A Magyar Szállítmányozók Szövetsége (MSZSZ) és a MASPED Első Magyar Általános Szállítmányozási Zrt. Kautz István, a MSZSZ örökös tiszteletbeli elnökének emlékére díjat alapított, aki egyik létrehozója, majd évtizedeken átívelően elnöke volt a szakma szereplőit összefogó szervezetnek, és akinek munkássága, szellemisége példaként állítható a fiatal korosztályok számára. A MASPED partneri támogatásával alapított, Az Év Fiatal Szállítmányozója Kautz István-emlékdíjat évről évre olyan ifjú speditőr kaphatja meg, aki az adott évben kiemelkedő szakmai teljesítményt nyújtva innovatív megoldásokkal járult hozzá szakterülete fejlődéséhez, az általa képviselt társaság piaci sikereinek növeléséhez. Az elmúlt évben Juhászné Seres Orsolya, a Trans-Sped Kft. debreceni belföldi szállítmányozási irodájának csoportvezetője vívta ki e szakmai elismerést.
„Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a szakmai zsűri nekem ítélte a kiválósági díjat. Meglepetésként is ért, hiszen utólag tudtam meg, hogy a Trans-Sped Kft. vezetősége engem nevezett. Itt is bebizonyosodott, hogy a sikereket egy jó csapattal lehet elérni” – emlékezik a kitüntetett a tavaly év végi díjátadás pillanatára a NavigátorVilág Expo rendezvény ünnepélyes fogadásán.
Pályája kezdetét ekképp eleveníti fel: „Jó szervezőképességgel már a gimnáziumi évek alatt is rendelkeztem, így amikor pályaválasztás előtt álltam, azt a szegmenset kerestem, ahol ezt leginkább ki tudnám használni; így döntöttem a logisztika, a kihívások szakmája mellett. Immár a csaknem 8 éves munkatapasztalatom is mondatja: minden nap más, nincs két egyforma ebben a munkában, de az az egy biztos, hogy minden mindennel összefügg, így a csapatban való együttműködés kulcsfontosságú – értem ez alatt a megbízókkal, alvállalkozókkal, sofőrökkel, számlázókkal, raktári dolgozókkal való közös munkát.
Juhászné Seres Orsolya a Károly Róbert Főiskolán végezte a tanulmányait, és az alapdiplomája megszerzéséhez szükséges féléves gyakorlatot a Trans-Sped Kft.-nél teljesítette. A cég abban az időben a fuvarfeladatokhoz tartozó okmányokat papíralapon tárolta, így minden évben az előző évi dokumentumokat kellett irattárazni; belföldön ez mintegy 17 ezer fuvar okmányát jelentette. Az idő előrehaladtával komolyabb feladatokat is kapott, mint például a helyi járatok fuvarfeladatainak rögzítése fuvarlevél alapján. A gyakorlati félév utolsó dekádjában a sors úgy hozta, hogy egy teljes hetet dolgozott együtt egy fuvarszervező kolléganővel élesben (akivel ma már csoportvezetőként munkálkodnak).
A szakmai gyakorlat során végzett munkájával a vezetőség is elégedett volt, így kapott lehetőséget – Szántó Lajos szállítmányozási igazgatótól és Piroska Péterné akkori, illetve jelenlegi osztályvezetőtől – a társaságnál a karrierépítésre. „A betanulási időszakban a legtöbbet Nagyné Kovács Gyöngyi tett értem, akivel jelenleg is a belföldi osztályt erősítjük” – teszi hozzá.
Egy évvel ezelőtt szervezeti átalakítás volt a cégnél, és ekkor a vezetőség úgy gondolta, hogy kipróbálhatná magát csoportvezetőként, amit nagy kihívásnak tekintett, mindamellett, hogy örömmel töltötte el a felkérés. „Új lendületet nyerve ebben a pozícióban is a legjobb tudásom szerint igyekszem helyt állni. A legnagyobb kihívás, hogy immár felelősséggel tartozom a csoportban dolgozó kollégákért. Az emberekkel való bánásmód, a feladatok koordinálása, a tárgyalásokon való aktív részvétel mind-mind külön képességet igényel” – sorolja munkája jellemzőit. Legérdekesebbnek azt tartja, hogy a szállítandó áru típusa rendkívül szerteágazó. Legkedveltebb részének pedig azt, amikor a lehetetlennek tűnő feladatokat is megvalósítják. „Úgy szoktuk mondani, hogy a mi szakmánkban a lehetetlen nem létezik” – fogalmazza sommásan.
Mindazonáltal úgy látja: egy XXI. századi fuvarszervező számára elengedhetetlen az újabbnál újabb szakmai szoftverek és korszerű eszközök ismerete és használata annak érdekében, hogy versenyképes legyen akár a személye, akár a cég. Emellett legalább olyan fontos, hogy szeresse azt, amit csinál, legyen kellően határozott, kommunikatív, terhelhető és stressztűrő, jól alkalmazkodjon a változásokhoz.
Mert azért a legnehezebb mégiscsak összeegyeztetni a munkát a magánélettel, hiszen ez a munkakör nem hagyományos, 8 órás munkavégzést takar. „Itt szeretném megköszönni szüleimnek azt, hogy példát mutattak és hogy az életre neveltek, férjemnek pedig a támogatást és a türelmet – nélkülük nem tartanék most itt. És hogyan látom magam 5–10 év múlva a pályán? A szállítmányozás egy olyan terület, amelyre a jövőben is mindig igény lesz, hiszen az árumozgatás nélkülözhetetlen a mindennapi élethez. Folyamatos fejlődéssel igyekezni fogok lépést tartani a kor igényeivel és követelményeivel” – vetíti előre terveit a kitüntetett fiatal speditőr.
