A török tulajdonú, komplex logisztikai szolgáltató Ekol bővülésének motorja továbbra is az intermodalitás. „A több évtizede az iparágban tevékenykedő versenytársainkkal szemben számottevő lemaradást kellett behozni, ledolgozni fennállásunk 6 éve alatt idehaza – ezt megtettük, és mostantól ráállunk egy egészséges fejlődési pályára, a korábbi széles tevékenységi spektrumot profiltisztítással optimalizálva, testre szabva” – vázolta fel a jövőképet lapunknak Kovács Ákos ügyvezető igazgató.
– Miként zárta az elmúlt évet a cégcsoport?
– Összességében a 2018-as évnek megfelelő 750 millió euró az árbevétel nagyságrendje. A stagnálás úgy áll össze, hogy bizonyos területek bővültek, máshol pedig csökkenés következett be. A vállalat növekedett például a yalovai és a trieszti kikötők forgalmában, illetve a csomagküldő szolgáltatások terén. Törökországban rohamosan fejlődik ez a kiscsomagos üzletágunk, amit egyébként külön leányvállalatba szerveztek ki. A vidéki nagyvárosok depói április 1-jétől indulnak, onnantól az Amazon teljes törökországi terítését mi végezzük. Ugyanakkor a teljesítményszámokban eredőként megmutatkozik egy tavalyi hatékonyságjavító üzemeltetési intézkedés hatása: a 6 saját Ro-Ro hajónk kapacitásainak egy részét már a DFDS dán hajóstársaság is értékesítheti, megszabadítva az Ekolt a volumennövelő, de nem gazdaságos kényszerfuvarok korábbi terhétől, kockázatától.
– Hogyan teljesített tavaly a magyar Ekol?
– A hazai vizeken 2019-nek úgy indultunk neki, hogy a további piacszerzés vagy árbevétel-növelés helyett az immár – de még csak – 6 éves vállalkozásunk célja a konszolidáció és stabilizáció. A működésünk első 5 évében lefektettük több szolgáltatás alapjait, megismertettük a cég nevét az ügyfelekkel, futószalagszerűen a mennyiségre és a kimagasló szolgáltatás nyújtására koncentráltunk. A 2019-es év tervezésekor az utóbbi ugyanúgy fő szempont maradt, azonban több olyan üzletet is meghatároztunk, amelyeket csak jelentős fuvardíj-emelés esetén tudtunk tovább folytatni, mert eredményt nem termelt vagy nem teremtett hozzáadott értéket (mondjuk egy fontos szolgáltatáscsomag részeként). Úgy kell ezt érteni, hogy például megmaradt a nemzetközi közúti fuvarozó üzletágunk, de már nem minden irányba – az üzletet mindenáron hajszolva – teljesítjük. Jól érzékelhető ez a spanyol viszonylaton, amely kifejezetten erős pillérünk volt, időnként akár még a török forgalmat is meghaladva, de a karcsúsítás következtében ma már csak az előző forgalom negyedét végezzük. Emellett kijelöltük a karakterizálható (menetrendszerű, tervezhető, fix árazású) szolgáltatásainkat, amelyek valamely üzletpolitikai okból fontosak számunkra; ezeket termékként jelenítettük meg, és ezekre fordítottuk az értékesítési fókuszunkat az operációs erőforrásainkkal együtt – tulajdonképpen mindkét irányban rálátással bíró és ható termékfejlesztő dedikálásával –, így az eddigieknél még rugalmasabban tudjuk követni a megbízói igényeket és hozzájuk idomítani a szolgáltatásaink színvonalát. E piaci szerkezetet módosító lépések eredményeképpen az árbevételünk visszaesett, viszont ismét eredményes évet zártunk, a szolgáltatási minőségünk stabil és jó szintű, és egyértelműen erősítettünk a fókuszterületeinken.
– Melyek ezek?
– Mindenekelőtt a termékesített török forgalom, kiindulva az anyacég bázisából. A továbbra is komplex logisztikai szolgáltatói, széles portfóliói palettánk zászlóshajója az intermodális megoldások kínálata. Cégcsoportszinten a saját belgiumi terminál zöldmezős beruházása mellett a csehországi viszonylatok erősítése várható. Ami a magyar Ekolt illeti, bármennyire is szeretnénk újabb országok felé nyitni, elsősorban technikai akadályok miatt nem várható új irány. A Nyugat-Németországot, Észak-Franciaországot, Hollandiát és Belgiumot kiszolgáló német vonat a törökkel együtt marad és erősödik. A kínai forgalom vonatkozásában a vasúti 2 hétre ugyan leállt a járványügyi helyzetből kifolyólag, de néhány hete ismét közlekednek a vonatok, tudunk árut szállítani az ügyfeleinknek. Bizakodunk, hogy a másik két (tengeri és légi) szállítási mód is hamarosan visszaáll a normál üzemmódba. A többi üzletágunk sorában nagy hangsúlyt fektettünk a nemzetközi közúti, azon belül teljes rakományos és gyűjtőfuvarozásra, továbbá a gyógyszerlogisztikára és a special freight feladatokra is. Jól üzemelő, megbízható, nagy árbevételt termelő divíziónk ez utóbbi, amely a nagykanizsai és algyői telephelyekről kiindulva a MOL olajfúró-áttelepítéseit szolgálja ki túlméretes-túlsúlyos szállítások és daruzási feladatok elvégzésével, programozottan a több mint 1000 olajkút körében, jelenleg egy 2023-ig szóló szerződés keretében (ld. fenti képünkön. A szerk.).
