésű etyeki dűlőben van egy kis szőlőm, és egyébként meg nagyon izgulok, hogy vajon kikelnek-e a paradicsommagjaim.
