Ez a mottója a klasszikus, fuvareszköz és logisztikai központ nélküli speditőrcégnek, a Hunicornnak, amely immár 32 éve 100 százalékban magyar tulajdonú kkv-ként évről évre türelmes építkezéssel kúszik egyre feljebb a hazai toplistán. „Lehet, hogy lehetne jobbat és többet, de a jelenlegi formában van ránk szükség” – vallja Schlembach Péter.
– Hogyan kezdődött a cég története?
– A rendszerváltáskor mindenki azt hitte, hogy magától jön majd az üzlet, a pénz és minden, de hát én akkor 25 éves voltam, üres zsebbel a pálya elején, és bizony jóval nehezebben indult a vállalkozás, mint például azoknak a volt maspedes kollégáimnak, akik tapasztaltabbak voltak, több kapcsolattal és több tőkével rendelkeztek. Mindenesetre elindultunk lelkesen. Eleinte jellemzően közúti fuvarokat bonyolítottunk, de a korábbi tapasztalataim alapján (ld. keretben. A szerk.) a tengeri szállítmányozás volt a véremben, és ott voltak kapcsolataim, így sorban, lépésről lépésre épült föl az a forgalmunk.
– Milyen mérföldkövek mentén növekedtek?
– Nagyjából csendben teltek a kilencvenes évek, legalábbis robbanásszerű bővülésről nem tudok beszámolni, csak szépen lassan, folyamatosan szereztük az ügyfeleinket. Hozzáteszem: itthon nehezített pályán, mert azonnal szembetaláltuk magunkat az összes multival, a magyar cégeknek nem volt ideje megerősödni úgy, mint más volt szocialista országok cégeinek. Mindenesetre 1997-ben a legelsők között vezettük be az ISO 9001-es minőségbiztosítási rendszert. 1999-ben pedig csatlakoztunk az Atlas Line-hoz, az első nagyobb nemzetközi szállítmányozói hálózathoz, ami akkoriban indult. Ez új lehetőségeket nyújtott számunkra, mert kinyíltak az ajtók a világra, és tudtunk külföldi szállítmányozói partnereket szerezni Amerikától Kínáig, Ausztráliától Brazíliáig. A hálózatban velünk együtt dolgozó szállítmányozók egyrészt segítettek lebonyolítani a mi saját üzleteinket, másrészt pedig bizonyos üzleteket, sales leadeket ők is elkezdtek küldeni felénk. Az Atlas Line-nal együtt léptünk be a WCA-ba, amelyikben ma már egyébként 10 magyar szállítmányozó is tag, de ott mi voltunk az elsők. Ez a hálózat ma a legnagyobb és a legszerteágazóbb a világon, mert a hűtős árutól a személyi ingóságokon keresztül a veszélyes árukig minden területen külön alhálózatot működtet. Ezeknek a hálózatoknak az az értelme, hogy ha a vásárlóerőt nem is tudják úgy koncentrálni, mint ahogy azt egy multi teszi, mégis összefogják a kisebb és közepes szállítmányozókat a világ különböző részeiből, és egy közös platformot biztosítanak minden tag részére: vagyis ha valakinek van egy üzlete Kínából vagy Ausztráliából, akkor van kihez fordulni, és a hálózat segít a magyar ügyfelek érdekeit képviselni. Ezenfelül a legtöbb ilyen hálózatnak van saját, ún. fizetésigarancia-programja, ami egy fuvardíj meg nem fizetése esetén helyt áll, és fizet az adós helyett. Ezek a hálózatos külföldi kapcsolatok azért is fontosak, mert az elmúlt 10–15 évben Magyarországra nagyon sok külföldi beruházás érkezett, és hiába ismerjük mondjuk a magyar exportőrt, ha nem itt döntenek a fuvarról. Ezért szükség van arra, hogy Dubaiban, Sanghajban, New Yorkban vagy bárhol a világon az adott szállítmányozópartnerünk szerezze meg az üzletet, vagy hozza a kapcsolatokat, vagy esetleg ő tud indulni egy tenderen, amiben a magyarországi részt mi vállaljuk el, és győzelem esetén mi bonyolítjuk le. Másképp az ilyen üzletekhez hozzá se tudnánk férni. Ezenkívül a hálózatoknak az igényei miatt és a hatásukra kezdtük el az ezredfordulón a légi forgalmat. A full konténer mellett gyűjtőzünk is, és 2001-ben a legelsők között voltunk, akik elkezdtek Kínából – Koperen keresztül – közvetlen gyűjtőkonténereket hozni Magyarországra, szakítva az addigi hamburgi útvonallal, kikötői átrakás nélkül.
