A hazai logisztikai piac szorgos hangyái tovább menetelnek a 14 éve megkezdett úton. Az alsónémedi székhelyű Indián-Sped Kft. vezetője, Szabó Gábor bizakodóan tekint a jövőbe, bár a világgazdaságban felsejlő negatív tendenciák okán szerinte nem árt némi óvatosság.
– A tavaly őszi interjúnkban bizakodva beszélt a repülőtéren működő szállítmányozó társaságokkal való együttműködés bővítési lehetőségeiről. Sikeres volt ebből a szempontból az elmúlt fél év?
– Folyamatos törekvésünk, hogy a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren növeljük a jelenlétünket. Míg korábban négy speditőrcéggel álltunk kapcsolatban, mára sikerült hatra emelni az együttműködő partnereink számát. A piacvezető hazai légi szállítmányozó vállalkozással is kezd kialakulni egy nagyon szép reményekkel kecsegtető, közvetlen szakmai kapcsolat, amihez kedvező hátteret nyújt a reptéri árukiváltásban, ki- és beszállításban évek alatt felhalmozott rutinunk. Ha sikerül nyélbe ütni az üzletet, az számunkra hatalmas előrelépés lenne, mert a reptéri exportáru-fuvarozásban még számottevő kapacitásaink vannak, és jelentősen tudnánk növelni a rakott kilométereink számát. Bár a repülőtérre érkező importáruk terítése a jelenlegi megbízóink révén nagyjából leköti a kapacitásainkat, de ha ezen a területen is kínálkozik újabb lehetőség, mi készen állunk.
– Az Indián-Sped fő profilját, a normál árugyűjtést, áruterítést tekintve milyen évet zártak tavaly?
– Eredményes időszak van mögöttünk, és ami fontos, az ügyfeleinktől érkező visszajelzések – számunkra ezek az igazi értékmérők – kifejezetten pozitívak. Ebben nyilván közrejátszik, hogy mi soha egyetlen partnerünknek nem mondjuk azt, hogy 50 raklapnyi áru helyett csak 40-et tudunk elvinni, mert nincs elegendő kapacitásunk. Mindig igyekszünk megtalálni az ideális megoldást, mindenekelőtt „önerőből”, saját eszközökkel. A flottánk az elmúlt 5 évben majdnem az ötszörösére nőtt, ma már mintegy 30 autót tartunk üzemben, többnyire furgonokat, de 12, illetve 24 tonnás járművel is rendelkezünk. Ha a saját gépparkunk nem elég, akkor alvállalkozók bevonásával teljesítjük a megbízóink elvárásait. Évek óta dolgozunk alvállalkozókkal, akik máshol nem is vállalnak munkát. Megbízható partnerek, pontosan, gyorsan végzik a feladatukat, és határidőre, csúszás nélkül ki is fizetem őket. Ez egy működő, hatékony konstrukció, amiben az ügyfeleink sem találnak kivetnivalót.
– Az autókra viszont sofőrök is kellenek. Miként boldogul ezzel a kihívással a mai munkaerő-ínséges világban?
– Úgy látom, hogy nem a gépjárművezető kevés, hanem a dolgozni akaró és tudó ember. S ez nemcsak a logisztikai szektorra, azon belül a közúti árufuvarozásra igaz, ugyanezzel a problémával szembesülnek a munkáltatók az építőiparban, a kereskedelemben vagy épp a vendéglátásban, hogy csupán néhány ágazatot soroljak. Nálunk is jelentkeznek munkavállalók, de sajnos nagyon kis részük felel meg az elvárásainknak. Pedig már az első interjún mindent részletesen elmondok nekik, kezükbe adom a háromoldalas sofőrutasítást, kiemelve azt a három dolgot, ami nálam alapvető kritérium: tudjon dolgozni, szeresse, amit csinál, és hosszabb távra tervezzen! Akin érzem az elhivatottságot, az érdeklődést, annak felajánlom, hogy vegyen részt egy próbanapon, vesse össze a szóban tőlem hallottakat a mindennapi gyakorlattal, és utána hozzon felelős döntést. Természetesen vettem már fel így gépkocsivezetőt, aki a mai napig itt dolgozik, de az utóbbi néhány évben folyamatos kihívást jelent számomra a sofőrutánpótlás biztosítása. Olyan alkalmazottam is volt, aki egy hetet sem dolgozott nálunk. Szóval az emberek gondolkodásával és a hozzáállásával van a baj, kevés az olyan jelentkező, aki lelkiismeretesen azt tudja mondani, hogy a gépjárművezetői munkakörben szeretne elhelyezkedni – és nem egy hétre…
– Most mekkora létszámmal dolgozik az Indián-Sped?
