John Rawls amerikai filozófus egyik legismertebb elmélete a tudatlanság fátyla. Ez egyrészt minden szereplőnek elfogadható jövőt feltételez, másrészt kizárja a szubjektív megítélés lehetőségét, akkor is, ha az történetesen hátrányos kimenetelű. Miért fontos ez? Mert jelenleg a logisztikai cégek is olyan jövőkép elé néznek, aminek a tényleges potenciálját és a valós veszélyeit fel sem tudják mérni – kezdte előadását az AkkuLog konferencián dr. Katona László, az MMV vezérigazgatója.
Az akkumulátorlogisztika terén számos kérdés megválaszolására van szükség, kezdve onnan, hogy tartható-e az a fajta dinamikus fejlődés, amit a trendek jeleznek előre, illetve, hogy a szállítási piac képes lesz-e lépést tartani ezekkel a kihívásokkal. A logisztikai cégek számára az jelenti a kihívást, hogy nem is igazán vannak tisztában az összes szóba jöhető kockázattal. Hiába rendelkeznek rengeteg, akár pontos információval is az adott területen, ha nem tudnak választani fontos és lényegtelen között. Aki mindent tud az adott területről, legtöbbször külső tanácsadóként vagy alvállalkozóként áll kapcsolatban a logisztikai cégekkel, de a logisztikai szolgáltatók szervezetén belül jelentős a tudáshiány, vagy nem a megfelelő szintre jut el a szükséges információ. Ebből pedig az következik, hogy ahol és amikor jelen kellene lenni a tudásanyagnak, az nem fog rendelkezésre állni.
Ebben komoly szerepe van a képzési rendszerek hiányosságainak és annak, hogy az akkumulátorpiac kimeneti oldalának robbanásszerű fejlődése óhatatlanul magával hozza a silány minőségű, problematikus termékek, gyakran meghibásodó, túlmelegedő eszközök megjelenését. Itt pedig az időfaktor jelentős tényezővé léphet elő, hiszen a tévedések, hibás döntések kockázata függ a döntést meghozó személyek pillanatnyi tájékozottsági szintjétől. Megfelelő helyen a megfelelő személy tud jó döntést hozni, hogy ne utólagos – szó szerint érthető – tűzoltásra legyen szükség.
Annyira – a tervektől eltérően is – gyorsan növekedett ez a piac, hogy erre tudatos logisztikai tervet ma még senki sem tudott fölépíteni. A beruházásoknál általában először a logisztikát találják ki, utána építenek hozzá logisztikai parkokat, folyamatokat. Ez most megfordult: már tudjuk, hogy hol lesz, mi épül, és mire fogják használni, de a logisztikája nem pontosan látszik előre.
A legnehezebb a sérült, nagyobb kockázatot hordozó akkumulátorok kérdése, amiről már a szállítás megkezdése előtt tudni kell. A logisztikai dolgozóknak – a legalsó szinttől a legmagasabbig – már a rakomány elindításától kezdve pontosan tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen feltételekkel vehetik fel a szállítmányt, milyen típusú a küldemény, milyen szállítóeszközre van szükség, milyen az útvonal, milyen külső paramétereket kell biztosítani vagy éppen kiszűrni. A rázkódás vagy a magas hőmérséklet olyan megelőzendő helyzetek, amiket ha nem old meg a szolgáltató, nem is szabad belekezdeni egy logisztikai szállításba az akkupiacon, mert a vállalkozásnak kára származhat, és felmerül az össztársadalmi felelősség is.
A vezérigazgató szerint széleskörű, minden lehetséges helyzetre kitérő elméleti és gyakorlati képzéssel – a háttérismeretektől a napi operatív felelősségekig – lehet kezelni ezeket a helyzeteket. Ezekhez a megfelelő keretet elsősorban az állami szervek, tudásközpontok, egyetemek képesek megteremteni, koncentrált tudásmegosztással lehet felkészülni a jövő kihívásaira. A logisztikai résztvevők szintjén – beleértve az alvállalkozókat is – minden, a kockázat megismeréséhez szükséges tudást biztosítani kell.
A képzési rendszer kialakításánál a gyakorlati oktatás fontosabb az elméletinél, mert az elméleti adja meg a tudást, a gyakorlat meg a képességet, hogy ha szükséges, rövid időn belül képesek legyenek hatékonyan beavatkozni az érintettek. Szimulációk, kezelési és működési eljárásrendek, ezek tesztelése és bemutatása elengedhetetlen.
„Az első kérdés, amikor megkeresnek minket akkumulátorszállítással: alapanyagról, késztermékről vagy hulladékról van szó? Ilyenkor legtöbbször egy meglepett válasz jön, hogy mindenről, de józanul át kell gondolnunk, hogy a mindenből mire is vállalkozunk, hiszen eltérő követelmények szabályozzák ezeket a termékcsoportokat” – vetette fel dr. Katona László.
A tudásmenedzsmentre és felügyeleti rendszerre alapozva egy sokszintű képzési modellt lenne érdemes kialakítani mind az operatív végrehajtásra, mind a különféle rakodási, közbenső tárolási, szállítás közbeni és őrzési módszerekre. „Most még időben vagyunk, és nagyon hasznos lehet a szállítási ágak együttműködése, a tapasztalatok cseréje, különösen a multimodalitás várható megjelenésének fényében” – zárta előadását a vezérigazgató.
