Két együttműködő szakember két együttműködő részleg élén – így jellemezhetnénk az Ekol magyarországi leányvállalatánál az egy évvel ezelőtti szervezetfejlesztés eredményét, amely az együttműködés erősítését célozza folyamatosan az ügyféligényt képviselő, így az értékesítést is magába foglaló ügyfélmenedzsment és az igényt kiszolgáló operatív osztályok között. Mindketten a 2013 végi alapítás óta vannak a cégnél, és egyfajta küldetésként élik meg a feladataikat.
– Miért került fókuszba a hatékony együttműködés?
Molnár Ádám (M. Á.): – A cégen belül a megbízói igény feltérképezésétől a megvalósítás folyamán is a csoportom képviseli az ügyfelek igényét, míg az operációs csapat felel a szolgáltatás gyakorlati végrehajtásáért a beszerzéstől a tényleges szállításig és raktározásig. A mi feladatunk, hogy az ügyfél igényét a legköltséghatékonyabban, számára is értéket teremtve kiszolgáljuk, figyelembe véve – és ez a jelenlegi gazdasági környezetben fokozottan igaz – a méretgazdaságosságot és akár alternatív megoldásokat javasolva számukra. Ez minden vállalat életében szülhet ellenérdekelt helyzeteket, iparágtól függetlenül, hiszen az ügyfélkapcsolattartók nem minden esetben az első megoldást fogják elfogadni, feladatuk, hogy azt a hozzáadott értéket, amiért egy ügyfél minket választ, kihozzák a kollégákból. A kettőnk feladata minden szituációban tudatosítani a kollégákban, hogy egy hajóban, egy irányba evezünk, ennek mentén kezeljük az esetleges konfliktusokat.
Kozma Péter (K. P.): – Míg az ügyfélrészleg a bevételek maximalizálását célozza, addig az operáció a költségek minimalizálását. Hol nincs ebből súrlódás a napi munka során? A járvány óta piaci tendenciaként érzékeljük, hogy záródik az olló: egyre kisebb az árrés, és csak a komoly háttérrel rendelkező cégek tudnak fennmaradni ebben az időszakban. Mi az együttműködésünkben élesen elválasztottuk, hogy a folyamatok mely pontján ki kivel tartja a kapcsolatot: Ádámék a megbízóval, mi pedig a fuvarozókkal, a sofőrjeikkel és más beszállító vállalkozókkal. Ezt a határvonalat csak kivételes esetekben lépjük át, amikor kifejezetten végrehajtói, szakmai tudás szükséges az ügyféllel való kommunikációban. Való igaz, nem mindig könnyű egyszerűen és jól megtalálni az egyensúlyt a kereskedelem és a végrehajtás említett természetszerű érdekellentéte között; úgy látom, hogy ebben azért bőven van kihívás.
– Bemutatnák ezt példákkal?
M. Á.: – Korábban gyakran vállaltunk olyan munkákat – akár az ügyfél-elégedettség oltárán is feláldozva, arra mindenekelőtt összpontosítva –, amelyek ugyan a céget előreviszik, de közben egy adott piaci helyzet miatt a fuvarszervező kollégáknak kihívást jelentenek. Az osztály élére kerülve kezdeményeztem, hogy optimalizáljuk a feladatokat. Fókuszterületeket határoztunk meg, immár közösen az operációval, hogy az értékesítő vagy a kapcsolattartó munkatársunk ne kínáljon olyan viszonylatot, ami jelenleg nem az erősségünk. Azt gondolom, hogy férfiasan el kell néha ismerni, hogy van, ahol – még – nem vagyunk versenyképesek, szebben fogalmazva: itt és itt nem biztos, hogy a mi díjszintünk a legmegfelelőbb (aztán majd szépen, apránként oda is felnövünk, fel lehet ezt építeni), ugyanakkor nagyon szívesen ajánljuk magunkat olyan szolgáltatások esetén, ahol viszont versenyképesek vagyunk már jelenleg is. Egyértelmű például, hogy a török export és import az egyik fővonalunk, hiszen török tulajdonú cég vagyunk, míg a spanyolországi gyűjtőforgalomra földrajzilag kapcsolódunk. Az ázsiai importban elég jók vagyunk, főleg vasúton, az ügyfelek heti rendszerességgel használják az Ekol járatait, ezért lett a stratégiánk eleme fókuszterületként.