– Töretlen volt a fejlődésük?
– Nem egészen, ugyanis 2004-ben elég nehéz helyzetbe kerültünk egy megbízó miatt, aki hatalmas kintlévőséget hagyott ránk. Itthon a szakmában többen azt javasolták, hogy hagyjam ezt az egészet, engedjem el, mert ebből a gödörből nem lehet kimászni, inkább indítsunk egy új céget. Én akkor azt mondtam: de akkor hogy néznék azoknak a szemébe, akiket otthagyok a tartozásainkkal, legyen az hajóstársaság, vasúti operátor vagy szállítmányozó? Irgalmatlan küzdelmek árán kapaszkodtunk vissza, és rendeztük minden tartozásunkat. Nem volt csodaszer, mindössze igyekeztünk azt csinálni, amit előtte, csak még többet és még jobban, így lépésről lépésre tudtunk visszaállni normál üzemmódra. Soha nem felejtem el azokat az embereket, azokat a kollégákat a partnercégeknél, akik akkor mellénk álltak, és nem éltek vissza a helyzettel! Így viszont mire 2008-ban beköszöntött a világválság, mi már gyakorlott válságkezelők voltunk. Tanulva az esetből ezek után olyan biztosítóval sikerült szerződést kötnünk, amellyel az összes EU-s országban, az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában, Új-Zélandon és – valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag – még Chilében is le tudjuk ellenőrizni a megbízókat, és ha megfelelő besorolást kapnak, akkor bátran tudunk velük dolgozni, mert a fedezeti hitelbiztosítás védőhálót nyújt. Egyébként érdekes, hogy pont azokban a nehezebb években, 2009–2010-ben kezdtünk dinamikusabb növekedésbe. Aztán 2012-ben nyitottuk meg az irodánkat Koperben, majd 2021-ben az új Cargo Cityben a reptéri irodát. Időközben csatlakoztunk további hálózatokhoz, amelyeket földrajzi elhelyezkedés alapján, kontinensenként választottunk ki, hogy a világ minden részét le tudjuk fedni a szolgáltatásainkkal. Amit még fontos megemlítenem, hogy a NewPort ISO Tank Containers hajóstársaság magyarországi és szlovéniai képviselője vagyunk. Ezenkívül két nagy multinacionális, tajvani központú szállítmányozócég magyarországi és közép-európai képviseletét látjuk el. Fegyver, lőszer, élő állat és ömlesztett áruk kivételével mindenféle árut szállítunk, túlméretes, túlsúlyos küldeményeket is. Még mindig a tengeri szállítmányozás a főprofilunk, de a légi üzletágunk 5-ről 20 százalékra bővült a palettánkon az elmúlt években, és dinamikusan növekszik tovább.
– Mire a legbüszkébb az eltelt 3 évtizedből?
– Leginkább arra, hogy hosszú évek óta jó áron jó szolgáltatást tudunk nyújtani; meggyőződésem, hogy másképp nem is tudtunk volna talpon maradni és növekedni az elmúlt 32 évben. Előfordul, hogy mi adjuk a legjobb árat, de nem feltétlenül akarunk a legolcsóbbak lenni. Mindig akad valaki, aki alánk tud ajánlani, vagy akár veszteség árán is forgalmat akar növelni, de véleményem szerint az ilyen stratégia hosszú távon nem működik. Ezzel szemben a legtöbb megbízónk nagyra tartja a megalkuvás nélküli hozzáállásunkat, a folyamatos megoldáskeresést és a gyors kommunikációt. Ezt a legtöbbjük úgy értékeli, hogy évek, évtizedek óta velünk szállíttatnak, és hiába kapnak mástól valamivel jobb árat, azt mondják, hogy megérjük a pénzünket, és nem váltanak. Nagyon sok tengerentúli és európai szállítmányozó partnerünknek köszönhetően nemcsak kizárólag Magyarországról vagy Magyarországra bonyolítunk fuvarokat, hanem 8–10 közép-európai országból is. Ennek szintén az erős bizalom az alapja: minket ismernek, bennünk bíznak, nem akarnak más, helyi szállítmányozót keresni. Ezt nagy dolognak tartom, és természetesen ez is büszkeséggel tölt el mindannyiunkat.
