Szállítmányozás 2024 konferencia

Ellátási láncok problémái és lehetőségei a geopolitika tükrében

Ellátási láncok problémái és lehetőségei a geopolitika tükrében

A Magyar Logisztikai Egyesület (MLE) és a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) közös konferenciát rendezett Budapesten az Ellátási láncok problémái és lehetőségei a geopolitika tükrében címmel. Az előadók olyan kérdésekre keresték a választ, mint hogy mire kell felkészülnie a logisztikai szektornak napjaink gyorsan változó világában, vagy hogy milyen logisztikai átrendeződésekre számíthatunk az új világrendben. Mert az új világ jön, feltartóztathatatlanul, sokak szerint már meg is érkezett. Összeállításunkban dr. Bernek Ágnes geopolitikai szakértő, a BME Közgazdaságtan Tanszék geopolitikai oktatója, Horváth Levente, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának igazgatója és Faust Anita, a Pécsi Tudományegyetem doktorandusza előadásának szerkesztett változatát közöljük.

Egy biztos: bizonytalan a világ

A geopolitika a hagyományos felfogás szerint a nemzetállamok geostratégiáját jelenti, adott nemzetállamok adott területek feletti uralmát. Egyre inkább felmerül a kérdés: ki kell-e dolgoznunk vállalati geopolitikai stratégiákat? Amikor megkérdezték André Kostolany tőzsde-gurut, hogy mi a biztos a világban, azt válaszolta: a világban egyetlen dolog biztos, hogy bizonytalan. Az orosz–ukrán háború kitörésével ez a bizonytalanság tovább nőtt, és ha lesz is egyszer békekötés, a világ már nem fog visszatérni a korábbi rendhez, jelentette ki dr. Bernek Ágnes a Logisztikai geopolitika – a geopolitikai kockázatok kezelése az ellátási láncok szervezésében című előadásában. A világ végérvényesen átlépte azt a vörös vonalat, ahonnan már nincs visszaút. Amikor 2022 márciusában Oroszországot elszigetelték az angolszász pénzügyi rendszertől, ezzel letették egy többpólusú világ alapjait. Milyen lesz ez a többpólusú világ? A globális Dél országai azt mondják, hogy az orosz–ukrán háború egy Nyugat utáni rendhez történő áttérés első lépése. Az egypólusú világrend megszűnésével a korábbi hierarchikus, kölcsönös függőségi hatalmi viszonyok – globális hatalom, regionális hatalmak, lokális területek – teljesen megváltoznak. A szembenálló felek a kollektív Nyugat, azaz a G7-ek, illetve Eurázsia és a BRICS-országok, amelyek úgy gondolják, hogy a Nyugat nélkül is meg lehetne szervezni a világot.

Kockázat- és/vagy dollármentesítés?

Gazdasági értelemben már a szemünk előtt zajlik a harmadik világháború. A Nyugat egy kockázatmentesítési stratégiát folytat, meg akarja szüntetni a káros függőségeit. A globális Dél országai viszont egy dollármentesítési stratégiába kezdtek, szerintük csak akkor lesz többpólusú világgazdasági rend, ha véget ér az amerikai dollár uralma. A globális Délt a Nyugat eddig egyszerűen lenézte, de a szerepe most egyre inkább felértékelődik. Zbigniew Brezinski A nagy sakktábla című könyvében már az 1990-es évek közepén azt írta, hogy a Nyugat jövője alapvetően Eurázsiától függ. Az eurázsiai kontinensen két fontos integrációs csoportosulás alakult: a Sanghaji Együttműködési Szervezet és a BRICS-országok egyre nagyobb csoportja, amely a dollármentesítési stratégia jegyében már egy központi fejlesztési bankot is létrehozott. Ez a szembenállás egy rendszerszintű kockázatot jelent ma a világban.