– Összesen 37-en vagyunk, köztük 6 irodai dolgozó, 4 raktáros és 27 gépkocsivezető. Minden nehézség ellenére jelenleg az összes autómra van sofőr. Természetesen ez az ideális állapot, és ennek fenntartására törekszem, már csak azért is, hogy a lehető legtöbb megbízásunkat saját eszközzel és saját munkavállalóval legyünk képesek teljesíteni, ami a napi mintegy 350 fuvarfeladatnál igen komoly szervezőmunkát igényel. Kis cég vagyunk, nincs a hátunk mögött tőkeerős külföldi tulajdonos, abból kell megélnünk és továbbfejleszteni a vállalkozást, amit mi magunk megkeresünk – pontos, gyors munkával, magas színvonalú szolgáltatásokat kínálva a megbízóinknak.
– Az emelkedő költségeket vagy legalább azok egy részét át tudták hárítani az ügyfeleikre?
– A legtöbb partnerünk elfogadta, hogy fuvardíjat kell emelnünk, mivel meggyőző szakmai érvekkel támasztottuk alá ennek szükségességét. Ők is a piacon dolgoznak, tisztában vannak a nehézségekkel, a munkaerőhiánnyal, a növekvő költségekkel. A díjemelés mértékét ugyanakkor igyekeztem a lehető legkorrektebb módon meghatározni, de úgy, hogy egyetlen pillanatra se veszélyeztessem a cégem piaci pozícióit. Kiemelten figyeltem arra, hogy az Indián-Sped továbbra is vonzó munkahely maradjon munkavállalói szempontból, ennek megfelelően tavaly év közben és idén év elején is emeltem a kollégák bérét.
– Változott-e az elmúlt évhez képest a belföldi, illetve külföldi tevékenységük aránya?
– Ez a „mutatónk” most már évek óta stabil, az árbevételünk nagyjából 75 százalékát a belföldi fuvarozás és körülbelül a negyedét a nemzetközi szállítmányozás adja. 2018-ban 23 százalékkal nőtt a forgalmunk a megelőző évhez képest, amire az idei I. negyedévben további 15–20 százalékot tudtunk rátenni. A célunk, hogy ezt az árbevétel-növekedést éves szinten meg tudjuk tartani. Ehhez továbbra is szükséges a munkatársaim odaadó munkája, akik a nehezebb időszakokban is kitartottak és kitartanak a cég mellett, és tolják előre a szekeret. Ez az a stabil mag, amelyik tudja és érzi, hogy miről szól az Indián-Sped, hogy merre tartunk. Rájuk építve biztosítva látom a társaság hosszú távú piaci jelenlétét, ami egyébként már 14 évre nyúlik vissza, hiszen 2005-ben alapítottam a céget.
– A sok-sok küzdelem, akadály egyszer sem szegte kedvét?
– A nehézségek, problémák ellenére a mi szakmánkban mindig vannak gyönyörű pillanatok, sőt hosszabb időszakok is, amelyekből erőt merítve tudok egyről a kettőre lépni, vagy stílszerűen fogalmazva: A pontból eljutni B pontba.
