Túlzás nélkül állítható, hogy pánik alakult ki a gabonakereskedelmben érintettek körében miután a Magyar Közlönyben március 5-én, szombaton megjelent a Kormány 83/2022. (III. 5.) rendelete a takarmány- és élelmiszer ellátásbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű mezőgazdasági termékek kivitelével kapcsolatos bejelentési eljárásról és kapcsolódó intézkedésekről. A rendelet hátteréről és következményeiről Vásárhelyi Árpád, az INVICTUS Holding és a TRANSCO Zoll ügyvezető igazgatója nyilatkozott lapunknak.
– Mit jelent a szállítmányozók és a fuvarozók számára az új, gabona exportot korlátozó kormányrendelet?
A rendelet, annak ellenére, hogy hivatalosan bejelentési kötelezettséget ír elő, tartalmában valójában egy engedélyeztetési eljárást takar. A kormányrendelet alapján az állam elővásárlási jogot gyakorolhat minden búza, rozs, árpa, zab, kukorica, szójabab, napraforgómag termék esetében, melyet exportra szánnak. Ráadásul erre legalább 30 nap áll rendelkezésére, amely akár meg is béníthatja a magyar exportőrök tevékenységét. Nyilvánvaló, hogy mivel Magyarország egy – gabonatermékek tekintetében – exportvezérelt ország, így minden iparág, amely erre épül, károkat lesz kénytelen elszenvedni, a logisztika is. Kevesebb vasúti vontatási kapacitásra lesz szükség, de ugyanez igaz a vagonokra, illetve a berakókra is. És akkor még csak vasúti hatásról beszéltünk. Ugyanilyen hatással lesz a hajózásra, mert ugye tudjuk, hogy a Dunán jelentős mennyiségű gabona közlekedik mind nyugati mind keleti irányba, és mivel a közúton is jelentős mennyiségű gabona közlekedik, így a kamionforgalomra is. Ugyanakkor jobb években Magyarország 5-6 millió tonnát exportál a fenti terményekből, így a hazai gazdaság a magyar igények többszörösét is ki tudja elégíteni. Ennek a mennyiségnek egy jelentős része hiányozni fog a magyar szállítmányozói és fuvarozói piacról.
– Mi a kormányrendelet hivatkozási alapja?
A kormány szóban az orosz-ukrán katonai konfliktusnak tudta be az árak jelentős emelkedését, amely véleményem szerint csak részben indokolható az háború miatti ukrán export jelentős csökkenésével, illetve hiányával. Mint ahogy már korábban is láttuk, a hazai árak már tavaly is rendkívül magasak voltak. A jogszabály konkrétan a pandémiával kapcsolatos veszélyhelyzeti felhatalmazásra hivatkozik, mely ugyanakkor valójában nincs kapcsolatban a katonai konfliktussal. Most akkor vagy a háború miatt lett drága a gabona, amely már a háború előtt is drága volt, vagy a pandémia miatt, viszont az meg már két éve tart.
– Milyen hatás várható ettől a szabályozástól?
A kormány azt állítja, hogy erre azért van szükség, hogy egyrészt a magyar piaci árak ne növekedjenek tovább, másrészt azért, hogy Magyarország ne fogyhasson ki ezekből a terményekből. Azt gondolom, hogy az árakat ez a szabályozás nem tudja hatékonyan csökkenteni, mint ahogyan a hasonló, építőipari termékekkel kapcsolatos szabályozás esetén sem érte el ezt a kitűzött célt. Ha a gazdák csak alacsonyabb áron tudják majd értékesíteni a terményeiket, mint a világpiaci ár, akkor egyszerűen nem fogják eladni. Ilyet láttunk már többször az elmúlt években. Például a magyar kukorica ára sem most lett magas, már tavaly is az volt, méghozzá sokkal magasabb, mint a környező országokban. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy egy választási kampány kellős közepén vagyunk.
– Korlátozható-e egyáltalán az ilyen termékek forgalma az Európai Unióban?
Az áruk szabad mozgását az Európai Unióban az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 26., illetve 28-37. cikke szabályozza. A vonatkozó pontok lényege az, hogy nem lehet diszkriminatívan korlátozni az áruk mozgását az Európai Unióban. Nyilvánvaló, hogy ezalól vannak kivételek (pl. közegészségügyi vagy közbiztonsági körülményekre való hivatkozással), de az Európai Bizottság ezeket elég megszorítóan értelmezi. Ez azt jelenti, hogy önmagában egy államnak nem elegendő egy-egy diszkriminatív szabályozás megalkotásakor csupán a veszélyhelyzetre hivatkozni, hanem az azzal való összefüggését alá is kell támasztania.
– Létezik már hasonló szabályozás?
Tavaly nyáron a kormány már bevezetett egy hasonló szabályozást az építőipari termékekre. Akkor a jogszabály a járvány okozta veszélyhelyzetre hivatkozott, és a rendelet hatályának megszűnését is a veszélyhelyzet megszűnéséhez kötötte, de azóta ugye az országgyűlés egy alkalommal már meghosszabbította a veszélyhelyzet időbeli hatályát. A kormány akkor azt állította, hogy erre azért van szükség, hogy az építőanyagok árának rendkívüli emelkedését ezzel akadályozzák meg. Ugyanakkor – mint azt minden érintett szereplő látta és látja – az építőipari anyagok ára azóta is az egekben van, pedig már több mint egy félév eltelt a szabályozás bevezetése óta. Tavaly szeptemberben az Európai Bizottság felszólító levet küldött a kormánynak, hogy megállapítása szerint az elszálló magyarországi építőanyagárak letörésére felállított rendszer olyan korlátozást jelent, amelyet „nem támaszt alá igazolható, közérdeken alapuló kényszerítő ok”. A felszólító levél értelmében a magyar kormánynak két hónapon belül magyarázatot kellett adnia a lépéseire. Véleményem szerint ennek tekintetében a mostani helyzet sem más.