Piaci igényekre alternatív útvonalak

Ugyanakkor nagyon sok a lokális szintű kockázat is, a regionális háborúk időszakát éljük. Nagy kérdés logisztikai aspektusból a fekete-tengeri térség vagy a Vörös-tengeren és a Szuezi-csatornán keresztül zajló kereskedelmi forgalom jövője. A piaci igények kikényszerítik az alternatív útvonalakat. Az egyik az Oroszország, Irán és India együttműködése alapján megvalósuló új észak-déli közlekedési folyosó. Ha Mumbaiból szeretnénk árut szállítani Szentpétervárra, akkor nem kell áthajózni a Vörös-tengeren, a Szuezi-csatornán, a Földközi-tengeren, Gibraltáron stb., hanem választhatjuk a Mumbai–Bandar–Abbász–Kaszpi-tenger–Asztrahán–Szentpétervár útvonalat. Oroszország már építi a kifejezetten konténeres áruszállításra tervezett vasútvonalat.

Új alternatív útvonal az északi folyosó: Sanghaj–csendes-óceáni partvidék–Bering-szoros–jeges-tengeri partvidék–Szentpétervár. Ez az útvonal jelenleg csak 8 hétig hajózható, de Oroszország célja, hogy egész évben használható legyen. Tervezik az ehhez szükséges flottát, miközben jelentős kikötőfejlesztések is folynak. Ennek eredményeként kb. 30 százalékkal nőtt az északi útvonal forgalma, amelynek mintegy felét az orosz LNG teszi ki.

Oroszországot elkerülő alternatív útvonal az ún. középső folyosó. A Kína–Kazahsztán–Azerbajdzsán–Grúzia–Fekete-tenger–Európa vagy a Kína–Kazahsztán–Azerbajdzsán–Törökország–Európa útirány azonban hosszabb a kazah–orosz–belorusz relációnál.

Háború és béke… és logisztika

A Világgazdasági Fórum több szempontot nevezett meg, amelyek alapján újjá kell szervezni a globális ellátási láncokat. Az egyik épp a geopolitika figyelembevétele, miszerint a globális ellátási láncok helyett multilokálisokat kell kiépíteni úgy, hogy a különböző térségi központokat a legújabb digitális technológiával kapcsoljuk össze.

Békeidőben és háborús körülmények között logisztikát szervezni két különböző dolog. Célszerű tanulmányozni a katonai logisztikát, hiszen azt pontosan arra fejlesztették ki, hogy háborús helyzetben el tudják juttatni az ellátmányt a harcoló feleknek. A kulcsszavak: precizitás, tervezés, rugalmasság, alkalmazkodóképesség, etikus magatartás, fenntarthatóság, előrelátás és a geopolitikai kockázatok folyamatos elemzése. Ha akkor értesülünk egy geopolitikai kockázati helyzetről, amikor az az újságok vagy az internetes portálok szalagcímében szerepel, már elkéstünk.

Mit hoz a jövő? Kialakul a többpólusú világgazdaság – ez még nem a világpolitikai rend átalakulása, arra egy kicsit várni kell –, amely geopolitikai érdekszférákra, megarégiókra kezd elkülönülni. Már létezik az angolszász világgazdasági megarégió, és formálódik a Kína-központú kelet-ázsiai régió. A geopolitikai kockázati helyzet miatt kiemelten fontos, hogy a kettő közötti vákuumterülettel mi lesz: mennyire lesz például orosz érdekszféra?

A hagyományos geopolitikai szemléletmód mellett ki kell alakítani egy új vállalati geopolitikai szemléletet. Sem a rendszer-, sem a lokális szintű geopolitikai kockázatokat nem lehet elkerülni, de felhasználva a katonai logisztika alapjait értelmezhetőek és kezelhetőek. Ne amerikai szemmel nézzük a világot, hanem a saját vállalati érdekeinket tartsuk szem előtt; stratégiai gondolkodásra van szükség!

