Antwerpen és Brugge egyesített kikötője (Port of Antwerp-Bruges) az egyik legnagyobbnak számít Európában, amely olyan fontos logisztikai csomópontokkal versenyez, mint például Rotterdam vagy Hamburg. A belga kikötő képviselői júniusban Magyarországon jártak, hogy ismertessék szolgáltatásaikat a hazai ipar fontosabb szereplőivel.
– Az antwerpeni és a brugge-i kikötő nemrég egyesült. Mennyi ideig tartott ez a folyamat, és mik az Ön tapasztalatai az egyesüléssel kapcsolatban?
– Ha történelmi távlatból nézzük az ügyletet, akkor elmondható, hogy már két évtizeddel ezelőtt felmerült az egyesülés ötlete. Az elképzelés alapja egy flandriai csomópont létrehozása volt. Az egymáshoz való közeledést nehezítette, hogy abban az időben mindkét városban teljesen eltérő politikai nézeteket valló vezetés volt. Néhány évvel ezelőtt, amikor mindkét kikötő vezetése találkozott egymással, már egészen közel kerültek az álláspontok: sokkal inkább egymás kiegészítéseként, semmint egymás versenytársaként tekintettünk a másikra. Végül 2021 márciusában született meg a megállapodás a két kikötő egyesítéséről. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, természetesen szükség volt a belga hatóságok jóváhagyására is. A hivatalos bejelentés 2022 áprilisában hangzott el. Úgy döntöttünk, hogy mivel Brugge és Antwerpen egyaránt közismert és erős márkának számít, ezért mindkét nevet megőrizzük, így lett Antwerpen-Brugge-i Kikötő (Port of Antwerp-Bruges) az új létesítmény neve, ami egységes kikötő, de két platformmal.
– Az egyesülés előtt mi volt a két kikötő legnagyobb erőssége? Milyen szinergiák születtek?
– Az antwerpeni kikötő a legnagyobb vegyipari klaszternek ad otthont. Ennek a történelmi gyökerei egészen a II. világháborúig nyúlnak vissza, akkor ugyanis a kikötő jelentős szerepet vállalt Európa újjáépítésében. A német vegyipari vállalatok – mint például a BASF, a Bayer – akkortájt hamar megjelentek a létesítményben, mert a kikötő kiváló lehetőséget biztosított az alapanyagok behozatalára és a német termékek eljuttatására a világ többi részére. Napjainkban az antwerpeni kikötő nagyon erős a konténeres iparágban, hiszen csak tavaly 12 millió TEU-t kezeltünk, míg Brugge-ben 2,2 millió TEU-t. Ha együtt nézzük ezt a két számot, a 14,2 millió TEU konténerforgalmunkkal teljesen versenyképesek vagyunk a rotterdami kikötővel. Mindemellett nagyon erősek vagyunk az ömlesztett áruk és a projektszállítmányok terén. Brugge-ben pedig jelentős Ro-Ro területre tettünk szert, amely 3,5 millió új személyautót kezelt csak az elmúlt évben. Kiemelném még az LNG-tartályos kapacitásunkat is: jelenleg az Európába impor-tált cseppfolyósított földgázmennyiség 15 százalékát a Terminal of Fluxys kezeli Zeebrugge-ben. Ennek köszönhetően tavaly az energiaválság miatt még jelentősebb szerep hárult rá. Azt gondolom, hogy az egyesülés egyik fő oka éppen ez volt, hiszen remekül ki tudjuk használni az infrastrukturális adottságainkat Európa energiaellátása érdekében.
– Milyen fejlesztési projektek indultak el az egyesülés után? Milyen további beruházások várhatóak?
– Jelen pillanatban azon dolgozunk, hogy növeljük a konténerkapacitásunkat az ECA-projekt keretében: ez egy új dokk felépítését jelenti közvetlenül a vízparton. Ennek révén az évi 15 millió TEU konténerkapacitásunk számottevő, gyakorlatilag 50 százalékos bővüléssel 22 milliósra nőhet 2032-re, a munkálatok befejezésére. Az Antwerpenben jelen lévő vegyipari vállalatok is komoly fejlesztéseket terveznek megvalósítani összesen mintegy 8 milliárd euró értékben. A kikötőnk mindemellett egyre vonzóbb a körforgásos gazdaságban érdekelt szereplők számára, egy cég például már hidrogén előállítására alkalmas üzemet kíván építeni a létesítményben.
– Hogyan látja: az európai LNG-import miatt szükség lehet még kapacitásbővítésre vagy infrastrukturális fejlesztésekre?
– Az orosz–ukrán háború kitörésekor Brugge teljesítménye 9 millió tonnáról csaknem 14 millió tonnára nőtt ezen a téren, vagyis elérte a maximális kapacitását az USÁ-ból vagy a Közel-Keletről érkező LNG révén. Ennek ellenére mégsem a kapacitás bővítése lehet elsődleges cél, hanem a hajók fogadására alkalmas terület növelése. Erre már van elképzelésünk, és most azon gondolkozunk, hogyan tudjuk ezt végrehajtani, mivel az úgynevezett zöld molekulák importja miatt is égető szükség lenne rá.
