75 éve született Kautz István, és már csaknem 10 éve nincs közöttünk. Mosolyogva mesélte, szinte minden alkalommal, ha szóba került a pályafutása: egyidős a cégével. Ugyanabban az évben alapították a MASPED-et, és 1948. október 4-én iparigazolványt is kapott, mivel a hatályos kereskedelmi törvény alapján akkoriban iparnak tekintették a szállítmányozást. A szobájában őrizte ezt a dokumentumot, sok más kiadvány vagy szakmatörténeti ereklye mellett. (Az őszi szállítmányozási konferencián érdemes lenne kiállítani Kautz István gyűjteményét. Hadd lássák a fiatalok!)
Véletlenül lett speditőr, bár ő a szállítmányozó kifejezést jobban szerette. Hajós családból származott, innen a hajózás iránti rajongása. Apja és a bátyja is a MAHART elődjénél szolgált, és úgy gondolta a papa, hogy ha még egy Kautz lesz hajós, soha nem kapnak fizetésemelést. Édesanyja Bajorországból érkezett, így tulajdonképpen a német volt az anyanyelve. Hányszor voltunk szem- és fültanúi annak, hogy a maspedes sajtótájékoztatón átvette a tolmács szerepét, mert szerette volna, ha a pontosabb megfogalmazást hallják a magyar újságírók!
A vásári osztályon és az emlékezetes vadászkiállításon debütált 1971 őszén – írtam róla halálakor, 2015 márciusában. Több mint négy évtizedet töltött a MASPED és a magyar szállítmányozás kötelékében. Lengyelország, majd Bécs jelentette a tanulóéveket, és a tehetségét, jó értelemben vett vagányságát, németes alaposságát becsülő Gelencsér Kálmánnak köszönhető, hogy ő lett az utódja a vezérigazgatói székben.
Ha áttekintjük a magyar szállítmányozás több mint 100 éves történetét, egyértelműen megállapíthatjuk, hogy ő a szakma legnagyobb alakja. Szakmai felkészültsége, hatalmas munkabírása tisztességes és becsületes üzletemberi mentalitással párosult. Amikor a sikeres privatizáció után saját tulajdonuk lett a saját cégük, sokszor emlegette a megboldogult szocializmus szlogenjét: miénk a gyár, de nem visszük haza.
Büszke volt a sikereikre, nagyon becsülte a vezetőtársait. Kocsis Mária Magdolnát különösen nagyra tartotta, fontos kérdésekben az ő véleményének meghallgatása nélkül soha sem döntött. Kedvence – ennyi év után elárulhatom – utóda, Cseh Ottó volt. A partnerek közül becsülte Potvorszki Zoltánt, Kovács Imrét, a tavaly elhunyt „maléves” Kovács Ferencet, a külföldiek közül pedig Gustav Poschalkót.
Tanítványai, munkatársai és szakmai partnerei is szeretettel emlékeznek rá. Potvorszki Zoltán (akinek szerinte egyetlen hibája volt, hogy soha nem volt maspedes) kezdeményezésére és Cseh Ottónak köszönhetően most már évente Az év fiatal szállítmányozója Kautz István-emlékdíjat kap az év felfedezettje. Bár tudjuk, hogy ez a szállítmányozás már nem az a szállítmányozás, megnyugtató érzés: Kautz István szelleme még mindig velünk van.
Kiss Pál