Amikor az USA néz ferde szemmel

Időszámításunk kezdetén a világgazdaság súlypontja Ázsiában volt, majd jöttek a gyarmatosítások, az ipari forradalmak, és folyamatosan tolódott el a gazdasági súlypont a Nyugat felé. Amikor a második világháborút követően függetlenné váló ázsiai államok gazdaságilag és politikailag is kezdtek megerősödni, a világgazdasági súlypont elindult vissza, Kelet felé, amit a nyugati világ és annak hegemón uralkodója, az Amerikai Egyesült Államok nem néz jó szemmel, és mindent megtesz, hogy az inga ne lengjen ki végérvényesen keleti irányba, hangoztatta Horváth Levente. A Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának igazgatója a Logisztikai átrendeződés az új világrendben címmel megtartott előadásában rámutatott: a világkereskedelem 90 százaléka tengeri útvonalakon zajlik. Ezek mentén 750–800 amerikai katonai bázis helyezkedik el, amelyek körbeveszik például az egész eurázsiai kontinenst, és lényegében felügyelik a rendet.

A XXI. századra megerősödő ázsiai országok nagyobb részt akarnak vállalni a világkereskedelemben és a politikai világrend formálásában. A legambiciózusabb ország Kína, amely meghirdette az Egy Övezet, Egy Út (One Belt One Road, OBOR) kezdeményezést két fő útvonallal: a szárazföldi és a tengeri selyemúttal. Mivel az utóbbi mentén számos amerikai katonai bázis található, Kína a szárazföldi együttműködést preferálja. Az eurázsiai koncepció lényege egy teljes logisztikai hálózat létrehozása a régióban, a selyemút menti európai és ázsiai országok bevonása a világkereskedelembe.

Win-win vs. nulla végösszegű játszma

Egy új világrend kialakulásának vagyunk a szemtanúi. Az elmúlt 500 évben a Nyugat felismerte, hogy más civilizációkat egyenrangúként kell kezelni, meg kell érteni az ott élő népek gondolkodásmódját. Amikor jezsuita szerzetesek mentek Kínába a XVII. században, kötelező volt megtanulniuk kínaiul, helyi ruhákat viseltek, megtanulták Lao-ce és Konfucius tanításait, és úgy térítettek a kínai emberek között. Ezt a hozzáállást a XXI. századra a Nyugat elfelejtette, van egy felsőbbrendű attitűdje, ami a diplomáciai tárgyalásokon is mind a mai napig megfigyelhető.

Az amerikai–kínai kereskedelmi háború a világhatalmi pozíciókért folyik. Van egy fotó, ahol Donald Trump, az USA korábbi elnöke és kínai kollégája ülnek egy táblajátéknál: Trump sakkozik, míg ellenfele az ősi kínai táblajátékkal, a góval játszik. A sakkban mattolni kell az ellenfelet, kiütni az összes bábuját. A góban területekért megy a játék, az győz, aki nagyobb területet szerez, de ez nem jelenti a másik térdre kényszerítését. Ebből fakad a kínai win-win gondolat is, a kölcsönös előnyökön nyugvó partneri együttműködés, míg a nyugatiak – a gyarmatosítás során ezt láthattuk – a nulla végösszegű játszmákban jeleskedtek. Amennyit nyert a Nyugat, annyit veszített a gyarmatosított ország. A sakk és a go teljesen más, eltérőek a szabályok, a lépések, a bábuk. Márpedig nagyon fontos, hogy az átalakuló, többpólusúvá váló világrendben a különböző kultúrák megismerjék és megértsék egymás gondolkodásmódját. Szun-Ce ókori stratéga A háború művészete című könyvében így ír erről: „Aki ismeri a másikat és ismeri önmagát, száz csatában sem kerül veszélybe.”