– Nagy jövőt látnak a zöld hidrogén importjában is?
– Ezen a téren két fő irányt tartunk reálisnak. Egyfelől már dolgozunk azon, hogy a kikötőben zöld áram felhasználásával hidrogént állíthassunk elő. Ez körülbelül 100 MW kapacitás lenne, ami elég jól lefedheti a jelenlegi igényeket. Mindemellett úgy látjuk, hogy növelni kell a zöld hidrogén importjára vonatkozó kapacitásokat is. Rengeteg tanulmány kimutatta már, hogy Európának sokkal több energiára van szüksége, és ebben kritikus szerep hárul a megújuló energiaforrásokra. Az Antwerpen–Brugge-i Kikötő pedig jelentős mértékben hozzá tud járulni az energiaimport zökkenőmentes és hatékony lebonyolításához. Éppen ezért nemrég beléptünk a belgiumi Hidrogénimport Koalícióba, és együtt könnyen meg tudjuk találni azokat a partnereket, akikkel képesek leszünk Európába zöld hidrogént importálni más országokból. Úgy vélem, hogy a jövőben egyre jelentősebb transzatlanti együttműködésnek lehetünk szemtanúi az energiahordozók szállítása terén.
– Lehetséges, hogy azok a hajók, amelyek a zöld molekulákat szállítják, előbb-utóbb környezetbarát üzemanyaggal közlekednek?
– Az Antwerpen–Brugge-i Kikötő azon 5 piacvezető cég között van, amelyek jelentős üzemanyag-tárolási kapacitással rendelkeznek. A helyzet egy kicsit a tyúk-tojás kérdéskörhöz hasonlítható: a hajóstársaságok gyakran hangoztatják, hogy szeretnének váltani, de nincs hozzá zöld üzemanyag, míg az üzemanyag-tárolással foglalkozó cégek meg azt állítják, hogy szívesen adnának zöld üzemanyagot, de kevés olyan hajó van, amely képes ilyennel üzemelni. Ezért kikötői hatóságként elindítottunk egy olyan projektet, amely a továbbiakban elérhetővé tesz különböző üzemanyagokat. Ma már elérhető az LNG és a hidrogén; az utóbbi inkább kisebb hajók hajtására alkalmas. Végül, de nem utolsósorban véleményem szerint a metanol és az ammónia is alkalmas lehet üzemanyagként történő felhasználásra. Azt gondolom, hogy még évekbe telhet, míg sikerül megvalósítani a fosszilis üzemanyagok kiváltását, de valahol el kell kezdeni ezt a folyamatot.
– Minek köszönhető, hogy júniusban üzleti találkozót szerveztek magyar vállalatok részvételével? Milyen lehetőségeket látnak a magyar piacban?
– Az Antwerpen–Brugge-i Kikötő nagy potenciált lát a magyarországi akkumulátorgyár-beruházásokban és az itteni autóipar fejlődésében, ezért szeretnénk fejleszteni a kapcsolatainkat az ezekben az iparágakban aktív és jelentősnek mondható szereplőkkel. Ehhez természetesen szükség van a kikötő és a régió közötti összeköttetések fejlesztésére is. Úgy vélem, hogy a jövőben gyakrabban fogunk idelátogatni, hogy népszerűsítsük a szolgáltatásainkat. Az itteni visszajelzésekből pedig azt látjuk, hogy mindemellett indokolt lenne a létesítményünkben a személyautók tárolására szolgáló hely növelése is, mivel a magyarországi exportvolumen tovább bővülhet a következő években. Nyilvánvaló, hogy nekünk a földrajzi közelségben lévő adriai kikötőkkel is versenyeznünk kell, de ha alaposabban megnézzük a kérdést, az ő kapacitásaik végesek. Nekünk ráadásul komoly összeköttetésünk van az Atlanti-óceánon közlekedő hajókhoz, így ebből az itteni cégek jelentős mértékben tudnak profitálni.
– Miként alakulhat az idei év forgalma?
– Nincs kristálygömböm, de úgy látom, hogy 2023-ban a forgalom alacsonyabb lesz a tavalyinál – de ehhez hozzá kell tenni, hogy az elmúlt év I–VIII. hónapjában jelentős növekedést tudtunk elérni, utána tapasztaltunk csökkenést. Sajnos a gazdasági hanyatlás Európa több országát elérte, amiért leginkább az orosz–ukrán háború tehető felelőssé. Idén nem drámai visszaesésre számítok, de elég nagy az esély a forgalom csökkenésére. Éppen ezért egyre fontosabb, hogy növekedjen a hozzáadott érték a szolgáltatásainkban.
Aranyi Péter
