A hazai szállítmányozást 1991. január elsején liberalizálták, ettől az időponttól a vállalkozásoknak elég volt csak bejelenteni a tevékenységüket. Ezt megelőzően 5 vállalatnak volt teljes körű és 15-nek korlátozott engedélye. 1991 után néhány olyan vállalat is visszatért, amely már az 1948-as államosítás előtt is részt vett a szállítmányozásban, de jóval többen vannak – 1200-an – az újonnan piacra lépők, közülük sokan ma is a szakmai szövetség tagjai. „A 30 éves kort vállalkozásként elérni nagy eredmény, és mindenki büszke lehet rá. Viszont a verseny és a gazdasági törvényszerűségek sajátja, hogy szelektál, és a mi esetünkben a piac erősen koncentrálódik is” – vezette föl előadását Lányi Márton, a Magyar Szállítmányozók Szövetségének elnöke kiadónk szakmai rendezvényén, a Szállítmányozás 2022 konferencián.
A 80-as évek végén azzal a céllal alakult meg a Magyar Szállítmányozók Szövetsége (MSZSZ), hogy segítse a tagok szakmai együttműködését. A szövetséget egyfajta speditőr elitklubnak is hívhatjuk, mert a tagvállalatai közül a megbízók biztosan ki tudják választani a tisztességes, hozzáértő, tényleges tapasztalattal rendelkező szállítmányozókat. „Ezt a jó szokásunkat megtartottuk, a legjobbak ugyanis az MSZSZ tagjai, és velünk vannak, mi pedig veletek” – hangoztatta Lányi Márton.
A szakma több mint kétharmada képviselteti magát a szövetségben; aki lemarad, kimarad, tehát van vesztenivaló. „A számok minket igazolnak. A taglétszámunk az elmúlt időszakban újra növekedésnek indult – ez elsősorban Pekár János főtitkár tudatos és áldozatos munkájának az eredménye –, a tagjaink szállítmányozással kapcsolatos árbevétele pedig elérte az 1200 milliárd forintot” – folytatta az elnök. Az MSZSZ egy jó szakmai szövetség, mert frontvonalban tárgyal, információkat oszt meg, oktat, könyvet ír, innovatív, és a legfontosabb, hogy versenyképességet javító szolgáltatásokat nyújt a tagjainak.
A javak továbbítási és tárolási igénye alighanem egyidős az emberiséggel, az is lehet, hogy a legősibb foglalkozás. „Az én szememben Marco Polo például már szakmabeli volt, amikor 1271-ben a Selyemúton Kínába utazott, és részletes feljegyzéseket készített, hogy a kereskedőknek megnyithassa az utat Európa és az ázsiai ország között. Ehhez képest a ló nélküli kocsi felfedezése, a légi teherszállítás beindulása vagy az első konténerhajó kifutása már csak a nagyobb lépcsőfokokat jelentette” – értékelte a szakember.
A hazai szállítmányozásban jól elhatárolható korszakokat látunk, egy közös vonással: ebben a szakmában az ember mindig központi szerepet töltött be. A 90-es években, amikor Lányi Márton kezdett, nem volt mobiltelefon, internet sem igazán, jórészt a Szaknévsorra hagyatkozhattak, amikor fuvarozót kerestek sűrű telefonálgatások közepette. Akkoriban számos vállalat települt hazánkba, ezt hívhatjuk egyfajta aranykornak, amikor fél évre teljesültek az éves célkitűzések.
A technológiai fejlődés, az internet és a mobilkommunikáció elterjedése, később a GPS-ek korszaka elhozta az átláthatóságot és a szolgáltatók hatékonyabb kereshetőségét. A helyzet árnyoldala az volt, hogy a speditőrök eldobálták a kis telefonkönyveiket. Végül az maradt meg szállítmányozónak, aki az adatokat információkká, a kapcsolatokat partnerséggé alakította, és a kiszolgálást előre gondolkodó tanácsadással tudta kombinálni. Ez valójában a fuvarozók korszaka volt, akik addigra megerősödtek, és néha közvetlen vetélytársakká is váltak.
Ma a beszerzők korszakát éljük. Már nincs olyan komolyabb vállalkozás, ahol ne egy képzett beszerző döntene. De sajnos sok a vállalati elismerés oltárán feláldozott korrektség, túlbuzgóság, amely nemegyszer a szolgáltató zsebére megy. „Nagyon kell figyelnünk, hogy mi van leírva a kisbetűs részekben, és ennél is fontosabb, hogy mi az az információ, amit szándékosan eltitkolnak előlünk. A jövőnk, a versenyképességünk meghatározó mértékben azon múlik, hogy milyen gyorsan tudjuk az új technológiákat adaptálni” – összegezte a szövetség vezetője.
Ugyanakkor a szállítmányozásnak meg kell találnia azt az értékteremtő tevékenységet, amely egy informatikai alapú környezetben az embert továbbra is az események középpontjába helyezi, és további évtizedekre biztosítja a speditőrök jövőjét. A szállítmányozás egyes fuvarozási ágakban rendkívüli kihívások előtt áll: digitalizáció, robotizáció, klímaválság, háború, járvány stb.
Van jövője a speditőröknek, de kedvező és kevésbé kedvező forgatókönyvek is léteznek. Az előbbiek megteremtéséhez alkalmazkodási képességre és széleskörű szakmai együttműködésre van szükség. Ehhez kívánt a jelenlévőknek jó munkát a következő 30 évre az előadó.
