Ez a cikk a NavigátorVilág novemberi számában jelent meg.
A székesfehérvári székhelyű Alba-Zöchling Kft . vezetése sikerként könyveli el, hogy meg tudta tartani a 150 autós fl ottáját ebben az évben, a járművek futásteljesítményét szinten tartva, sőt némileg emelve, az általánosan tapasztalható sofőrhiány dacára is. Növelni tudták a megbízói körüket és ezzel együtt az árbevételüket is. Raktárfronton a jövő nagy kérdése már nem a díjszabás, hanem hogy van vagy nincs kapacitás, tudtuk meg a menedzsment tagjaitól.
– Számszerűen hogyan alakul 2018 a cég számára?
Pap László (PL): – A tavalyi 5,4 milliárd forintos árbevételhez képest 8–10 százalékos bővülést várunk év végére, ezzel az évi 6 milliárd forintos forgalmat közelítjük. A piacot most jellemző kiszámíthatatlan díjtrendek miatt a nyereségünk azonban már kisebb mértékben nő. Az eredményhez költségoldalról azért hozzájárul némi megtakarítás a napelemes rendszer idei bevezetésével, ami – a környezettudatos szemponton túl – a központi telephelyünk korábbi energiafogyasztásának felét fedezi.
– Hogyan vált be az elmúlt év során telepített-finomított okosraktári technológia?
PL: – Amit vártunk, mára megvalósult a külső telephelyünkön található, 3200 négyzetméteres csarnok keskeny folyosós rendszerében, ahol a speciális targonca kötött pályán (sínen) halad: a megfelelő infrastruktúrával gördülékenyen működik, jóformán hibák nélkül, mert az IT-háttér kiszűri azokat. A megbízókra szabott rendszereket leváltandó egységesítő vonalkód-rendszert építettünk ki, ami rugalmasabbá, gyorsabbá és pontosabbá tette az ügyfeleink kiszolgálását, és biztosítja az ellenőrizhetőség stabilitását. E beruházással tulajdonképpen sikeresen lovagoltuk meg a piac fellendülését a központi bázison található, szintén saját tulajdonú kapacitással együtt összesen 10 500 négyzetméteren. Ennek megfelelően – és nem kevésbé a kedvező régiós gazdasági környezet hatására – a bevételeink növekedéséről számolhatok be, amelyek lehetővé tették a további logisztikai lépéseinket.
– Milyen irányban?
PL: – Kapacitásbővítésképpen augusztus végén megvásároltuk az említett okosraktár melletti 6600 négyzetméteres épületet a Maspedtől (ld. a 25. oldalon. A szerk.), amelynek kétharmada polcos, egyharmada tömbös elrendezésű. A raktártechnológiája alapvetően jól működik, ám össze kell hangolnunk a többi csarnokunk IT-rendszerével. Ezenkívül 2500 négyzetmétert bérlünk is, így jelenleg 25 megbízónk számára összesen csaknem 20 ezer négyzetméteren raktározunk, gyakorlatilag megtelve. És a trendeket figyelve valószínűleg itt sem állunk meg, bár az irányt, a formát még nem véglegesítettük.
– Hogyan egységesítik az informatikai rendszereket?
Wilde Gábor (WG): – Ez még nem kristályosodott ki, többféle megoldás közül választhatunk. Az új raktár szoftverét is frissíthetjük újabb verzióra, és azt terjeszthetjük ki a többi helyszínre, vagy a központi bázisét vezetjük be mindenhol, de akár egy teljesen új (köztes) rendszer kiépítése is szóba jöhet. Ez most a közeljövő legfontosabb – és egyben legnehezebb, leghosszabb és legköltségesebb – feladata, de hasonlóképpen szükséges homogénné tenni és optimalizálni a folyamatokat is a különböző csarnokokban, főleg a most tapasztalható felpörgött piaci viszonyok közepette. A végeredmény persze mindig ugyanaz, de az egységes raktármenedzsment tovább javítja majd a hatékonyságunkat. Ezt úgy tervezzük megvalósítani, hogy minden épület raktárkezelési módszeréből a legjobb gyakorlatokat emeljük ki és tesszük sztenderddé. Mindeközben azt is tekintetbe kell vennünk, hogy nemcsak a holnapnak, hanem a holnaputánnak is fejlesztünk.
PL: – Mondják, hogy az uniós költségvetési ciklus végéig, 2020-ig még tart e lendület, de nagy kérdés, hogy mi lesz utána. Annál tovább mi sem látunk, nem tervezhetünk, ahogy a többi piaci szereplő sem.
– Hogyan érzékelik: mitől fordult a kocka a raktározási igény felfutása felé?