A „thuküdidészi csapdába” ma is belesétálhatunk

Érdekes megnézni, hogy a történelem során hogyan alakult az egyes országok, régiók világgazdaságban betöltött szerepe. Időszámításunk kezdetén még nem beszélhetünk globalizált világról, hiszen elkülönülten éltek az egyes civilizációk, de tény, hogy a világgazdaság 50–60 százalékát akkor Kína és India adta, míg Nyugaton a római birodalom csak az 5 százalékát. Azt is tudjuk, hogy Kínában nagyon sok olyan dolgot feltaláltak, ami akkor a Nyugaton még tervezés szintjén sem volt. Ilyen például az iránytű vagy a papír, amelyek csak több száz év múlva érkeztek meg Európába. A gyarmatosítások korától rohamosan csökkent India és Kína gazdasági előnye, a világgazdaságban betöltött szerepe, a Nyugat és később az USA pedig gyors fejlődésnek indult. 1949-től, a Kínai Népköztársaság megalapításától, de még inkább 1978-tól, a reform és nyitás politikájának meghirdetésétől Kína elkezdett gazdaságilag felemelkedni, és mára az Amerikai Egyesült Államok legfőbb kihívója a világkereskedelmi versenyben.

Egy amerikai politológus ezzel kapcsolatban alkotta meg a „thuküdidészi csapda” kifejezést. Az ókori görög történetíró azt írta a peloponnészoszi háborúról szóló művében, hogy Athén hatalmának erősödése és az ettől Spártában kialakuló félelem okozta a háború elkerülhetetlen kitörését. Tehát, ha egy felemelkedő hatalom egy regnáló hatalmat fenyeget, a fegyveres összecsapás szinte borítékolható, így a politológus 2017-ben katonai összetűzést vizionált az USA és Kína között. Hogy állítását alátámassza, megvizsgált 16-ot az elmúlt 500 év fegyveres konfliktusaiból, s arra a megállapításra jutott, hogy a vizsgált esetekben mindössze 4 olyan alkalom fordult elő, hogy a fegyveres összecsapást a felek elkerülték.

Az első ilyen vizsgált eset a XV. és XVI. század fordulóján a portugál–spanyol konfliktus volt, amely a kereskedelmi utakért és gyarmatosításért folytatott versenyfutás miatt alakult ki. Ezt követően sikerült elkerülni az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia összeütközését a XX. század elején, az USA és a Szovjetunió fegyveres konfliktusát a hidegháborúban, illetve Nagy-Britannia és Franciaország háborúját Németországgal az európai rendszerváltozások idején, az 1990-es években. Ellenben nem sikerült elkerülni többek közt a Habsburgok és a Francia Királyság összecsapását a XVI. században, a Habsburgok és az Oszmán Birodalom harcait a XVI. és XVII. század során, Nagy-Britannia és Franciaország között számos fegyveres konfliktust és a két világháborút sem.

Aranyos a panda, de ha kell, harapni is tud

A multipoláris világrendre épülő következő – eurázsiai – korszakban az USA megőrzi vezető helyét, de el kell fogadnia a többpólusú világot, amelyben Oroszország, Kína, India, Indonézia, Irán, Brazília is komoly szereplő lesz, remélhetőleg az EU-val együtt. Ugyanakkor nagy kihívás, hogy több pólusról alig tudunk valamit. Például Indonéziáról valószínűleg a többségnek Bali szigete jut az eszébe, de más nem nagyon. Pedig a világ 4. legnépesebb országáról beszélünk, és az előrejelzések szerint a világ 4. legnagyobb gazdasága lesz. Meg kell ismernünk a tőlünk távoli civilizációkat, kilépve a nyugati információs buborékból. A Nyugat nem kezeli egyenrangú félként a többi civilizációt, amelyek viszont folyamatosan tanulmányozzák a nyugati világot és gondolkodásmódot, az egész globalizációt, és a globalizációs nyugati játékszabályok szerint kezdtek el működni. Majd miután gazdaságilag és politikailag megerősödtek, egyre többször hangot emeltek az USA szabályellenes tevékenységei miatt. Erre mi volt a nyugati reakció? A szankciós politika, meg hogy kilépünk ebből vagy abból az egyezményből. Vagyis már nem tetszettek a Nyugatnak a saját maga alkotta játékszabályok és működési keretek.