– Beváltak-e az e-kereskedelem, a B2C üzletág és a gyűjtőszolgáltatás felfutásához fűzött remények?
– A B2C fejlesztésére nem tudtunk elegendő erőforrást biztosítani az elmúlt hónapokban, így nem sokat léptünk előre ezen a téren. A már kialakított szolgáltatásaink fejlesztése magasabb prioritást kapott, aminek részeként a gyűjtőforgalom fejlesztését is kiemelten céloztuk, és erős értékesítői munkával jelentős lépéseket is tettünk, bővítve az ügyfélkört és a volumeneket. A teljes forgalmunk növekedett, és új irányok is bekerültek a portfóliónkba, például erősödött a görög gyűjtőfuvarozás. Új és jelentős forgalomként az olasz került a célok közé az anyavállalatunk UBV Grouppal – egy jelentős hálózati lefedettséggel bíró, gyűjtőzésre szakosodott logisztikai szolgáltatóval – kötött stratégiai együttműködése alapján.
– Mi volt a legnehezebb kihívás az elmúlt évben?
– A gépkocsivezető-helyzet nem javult, sajnos továbbra is magas léc a minőségi elvárásainkat megugrani. Emellett a sofőrfizetések emelkedtek is, nehéz tartani a lépést a fuvardíjakkal, pedig nincs más választás, az ügyfelekre kell hárítani. Ezenkívül adódtak nehézségeink a vasúti szolgáltatás kapcsán is: a nyár folyamán felújítási munkálatok miatt szolgáltatás is maradt ki, és minőségi romlás is jellemző volt, de őszre ez helyreállt. Egyértelműen érezhető volt a számokban az általános gazdasági trend, a forgalomnövekedés megtorpanása, habár az Ekol esetében a csökkenést inkább a fentiekben taglaltak okozták. De az autóipari ügyfeleink már az elmúlt év II. negyedévben jelezték, hogy kevesebb rendelésre számítsunk. Más területeken kevésbé érződött a lassulás.
– Milyen célokat tűztek ki az idei évre?
– Az irány és szemlélet ugyanaz, mint 2019-ben: konszolidáció után egészséges növekedés. A közúti flottát illetően egy 30 darabos bővítés április elején már biztos, és 50 új autó hadrendbe állítását terveztünk szeptemberre. Ezeket üzleti tervvel támasztottuk alá, és anyavállalati jóváhagyással bírnak. Cégcsoportszinten egyébként több száz új vontató beszerzéséről számolt be a flottaigazgató a legutóbbi menedzsmenttalálkozón. Új terméket nem tervezünk bevezetni, ugyanakkor egy nem logisztikai, de azzal részben összefüggő, konkrétabban elektronikaipari összeszerelési (tehát lényegében gyártási) szolgáltatás irányába „kacsintgatunk”. Az operáció beruházásigényes, még elemezzük a megtérülést, ezért az óvatos megfogalmazás, de újszerű és ígéretes tevékenységnek nézhetünk elébe az ügyfél európai elosztóközpontjaként. Ezenkívül a csomagküldés a második félévben várhatóan megkapja a szükséges projektmenedzsment-szemléletet, felelősök és határidők kijelölésével céltudatos struktúrába rendezve a korábban csak volumennövekedésre összpontosító napi gyakorlatot, egyfajta tömeggyártó megközelítést. Ugyanez áll az ezzel technológiailag is összekapcsolandó, a közelmúltban a BUD Cargo Citybe költözött légi üzletágunk (ld. lenti képünkön. A szerk.) fejlesztésére is, ami kiemelt célunk 2020-ban. Nem várjuk el, hogy a közúti, intermodális vagy a folyamatosan jól teljesítő special freight pilléreink méreteire felzárkózzon, ugyanakkor jelentős forgalomnövekedést tűztünk célul nyereséges működéssel. Emellett a török vonalon várható egy jelentős forgalombővülés a II. negyedévtől. Mindezek sajnos a koronavírus-járvány árnyékában született elképzelések, remélve annak gyors lefolyását. Gondolok itt többek között az említett olasz gyűjtőfuvarozási üzletre, amelynek megvalósulása sajnos jelen állás szerint leginkább külső tényező, a vírus „kezében” van, nem a sajátunkban…
Varga Violetta
