Léránt György, a Metcosped társalapítója
Léránt György, a magyar szállítmányozás kiemelkedő személyisége 70 éves. Szakmai tapasztalatait 1990 előtt szerezte, szaktudását azonban a rendszerváltás hajnalán megalapított Metcosped Nemzetközi Szállítmányozó és Logisztikai Szolgáltató Kft.-ben bontakoztatta ki igazán. Három cikluson keresztül volt a Magyar Szállítmányozók Szövetségének elnökségi tagja, a szervezet képviseletében meghatározó szerepet játszott a vámtörvény előkészítésében. Bár a stafétabotot már átadta fiának, a mai napig aktív, és igaz, hogy csak részfeladatot lát el a cégben, ezt ugyanolyan alázattal, a szakma iránti szeretettel végzi, mint bármikor az elmúlt évtizedekben. A klasszikus hazai szállítmányozói generáció egyik utolsó mohikánja, a Magyar Szállítmányozásért életműdíj kitüntetettje, az Európai Borlovagrend tagja a NavigátorVilágnak mesélt több, mint fél évszázadot átölelő tartalmas és eredményes pályájáról.
Léránt György Zalaegerszegen született, itt kezdte meg közgazdasági tanulmányait, majd a család Szentendrére költözése után a Hunfalvi János Közgazdasági Technikum külkereskedelmi szakán érettségizett, 1966-ban. Azok, akik nem tanultak tovább, az akkori Külkereskedelmi Minisztérium személyzeti osztályának közvetítésévelelhelyezkedhettek valamely külkereskedelemmel foglalkozó vállalatnál. „Mindegyiknek megvolt a saját szakterülete, én a monopoláruk (szeszesáru, ital, dohány, méz stb.) exportját-importját bonyolító Monimpex IKKA főosztályán „kiíró” munkakörben kezdtem dolgozni. Az első szállítmányozási főnököm Cservári Béláné Klári volt, akinek leánya, Cservári Klári is jól ismert név a szakmában. Nekünk kellettértesíteni és tájékoztatni azokat a magyar állampolgárokat, akik külföldről valutát kaptak, hogy hol és mikor tudják azt levásárolni.” A külkervállalatok erre szakosodott főosztályai szervezték a szállítmányozási feladatokat, devizaügyletek esetében azonban be kellett vonniuk a MASPED-et, mert egyedül neki volt joga deviza-fuvardíjat fizetni.
Akatonaság után az acél- és fémkülkereskedelmet bonyolító Metalimpexnél folytatta pályafutását, itt szintén a vámkezelés tartozott hozzá, de nemegyszer arany-, ezüst- és iparigyémánt-importforgalmakkal is kellett foglalkoznia. „Egyszer aSzovjetunióból évente átvett ezüstszállítmánynak a Magyar Nemzeti Bankba történő biztonságos eljuttatását kellett megszervezni. Minden simán ment, egy rázósabb fejlemény volt mindössze – bár akkor éjjel nem sokat aludtam –, amikor a csapi határállomáson a 15 tonna ezüsttömbbel megrakott vasúti kocsi egy éjszakán keresztül egy biciklilakattal volt lezárva… Másnap, már megkönnyebbülve, a Záhonytól Budapestig tartó utat végigultiztuk a szállítmány őrzésére kirendelt két magyar rendőrrel. Szerettem ezt a munkát, a vám és a szállítmányozás együtt a legkomplexebb külkereskedelmi tevékenység, mivel a közlekedésről, a vámról és a pénzügyekről szóló összes nemzetközi jogszabályt ismerni kellett ahhoz, hogy hatékonyan segíteni tudjam az áruosztályok munkáját. Évente importban 6 millió, exportban 1 millió tonna árut szállítmányoztunk.”
Léránt György 20 évet töltött el a Metalimpexnél, az a két évtized alapozta meg szállítmányozói pályafutását, és itt ismerte meg egyik nagy tanítómesterét, a magyar szállítmányozás legendás alakját, Juhász Jenőt.„Jenőközgazdászdiplomát szerzett, kiválóan beszélt németül, és rendkívül jó kapcsolatteremtő képességgel rendelkezett. Előző munkahelye, a MASPED hat évre kiküldte a lengyelországi Gdyniába, onnan hazatérve igazolt át a Metalimpexhez. Ő volt az, aki bármilyen szakmai kérdésről akár órákon át is érdekfeszítően tudott beszélni.”
