Ahogy telnek az évek, az ember már nem úgy várja a karácsonyt, mint régen, gyermekkorában. Azoknak, akik valaha is hajóztak, talán éppen a hajón töltött ünnepnapok, az úton töltött év végi időszakok változtatták meg a gondolkodását. Amikor a hajón töltötte az ünnepeket, és a család, a barátnő, a feleség helyett a szőrös arcú, de kopasz gépész vagy a köpcös, kerekképű szakács volt az, akivel néhány szót válthatott a hajó szalonjában, amikor – sokszor csak lélekben – megszólalt a csengettyű.
SZÖVEG: KRUPPA FERENC
Azokban az időkben még nem volt mobiltelefon vagy internet, hogy üzenjünk az otthoniaknak. A hajószemélyzet adta össze, vagy egy nagyvonalú bocman ajánlotta fel a dugiitalt, hogy az egy-két üveg tömény nedűért cserébe az egész személyzet számára elegendő halat vásároljon a Duna-delta halászaitól az esti halászléhez. Nem volt rohanás, nagyobb volt a hajón szolgáló személyzet létszáma, és nem utolsósorban több volt az idő, hogy – szerettek nélkül ugyan, de megadva a módját – megéljék az ünnepeket.
Manapság a hajókon szolgáló néhány ember jószerével csak perceket tud szakítani az ünneplésre. Persze a hajóstársaságok –legalábbis az, amelyiket én ismerem – igyekeznek úgy szervezni az utakat, hogy legyen lehetőség megállni, esetleg egy estét otthon tölteni karácsonykor, de ez a legjobb szándék mellett sem mindig sikerül. Ráadásul ez is rohanósabb, mint régen, hiszen az otthon töltött este vagy az ünnep első napja nem ugyanaz, mint a teljes ünnepet családi körben tölteni.
A nem hajón dolgozók is tapasztalhatják, hogy ma már sok esetbenitthon sem azt jelenti az ünnep, mint anno. Itthon is az ajándékokról, a vásárlásról és a bolti őrületről szól ez az időszak.
A múltba mélyülés nélkül, de a régi szellem és nyugalom felidézésével szeretnénk ezúton boldog karácsonyt és sikeres újesztendőt kívánni minden úton lévő vagy itthon szolgálatot teljesítő hajós és nem hajós kollégának!
Ez a cikk a NavigátorVilág decemberi számában jelent meg.