A nyugati és a keleti gondolkodás közötti különbség lényege, hogy míg a Nyugat a filozófusok, szakértők, kutatók által megfogalmazott geopolitikát követi, addig a kínai stratégiai gondolkodás alapját az ókori stratégák fennmaradt írásai jelentik. A kínaiak azt szeretnék mutatni magukról, hogy ők simogatni való kispandák, miközben a Nyugat tűzokádó sárkányként mutatja be Kínát. Valahol középúton van az igazság: valóban aranyos a panda, de ha kell, harapni is tud.

Népességét tekintve Ázsia messze túlszárnyalja Európát, és az előrejelzések szerint 2050-re a világgazdaság több mint 50 százalékát az ázsiaiak adják majd. Ezzel párhuzamosan átalakulnak a logisztikai rendszerek, amiben Kínának főszerep jut, megvan hozzá a technológia, a tudás, tapasztalat, és a munkaerő is korlátlan. Az elmúlt 15 évben Kína 45 ezer kilométer gyorsvasút-hálózatot épített föl, ez a globális hálózat 60 százaléka. Minden adott, hogy létrejöjjön az eurázsiai szuperkontinens – ha az Amerikai Egyesült Államok engedi. Hiszen Brzezinski a könyvében az 1990-es években már azt is megírta, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak egyetlen célja van: meggátolni egy eurázsiai szuperkontinens kialakulását.

Pax Americana, az egypólusú világrend

Az a logisztika, amit ma ismerünk és természetesnek tekintünk, a Pax Americana terméke, amely azonban az új világrend kialakulásával folyamatosan változik. Egyáltalán hogyan épült ki a Pax Americana, és ebben milyen szerepet játszott a logisztika? Melyek a világrendváltozás okai? Milyen lesz az átmenet, hogyan lehet piacon maradni? Faust Anita az erről szóló, az 1990 és 2022 között megjelent 1 ideiglenes és 16 teljes értékű amerikai nemzetbiztonsági stratégia alapján végzett kutatása eredményeit ismertette.

A Pax Americana, az egypólusú – amerikai – világrend a hidegháborút követően alakult ki. Az USA úgy képzelte el, hogy a történelemben példátlan erőfölénye, az általa kiépített hierarchikus világrend – amiben ő van legfelül, és mindenki más az alárendeltje – fenntartható, globálisan kiterjeszthető, sőt a világ akarja is az integrációt, és potenciális kihívói, ha valaha lennének is, nem fognak tudni vonzóbb alternatívát kínálni.

A hatalom cselekvőképességet jelent, és akkor megfelelő a mértéke az amerikai stratégák szerint, ha egyoldalú fellépést tesz lehetővé. Ez azt jelenti, hogy az USA mindentől és mindenkitől függetlenítheti magát, és ha az érdekei azt diktálják, adott konfliktus esetén önállóan is cselekedhet, legyen az katonai beavatkozás vagy szankciók kivetése, de egyéb más módon is felléphet.

E hatalom kritériumai: minden stratégiai térségben a legerősebb legyen, uralja az összes globális közteret, ide tartozik az amerikai dollár, a tengerek uralma, a kibertér uralma és a világ uralma. Az amerikai felfogás szerint a hatalomnak mentesnek kell lennie mindenféle stratégiai függéstől (például energiafüggetlenség), és elengedhetetlen, hogy álljanak mögötte ún. hatalommultiplikátorok, olyan transznacionális magánvállalatok, az USA közreműködésével létrehozott nemzetközi szervezetek (például WTO) és nem kormányzati szervezetek, NGO-k is, amelyek megsokszorozzák az USA befolyását a világban.

Az utóbbiak közé tartoznak a nemzetközi tanácsadó- és könyvvizsgálócégek, minden ország stratégiai vállalatait ezek vizsgálják. Ez is az USA által elvárt alá-fölérendeltségi viszony egy formája. Kína ennek úgy állt ellen, hogy beengedte az országba a könyvvizsgálókat, de ő mondta meg, hogy kiket alkalmazhatnak, és természetesen nem mehet ki az országból az információ. Innentől kezdve az USA nem lát bele a kínai cégek működésébe.

Startra készen állnak az ellenlábasok

Az amerikai hatalom struktúrájának lényege a komplex fölény, gazdasági, technológiai, katonai, diplomáciai téren és a hírszerzésben egyaránt. Ahhoz, hogy világszerte érvényesíteni tudja a hatalmát, pontosan látnia kell, hogy mikor, melyik ponton, hol, mekkora erőt kell használnia, milyen célból, milyen formában. Ha ez a komplex fölényből adódó hatalom ráadásul sikeres is, az nagyon komoly legitimációs tényező. A siker igazolja a világ és az amerikai nép előtt is, hogy igen, ez a fajta hatalomgyakorlás működik, és előreviszi a világot. Ebben az esetben pedig az USA uralja a moralitást is: ő mondhatja meg, hogy mi a jó és mi a rossz.

Gazdaságilag úgy épült ki az amerikai világrend, hogy az USA kihelyezte a gyártást Kínába, miközben folyamatosan rajta tartotta kezét a logisztikai folyamatok ütőerén. Ezzel párhuzamosan olyan folyamatok indultak el, amelyek nem szerepeltek az eredeti tervek között. 2005-ben piacra lépett a Nord Stream AG, az Északi Áramlatot kiépítő konzorcium, és a következő évi USA nemzetbiztonsági jelentésben már mint megbízhatatlan – értsd: az USA befolyásától mentes – cég szerepel. 2009-ben megalakult a BRIC (Brazília, Oroszország, India és Kína szövetsége), egy évvel később, a Dél-afrikai Köztársaság csatlakozásával a neve BRICS-re módosult, majd 2024 elején Egyiptommal, Iránnal, Etiópiával és az Egyesült Arab Emírségekkel bővült a csoport, amely egyértelműen az USA ellenlábasa a világhatalmi játszmákban.

Az elsődleges kihívás: Made by China

Már 2017-ben leírták az amerikai nemzetbiztonsági jelentésben, hogy nagy a baj, megbomlott az eddigi komplex világhatalmi fölény, a tengerentúlra kiszervezett termelés miatt az ország az ipari függés helyzetébe került, és az Amerikai Egyesült Államok nem lenne képes egy háború esetén felpörgetni a hadiiparát, mert kikopott az ehhez szükséges ipari tudás, kevés a szakember. Nagyon sok szakértő gondolja azt, hogy nem visszaállítható az egypólusú amerikai világrend, mert azok a folyamatok, amelyek a kiépülését lehetővé tették, mára megszűntek. A 2021-es ideiglenes stratégia egyenesen úgy fogalmaz, hogy Kína komplex hatalomra tett szert. Ma már nem a Made in China jelenti az elsődleges kihívást az USA számára, hanem a Made by China. Tehát Kína saját jogon vált ipari hatalommá, miközben megbicsaklott az USA hatalmi gépezete, sérült a gazdasági és technológiai fölénye a stratégiai függések megjelenésével. 2021-ben a BRICS-országok jelezték, hogy egy új világrendre van szükség, amelyben ők immár nem alárendelt, hanem egyenrangú félként akarnak részt venni. Sőt, a transznacionális vállalatokat tömörítő Világgazdasági Fórum szintén az új világrend kialakítása mellett érvelt, nem meglepő módon a magánvállalatok vezetése alatt.

Menthető narratíva, vagy a veszett fejsze nyele?

Milyen szempontok alapján alakul az új világrend? Az Amerikai Egyesült Államoknak van nyersanyaga és energiája, de az ipara kiüresedett, a befolyása csökkent a világban, és a társadalmi kohéziója sérült. Az amerikai elnökválasztás kapcsán például a társadalom 41 százaléka gondolja azt, hogy bárhogyan alakul a voksolás, polgárháború lesz az országban. Ne legyen, mert az az egész világ számára súlyos egyensúlyvesztést eredményezhet, de komolyan kell venni ezt a szempontot is.