A nyolcvanas évek második felében a hazai szállítmányozásban is elkezdődött egy átalakulási folyamat, megszűnt a MASPED monopolhelyzete. A rendszerváltáskor a Metalimpexből több önálló cég alakult – az első a vállalat huzalrészlegéből kivált Fermix volt –, és ekkor, 1990 nyarán alakult meg a Metcosped Kft. is, két ügyvezetővel: Juhász Jenővel és Léránt Györggyel. Az alapítótőke egyik felét a Metalimpex biztosította, a másikat a megmaradt munkatársak közül tizenhárman adták össze. Bár a 90-es évek elején szétestek az iparvállalatok, vele a külkereskedelmi vállalatok évtizedek óta bejáratott forgalmi struktúrája, az új cég mégis tovább tudta bonyolítani a Metalimpex vasúti szállítmányozási, illetve gyűjtőforgalmait; egyrészt a korábbi partnerekkel meglévő kapcsolatok révén, másrészt, mert a Metalimpex áruosztályai – egy szindikátusi szerződés alapján – a Metcospeden keresztül szállítmányoztak.
„Így biztos anyagi alapokon indultunk, a munkatársaknak garantáltuk az addigi fizetésüket. Azután kezdtek jönni a külső megbízások, amikre szükség is volt, mert a Metalimpex megmaradt részlegeiből alakult kft. – Tóth Tibor vezetésével – már másoktól is kért ajánlatot, s ha jobbat kapott, azokkal dolgozott. Ez azonban egyetlen pillanatra sem rengette meg a Metcospedet. Több új forgalmat sikerült addigra szereznünk, az acél- és fémszállítmányozás mellett egyre nagyobb volumenekben szállítottunk például élelmiszert, mindeközben pedig 1991-ben nagyon kedvező névértéken kivásároltuk a Metalimpex 50 százalékos tulajdoni hányadát. E lépéseknek köszönhetően tudtunk megkapaszkodni a piacon.”
Később, 1995-ben 572 ezer tonna áru vasúti szállítmányozását bonyolították,sem előtte, sem utána nem érték el ezt a volument. Jelenleg 180 ezer tonna körül mozog az éves forgalmuk vasúton, amit teljes egészében a hazai betonacélgyártás zászlóshajója, a német Max Aicher csoport kezében lévő Ózdi Acélművek megbízásából végeznek.
A kilencvenes évek szállítmányozási boomjában indult vállalkozások közül a Metcosped az egyik utolsó piaconlévő cég, a közepes méretű szállítmányozók közül talán a legutolsó, amelyik évről évre töretlen fejlődést tud felmutatni. „Juhász Jenő személye, emberi kvalitásai meghatározóak ebből a szempontból, aki olyan szakmai kultúrát hagyományozott mindannyiunkra – amit aztán mi is tovább tudtunk adni –, hogy a szállítmányozás minden csínját-bínját tényleg a mélységeiben ismerik a kollégáink. Ez a szakmailag kiválóan felkészült csapat a sikereink alapja, az ő áldozatos munkájuk elengedhetetlen ahhoz, hogy meg tudjuktartani a korábbi ügyfeleinket, miközben sikerrel bővítjük is a megbízói körünket. Tartozásaink nincsenek, mindig pontosan kifizetjük az alvállalkozóinkat; aki velünk dolgozik, biztos lehet benne, hogy legkésőbb a fizetési határidő lejártának napján ott lesz a pénz a számláján, sőt, sok esetben előbb utalunk.”