– Mely sajátosságukat emelné ki megkülönböztető jellemzőként a magyar piacon?
– A megbízók felé azt próbáljuk érzékeltetni, hogy mi csak látszatra ülünk az asztal két ellenkező oldalán, mert a valóságban egy csónakban evezünk. A kollégáimnak is úgy kell dolgozniuk, mintha az adott megbízó saját szállítmányozási osztályaként üzemelnénk, mert az a legfontosabb feladatunk, hogy az ő kereskedelmi ügyleteik időben és rendben bonyolódjanak le. Hiszen ha a fuvarok rendben mennek, akkor a megbízóink vevői is elégedettek lesznek, ez pedig magával hozza az újabb megrendeléseket és szállításokat. Részesei vagyunk a megbízóink napi működésének. Itt kiemelnék még valamit: nem igazán szeretem a megbízó meg az alvállalkozó kifejezést. Sokkal jobban szeretünk partnerekkel együtt dolgozni, akik velünk együtt gondolkodva, tervezve teszik meg az üzleti lépéseiket az elsőtől az utolsóig. Ez talán még a régi maspedes iskola, ami régi időket idéz, új köntösbe bújtatva.
– Hogyan látja a cége közeli jövőjét?
– Ami a konkrétumokat illeti, azt célozzuk az idei évre, hogy küldeményszámban és remélhetőleg a profitban is tartani tudjuk a tavalyi számokat, de ez csak a minimális cél; növekedni szeretnénk, mint mindig. Szeretnénk Szlovéniában és a volt jugoszláv államokban tovább erősíteni a jelenlétünket, továbbfejleszteni a klasszikus kikötői szállítmányozást, illetve a tankkonténer-forgalmat. Haladunk tovább az informatika terén, megállás nélkül fejlesztjük a saját szállítmányozási programunkat, és tervben van egy mobilalkalmazás bevezetése is. Alapvetően azonban nem szeretnénk változtatni a jelenlegi portfóliónkon, tele vagyunk tervekkel, ötletekkel, hiszen még abban is lehet fejlődni, tovább javulni, amit most jól csinálunk. Abszolút nyitottak vagyunk az új megoldásokra, és szeretjük elhagyni is a járt utat a járatlanért. De alapjában véve a mostani pályát szeretnénk folytatni, mert úgy látjuk, hogy ez jól működik. A legtöbb Magyarországon jelen lévő hajóstársasággal és légitársasággal jól tudunk együtt dolgozni, de hiszünk abban is, hogy – nyilván üzletágtól és relációtól függően – az akár egymással konkurens szállítmányozók is tudnak együttműködni egy közös cél érdekében. Örülünk annak, hogy van több ilyen magyar speditőr, akivel – tiszteletben tartva egymás köreit – értelmes és intelligens együttműködést tudunk folytatni annak ellenére, hogy egy pályán egy irányba mozgunk. Úgy látjuk, hogy még mindig megvan az a kereskedői és gyártói réteg, amelynek szüksége van a hozzánk hasonló méretű, rugalmasabb speditőrökre, ezért ezt a klasszikus speditőri munkát folytatjuk mindaddig, amíg itthonról és külföldről egyre növekvő igény jelentkezik a szolgáltatásainkra.
NÉVJEGY
Schlembach Péter a Külkereskedelmi Főiskola áruforgalmi szakán diplomázott, majd ugyanott szerezte meg a másoddiplomáját nemzetközi szállítmányozásból. A gyakorlatot és a szakma alapjait az ős-Maspedben, a Mafrachtnál sajátította el, aztán a Masped-Triásznál folytatta a gyűjtőosztályon, ahol a hamburgi export gyűjtőforgalmat irányította. A rendszerváltás korabeli lelkesedésétől fűtve 1991. március 29-én megalapította a saját cégét, a nemzetközi szállítmányozással foglalkozó Hunicornt, amely mindmáig független magyar szállítmányozóként 2020-ról 2021-re megduplázta árbevételét (csaknem 4 milliárd forintra), tavaly pedig 5,5 milliárdot ért el.
Varga Violetta