PL: – A válság elmúltával, a gazdaság újraéledése időszakában, 2013–2017 között folyamatosan nőttek a volumenek. Tavaly 80–85 százalékos kihasználtsággal üzemeltek a csarnokaink, ami a szakirodalom szerint éppen ideális, mert kellően gazdaságos, és még puffert is tartalmaz a váratlan helyzetekre. Ebben az évben tapasztaltunk olyan mértékű ugrást a raktározásban, hogy jószerivel teljesen kihasználtak a rendelkezésre álló helyek. Ugyanakkor az is kiderült, hogy minél nagyobb méretekben gondolkodunk, annál több lehetőségünk van házon belül az áruk elhelyezésére még akkor is, ha látszólag már nincs szabad kapacitásunk.
WG: – Úgy látom, hogy a tárolási igény folyamatos növekedéséhez a megbízóink rendelésállományának bővülése is hozzájárul, de ellátási gondokkal megspékelve: a hektikussá vált beszállításaik miatt az eddigieknél többet kell készletezniük. A jövőbe nézve emiatt most lenne igény több raktárkapacitásra is, de a saját tulajdonú bővítést a csak hosszútávon megtérülő költségek okán meg kell fontolnunk, míg a bérlemények növelése épp hosszú távon nem kifizetődő.
PL: – Megjegyzem, emellett még az is szerepet játszik a raktárigény mostani növekedésében, hogy a termelőés gyártócégek alapvetően szükséges rosszként tekintenek a logisztikára, és a kiszámíthatóbb időszakokban – költséghatékonysági okokból – saját hatáskörben igyekeznek elvégezni ezeket a feladatokat. Ámde amikor egy hirtelen fellendülés hullámaként szükségük van az addig raktárként használt területekre, mert fut a szekér, máris kiszervezik a logisztikai tevékenységet.
– Azért az Alba-Zöchling alapvetően továbbra is szállítmányozással és közúti fuvarozással foglalkozik. Ezekben az üzletágakban mik a trendek?
PL: – Hasonló a fellendülés, de az általános munkaerőprobléma itt még élesebben jelentkezik. Mintegy 130 nyerges-ponyvás normál vagy mega szerelvényekből és kisebb (7,5 és 12 tonna teherbírású) furgonokból álló, összesen 150 autós flottával rendelkezünk a holdingon belül a saját leányvállalatunkon, az Alba-Fix Kft .-n keresztül, amelyek 80 százaléka Euro6-os besorolású, a többi Euro5-ös, az átlagéletkoruk a folyamatos cseréknek köszönhetően 2–3 év. A fuvarjaink döntő többsége, 90–95 százaléka nemzetközi, jellemzően nyugat-európai (a belföldi forgalmunk a raktározáshoz kapcsolódik), nem véletlen, hogy 10 autót négykezesen üzemeltetünk. Ha az egyik oldalról nézem, örülhetünk, hogy csak 4–5 autónk áll az általános sofőrhiány következtében, másfelől, gazdasági szempontból nyilván ez is sok. Ennyi alkalmas gépkocsivezetőt azonnal fel tudnánk venni – és akkor a váltósofőrökkel nem is számoltam, mert az a gyakorlat már az idők homályába vész. A korfáról sem beszélve. Hasonlóan állunk az alvállalkozókkal is: el tudnánk látni őket feladattal, de nem tolonganak. Így hiába lenne árualap a megbízóktól és tőke a mi részünkről a fejlődésre, ha nincs, aki dolgozzon, akkor nem kockáztathatunk a beruházásokkal.
– Mit tesznek helyi szinten a helyzet javítására?
– A nagyokhoz képest szerényebbek a lehetőségeink, mindenesetre a térségben úttörő módon felvettük a kapcsolatot a székesfehérvári képzőközponttal, amely keresi azokat a helyeket, ahol népszerűsíthetjük a sofőrszakmát. Eddig két meghívást kaptunk középiskolákból, állunk a feladat elébe, hogy meggyőzzük őket, majd gyakorlati helyet biztosítsunk számukra. Ha 15 fő jelentkezik, már indulhat az oktatás. Ez is előrelépés, ha több év is, mire termőre fordul. Viszont ha sosem látunk hozzá, akkor még ennyi esélyünk sincs.
NÉVJEGY
Wilde Gábor a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karának logisztika szakirányán végzett 1999-ben. Három évet töltött a székesfehérvári Philips-nél, majd hatot a veszprémi Locargónál különböző logisztikai beosztásokban. 2008-ban került az Euro spedhez, a székesfehérvári telephelyet vezette a legutóbbi időkig. Tulajdonképpen most is, csak már az Alba-Zöchling színeiben és felelve a teljes vállalat logisztikai feladataiért (raktározás, vám, belföldi fuvarfeladatok irányítása).