A társaság folyamatosan felfelé ívelő pályájához, a gazdaságos működéshez nagymértékben hozzájárul az eredményösztönző prémiumrendszer is. Kollégáikat a szakmában ma általános bérszinten foglalkoztatják, de ha a tervezettnél jobb eredményt ér el a cég az adott hónapban, tehát a munkatársaik hatékonyabban dolgoztak, az természetesen az ő fizetésükön is meglátszik. „Büszke vagyok arra, hogy a Metalimpextől annak idején hozzánk kerülő dolgozók közül csupán néhányan kerestek másik munkahelyet, egyébként mindenki tőlünk ment nyugdíjba – egy kivétellel, de csak mert ő annyira fiatal volt a Metcosped indulásakor, hogy neki van még néhány éve. Juhász Jenő mellett a másik nagy metalimpexes tanítómesterem, Mersich Alfréd kereskedelmi igazgató nagyon szerette a fiatalokat, ő mondta egyszer, hogy aki 25 éves koráig nem tudja megmutatni önmagát, az később már nem is fogja. A Metcosped 2015-ben ünnepelte alapításának 25. évfordulóját, azt hiszem, mi megmutattuk, hogy sikeres szállítmányozócéggé tudtunk válni.”
Mindig egy pici növekedéssel tervezik a következő gazdasági-pénzügyi évet, de nem kívánnak a legnagyobbak lenni. Miért is akarnának? Megvannak a stabil forgalmak, elégedettek a tulajdonosok és a dolgozók, ennél több nem kell, hogy még hosszú évekig meghatározó szereplői maradjanak a magyar szállítmányozói piacnak.
Léránt György már jó pár éve átadta a stafétabotot Zoltán fiának, aki szakmai tapasztalatokkal felvértezve érkezett a Metcospedhez. Előbb ügyintézőként, utána a közúti részleg vezetőjeként mélyítette tovább ismereteit, majd édesapja nyugdíjba vonulásakor lett ügyvezető igazgató. „Zoli remekül fogja össze a cég tizenhat tulajdonosát, akik egységesen mögötte állnak, a felügyelőbizottság tagjaival együtt elfogadják a fiam által legjobbnak tartott üzletfilozófiát, ami egyetlen mondatban így foglalható össze: az aranytojást tojó tyúkot etetni kell! A kollégákkal is kiegyensúlyozott a kapcsolata, nagyon jó szakmai ötletei vannak, kevésbé óvatoskodva, ugyanakkor felelősségteljesen irányítja a vállalkozást, nem nyomasztják a korábbi rendszer rossz beidegződései, félelmei. Jó kezekben van a cég, a kitaposott úton, jó irányba halad.”
Mindazonáltal Léránt György nem tud, de nem is akar elszakadni szeretett szakmájától, mindennap bejár a céghez, ahol egyetlen feladata van: ő ellenőrzi, hogya vagonokkal kapcsolatos számlák rendben legyenek. Ami azért is fontos, mert bár eredményben nem, de az árbevételt tekintve még mindig a vasút a meghatározó a Metcosped életében.
„Több példa is van arra, hogy a szállítmányozás apáról fiúra öröklődik, és a különböző generációk nyilván másként ítélik meg a szakma átalakulását, mai helyzetét. Véleményem szerint a klasszikus szállítmányozás az, amit mi csinálunk. Ma ugyan már minden árumozgatással összefüggő tevékenységet a logisztika gyűjtőnév alatt emlegetnek, továbbra is az a véleményem, hogy a szállítmányozás négy alapvető területet ölel föl: vám, fuvarozás, fuvarszervezés, szállítmánybiztosítás. Aki ezekkel tisztában van, az a klasszikus szállítmányozó az én szememben.”
A szakember több cikluson keresztül volt a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben megalakult Magyar Szállítmányozók Szövetsége elnökségi tagja, akkori kollégái közül ma már csak ő aktív. Elég hosszú időnek kellett eltelnie, hogy a Metcospedet, illetve képviselőjét befogadja az MSZSZ vezető testülete, amely egy zártkörű, elsősorban MASPED-es tagokat tömörítő szervezetként indult, később nyitott a többi piaci szereplő felé. „Kautz István szegletkőnek számított a szövetségben, nagyon jó érzékkel választott maga mellé útitársakat a szakmából. Ma Zoltán fiam képviseli az elnökségben a Metcospedet, mint – a Raaberlog mellett – az egyetlen száz százalékban magyar tulajdonú szállítmányozócéget. Biztos vagyok benne, hogy a piaci sikerek mellett Zoltán az érdekképviseleti munkában is eredményeket tud majd felmutatni. Persze annak örülnék igazán, ha ebben is túlszárnyalná az édesapját!”