– Hova szeretné kifuttatni a cégét, van-e olyan határ, ami után már „csak” a szinten tartás lehet a cél?
– Biztos vannak olyan piaci szereplők a gyűjtő-terítő fuvarozási szegmensben, amelyek meghúznak egy képzeletbeli vonalat, mondván, 30 palettánál többet nem viszünk el, erre van kapacitásunk. Mi nem tartozunk közéjük, amint a beszélgetésünk elején már utaltam rá, próbáljuk minden egyes elvárását teljesíteni azoknak a partnereinknek, akikkel több éve dolgozunk együtt, és akik megbíznak bennünk. Nem lenne fair azt mondani nekik, hogy végesek a kapacitásaink, maximum ennyi és ennyi árut tudunk elszállítani, egy palettával se többet. Ehelyett én folyamatosan azon gondolkodom, hogy az ügyfelek igényeire miként tudom megtalálni a legideálisabb megoldást. Majd’ másfél évtizedes tapasztalat mondatja velem, hogy a partnereink értékelik ezt a hozzáállásunkat, olyan cégként tartanak nyilván, amelyik minden szállítási igényükre tud megoldást. Amíg erősödik a gazdaság, és nő a szállítandó áru mennyisége, addig nekünk is növekednünk kell, nyilvánvalóan érdemes kihasználnunk a konjunktúrát. Ha a gazdaságban érzékelhetően megváltoznak a jelenlegi kedvező tendenciák, lelassul, netán megáll a növekedés, ezzel együtt csökken az áruforgalom, akkor pedig arra koncentrálunk majd, hogy a meglévő eszközeink kapacitását minél hatékonyabban tudjuk kihasználni.
– Már a jövőre is gondol?
– Az erős kifejezés lenne, hogy szkeptikus vagyok, de 2019-ben már kevésbé optimistán gondolkodom, mint akárcsak tavaly. Vannak jelek a világgazdaságban, amelyek egy nem túl távoli jövőben visszaesést vetítenek előre, úgyhogy véleményem szerint nem árt az óvatosság, illetve még körültekintőbben kell irányítani a vállalkozást. A megbízói igények maximális kielégítésére való törekvésen, az ezt középpontba állító üzletpolitikán természetesen ezek után sem változtatok. Ha az elmúlt 14 évben ez sikerre vezetett, miért ne lenne eredményes a következő 14-ben is?
– Továbbra is foglalkoznak ADR-es szállításokkal?
– Hogyne, ez egy specifikus terület. Rengeteg olyan termék van, amely valamilyen szempontból veszélyesnek minősül, és amelyet csak az arra engedéllyel rendelkező gépkocsivezető szállíthat, speciálisan felkészített járművel. Nálunk humán erőforrás – képzett sofőrjeink mellett külön ADR-szakértőt alkalmazunk – és eszközoldalról is minden feltétel adott, hogy veszélyes árukat fuvarozhassunk, akár gyűjtőszállítás keretében is. Bár az ADR-szállítás évek óta a portfóliónkban szerepel, a cég árbevételének még mindig csak egy kisebb részét adja ez a szegmens. De szükség van rá, szeretjük is csinálni, úgyhogy marad a szolgáltatásaink között.
– Ezek szerint a logisztikai piac szorgos hangyái – ahogy korábban nevezte magukat – tovább buzgólkodnak a logisztikai piacon?
– Nem állunk meg, az biztos. Indián-Sped logós autókkal holnap, holnapután meg azután is találkozhatnak majd a közlekedők az utakon. Engem az sarkall a folytatásra, hogy amikor egyéni vállalkozó lettem, majd 2005-ben elindítottam a cégemet, nem gondoltam, hogy alig másfél évtizeddel később egy 37 fős vállalkozás élén állok majd. Így egyáltalán nem kizárt, hogy néhány év múlva már egy-két tucat kamiont üzemben tartó vállalkozás lesz az Indián-Sped…