K. P.: – A közös tervezés során operációs oldalról megszondáztattuk a fuvarszervezést és a flottát, hozzávettük a könyvelési adatokat, és ez az információhalmaz adott irányvonalakat, hogy miben vagyunk igazán erősek. Úgy látom, hogy most meglehetősen jól működik az összhang az értékesítési irányok és a szolgáltatási erősségeink között. Természetesen ezzel együtt is akadnak olyan üzletpolitikai döntések, amikor a kialakított rendszert felülírva olyan forgalommal foglalkozunk, ami nem feltétlenül vág profilba. Ilyen például a lengyel import gyűjtőjáratunk legutóbbi indítása, ami eredetileg nem volt fókuszban, de döntöttünk róla, és az eddigi teljesítmény alapján sikeresen üzemel.
– Mi jelentette tavaly a legnagyobb kihívást?
K. P.: – Vezetői szempontból egyértelműen az átállás volt megterhelő a jelenléti munkavégzésről távollétire, megtapasztalva annak előnyeit – mindenekelőtt a kölcsönös rugalmasságot – és kisebb részben a hátrányait is. A home office rendszer stabilizálása egyébként az idei év nagy feladata is, hiszen az új munkavállalókat a felvétel után úgy nagyon nehéz integrálni, magukat a csapat részének érezni, hogy fizikailag a csapat nagyon ritkán van együtt. Szerencsére azonban a jól bejáratott integrációs programunknak köszönhetően sikerül az új csapattagokat kellően felkészíteni az önálló, otthoni munkavégzésre.
M. Á.: – Ezt keményen éreztük már tavaly is: az én 35 fős, szellemi állományú osztályomat elérte a megnyílt munkaerőpiaci helyzet, sok kolléga kipróbálta magát máshol, a csapat egy része lecserélődött. Azonban nem egy vissza is szeretett volna jönni… Hatott a fluktuációra az is, hogy egyre komolyabb elvárásokat támasztanak azok az ügyfelek, akik zömében szintén home office-ban dolgoznak, ezáltal nekik a korábbinál sűrűbben kell riportolni, így nekünk is gyakrabban kell állapotjelentéseket adnunk. Ezt ugyan informatikai megoldásokkal támogatjuk, de sok kollégának új helyzetet hozott ez a piaci igény. Hozzáteszem: ennek nem is mindig tudnak megfelelni a kisebb cégek, számunkra viszont lehetőség nyílt üzletszerzésre. Minderre válaszul mi alapvetően támogatjuk azokat a kollégákat is, akik nem szakmai környezetből érkeznek, ámde lelkesek és szeretnének dolgozni. Folyamatosan tartunk belső oktatásokat, tavaly például két egyetemi oktató is segítette a kollégákat alap-, illetve haladó szintű logisztikai képzéssel, amiken mi magunk is részt vettünk. A mostanra megszerzett alaptudással már gördülékenyen tud dolgozni a csapat logisztikai környezetben.
K. P.: – Ami a 150 fős csapatom fizikai állományú részét illeti, elképesztően megnőttek a bérigények a raktárosi munkaerőpiacon is (hozzám az átrakóraktári forgalom tartozik). A nagy értékű áruk nagy értékű eszközökkel való mozgatása felelősségteljes pozíció, megbízható kollégákra van szükségünk. És mindemellett még mindig nagyon nehéz jó sofőröket találni. Ezért inkább a munkaerő-megtartást célozzuk.
– És milyen lesz az idei év?