Európa merőben más helyzetben van: kevés az energia és a nyersanyag, az ipara leépülőben van, és az ukrán gabona csak egy a sok tényező közül, ami alááshatja a mezőgazdaságát. A stratégiai függetlenségnek jelenleg semmilyen feltétele nem adott. A Közel-Keleten mindig kereskedelmi útvonalak haladtak át, ezért konfliktustér is, a történelem során annyi birodalom próbálta már uralni. A globális Dél országai pedig, akár Latin-Amerikában, Afrikában vagy Eurázsiában, tiszteletet várnak el.

De miért merülhet ez fel, amikor olyan szenzációs az amerikai világrend – vagy mégsem az? Minden világrend, aminek alapja a hatalom, egyszer eljut az elfogadottsága határáig, és onnantól kezdve folyamatossá válik a legitimációvesztés. Itt tart most a Pax Americana, bár az USA úgy gondolja, hogy még menthető a narratívája.

Az Amerikai Egyesült Államok átlátható, kontrollálható, fizikailag megvédhető keretek közé átszervezett újraiparosítással, a függési rendszerek átalakításával és a hatékonyság helyett a biztonság középpontba helyezésével szeretné helyreállítani a világhatalmi pozícióját. Az amerikai vállalatok eddig JIT-alapon működtek, a készletezésre kevésbé figyelve, maximálisan kifeszített kapacitásokkal. Mostantól, ha a biztonság az első, ezen változtatni kell, el kell kezdeni készletezni, diverzifikálni az útvonalakat és egyéb kockázatcsökkentő lépéseket tenni.

Az USA vezette világrend visszaállításához Kína befolyásának a csökkentésére is szükség van, ennek módszereiről előadásokat tartanak kifejezetten vállalati vezetők számára. A felkészítők során elmagyarázzák például, hogy az Amerikai Egyesült Államok miként tudja biztosítani a maga számára a stratégiai nyersanyagokhoz való hozzáférést Kína közreműködése nélkül. Kész tervek vannak már a kínai ipar fejlődésének megakadályozására különféle kereskedelmi embargókkal, illetve a félvezetőipar mint kulcstechnológia áttelepítésére az USA-ba.

Ugyanakkor ha konfliktusra kerül sor, egyáltalán nem biztos, hogy a csúcstechnológia meghonosítása megfelelő stratégiának fog bizonyulni az USA számára. Sokan azt a következtetést vonták le az ukrajnai háború tanulságaként, hogy nem annyira a csúcsminőségű eszközök, mint inkább a könnyen kezelhető, nagy mennyiségű, olcsó technológia szükséges egy-egy csata vagy a háború megnyeréséhez.

A jelenlegi, sok kockázattal terhelt átmenet addig tart, amíg egy új, időlegesen kibillenthetetlen világrend létre nem jön. Az a kreativitás, a rugalmasság és az ütésállóság korszaka lesz.

 

MLE: BUSINESS SUPERBRANDS 2024

A Magyar Logisztikai Egyesület elnyerte a Business Superbrands 2024-díjat, amely a kiválóság egyik legnagyobb elismerése. Az MLE ezzel az elismeréssel bizonyítja, hogy a logisztikai szakmai közéletben nyújtott szolgáltatásai kiemelkedőek és megbízhatóak. „Ez az eredmény a tagjaink és partnereink támogatásának köszönhető, akik nélkül ez nem lett volna lehetséges” – mondta dr. Doór Zoltán elnök.

A Business Superbrands díj elnyerése új lendületet ad az MLE-nek, hogy folytassa munkáját a logisztikai iparág fejlesztéséért és a magas színvonalú szolgáltatások nyújtásáért. Az egyesület célja, hogy még több vállalkozást és szakembert támogasson, valamint hozzájáruljon a magyar gazdaság versenyképességének növeléséhez.

 

Dékány Zsolt