M. Á.: – A tavalyi stabilizálás után idén az üzletfejlesztésre koncentrálhatunk, hogy megint fokozatos növekedési pályára léphessünk. Épp most, márciusban kezdtük el egy meghatározó autóipari szereplő kiszolgálását, napi jelentős fuvarszámmal export- és importirányban is, amellyel hosszú távú együttműködésre számítunk. Ezzel a projekttel most már tulajdonképpen nincs olyan európai autóipari gyártó, akinek ne nyújtana szolgáltatást az Ekol cégcsoport, így ez számunkra komoly presztízskérdés. Ugyanakkor ambíciózus terveink nincsenek az idei évre sem, mert a korábbi évektől eltérően nem a feltétlen piacszerzés a cél. A humánerőforrás-helyzet mellett a kiszámíthatatlanul növekvő energiaárak és az általános költségszint-növekmény mind óvatosságra intenek bennünket, és akkor a váratlan világjárványról vagy háborús környezetről nem is beszéltünk.
– Az Ekol európai hálózatának második legnagyobb raktárbázisa Kijevben található…
M. Á.: – Február 25-én a 850 fős Ekol Ukrajna fő raktárépülete körül is bombázások zajlottak, ahol az első alkalommal nem történt károsodás, de egy pár nappal később becsapódás érte az egyik nagy raktárunkat is Kijev nyugati „bejáratánál”, és az épület gyakorlatilag megsemmisült. A körülmények tekintetében azóta is mindent megteszünk az áruáramlás zavartalan biztosítása érdekében. A kínai vasúti forgalom még áthalad Oroszország területén, de nem lehet tudni, hogy bármilyen korlátozás életbe fog-e lépni, emiatt a közúton kialakított új tranzitfolyosó aktiválása (Törökországon és a kaukázusi államokon keresztül eljutni Belső-Ázsia országaiba) a vasúti forgalomban is feladat és cél.
K. P.: – Gazdaságilag már most napi szinten, számon területen érezzük a háború hatását, ami a fuvardíjak esetén hangsúlyosan jelentkezik. A megbízók megértik a helyzetet, de nem szeretnének árat emelni, különösen évforduló előtt nagy tender esetében. Ugyanakkor szállítmányozóként meg kell oldanunk, hogy nálunk már hamarabb jelentkezik az emelt költségszint, és védenünk kell az alvállalkozó fuvarozóinkat is, hogy bírják az iramot, ne menjenek csődbe a kedvezőtlenné vált gazdasági környezetben. Nem mondhatjuk hát, hogy számottevő kihívások nélküli év lesz 2022, ugyanakkor bízunk a kollégáink szakértelmében, és hisszük, hogy a kialakult nehézségek ellenére is stabil fejlődést tudhatunk majd magunkénak.
NÉVJEGYEK
Molnár Ádám a Corvinus Egyetemen szerzett két diplomát: az egyiket logisztika és ellátásmenedzsment, a másikat pedig pedagógia és pszichológia szakon. Már a tanulmányai idején elkezdett dolgozni a Decathlon logisztikai központjában, ahol a hatvani bázis kiépítése és operációjának elindítása során tett szert szakmai tapasztalatokra. 2013-ban a szolgáltatói oldalra igazolt, és csatlakozott az Ekol induló 6 fős magyar csapatához logisztikai vezetőként. Később a szerződéses logisztikai és a K+F részlegeket vezette üzletfejlesztési feladatokkal, 2021 februárjától ügyfélkezelési igazgató.
Kozma Péter a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karán (BME KSK) végzett közlekedésmérnökként, szállítmányozás szakirányon diplomázott 2014-ben. Pályakezdőként, a magyar Ekol induló gárdájának legfiatalabb tagjaként a főprojektje a török anyavállalat saját fejlesztésű ügyviteli rendszerének bevezetése volt, ezzel párhuzamosan a közúti flotta és a kezdeti kontrollingrendszer kialakításával foglalkozott, később a társaság K+F csoportját vezette. Egyéb elfoglaltságai miatt néhány hónap kihagyás után vezető logisztikai mérnökként tért vissza a társasághoz 2018 elején, majd hamarosan az áruszállítási operáció üzemeltetésével foglalkozó Központi Tervezési Osztályt irányította. 2019 októbere óta a cég szállítási igazgatója.
Varga Violetta
