Szállítmányozás 2024 konferencia

„Egy nyelvet beszélünk az új tulajdonosunkkal”

„Egy nyelvet beszélünk az új tulajdonosunkkal”

Ne akarjon a vasút évi 3000 tonnát 50 kilométerre elvinni, mert nem lesz versenyképes, ezt végezzék a közutas kollégák, ők viszont ne akarjanak Magyarországról német kikötőkbe évi 300 ezer tonnát elszállítani, mert erre meg a vasút sokkal alkalmasabb – fogalmazza meg határozott véleményét a Pultrans Vasúti Szállítmányozási Kft. ügyvezető igazgatója. Turi Gábor úgy látja: vasutasoknak és közutasoknak nem egymás ellenében, hanem közösen kellene dolgozni a megbízók minél színvonalasabb kiszolgálásán. „Ez személyes és szakmai célom”– teszi hozzá.

SZÖVEG: DÉKÁNY ZSOLT

Turi Gábor, a PULTRANS Vasúti Szállítmányozási Kft. ügyvezető igazgatója

– Miként látja a Pultrans helyzetét a mai szállítmányozói piacon?

A szakmának, versenytársainknak és kollégáinknakszóló fő üzenetünket úgy fogalmaznám meg, hogy a működésünkre egyszerre jellemző a nagyfokú stabilitás és a változásokhoz való rugalmas, gyors alkalmazkodás. Ez a kettő látszólag ellentmond egymásnak, a cégünk 1990-es alapítása óta eltelt majd’ három évtized ugyanakkor arra bizonyíték, hogy mégiscsak egy megvalósítható gyakorlatról beszélünk, a Pultrans történetében legalábbis folyamatosan nyomon követhető ez a párhuzamosság.

– Mivel támasztaná alá az egyiket, illetve a másikat?

Az állandóságot mutatja, hogy 28 év alatt én vagyok a társaság második ügyvezetője, a jelenlegi a második irodánk, és ugyanazt a tevékenységet végezzük. Igaz, kicsit az arányok eltolódtak: amíg korábban 95 százalékban szállítmányozással, 5 százalékban vagonbérbeadással foglalkoztunk, addig ma ez az arány nagyjából 70–30. Az alaptevékenységünk azonban továbbra is stabilan a cement, illetve egyéb poranyagok vasúti szállítása, ez az a szegmens, amiben a Pultrans immár 28 éve az egyik hazai piacvezető vasúti szállítmányozó vállalat. Itt szeretnénk jók, s ha lehet, a legjobbak lenni. Soha nem akartunk általános szállítmányozókká válni, akik a vasúti, közúti vagy akár a légi területen is érdekeltek, mi alapításunk óta a poranyagok vasúti szállítására szakosodott szakcégként vagyunk jelen a piacon. Tehát továbbra is érvényesnek tartjuk magunkra nézve a Suszter maradjon a kaptafánál! elvet. Ugyancsak az állandóság jegyében igyekszünk közös előnyöket garantáló, hosszútávú szerződéseket kötni a partnereinkkel, jellemzően nagy beruházási igényű, évekre, évtizedekre tervező vállalkozásokkal, amelyeknek szintén fontos a hosszútávon megbízható partneri kapcsolat.

– Mi jelenti a változást a társaság történetében?

– A tulajdonos váltások. Állami nagyvállalatok alapították a céget, amelyben a privatizációt követően megjelent a hazai magántőke, később pedig külföldi multinacionális vállalatok tulajdonába került. A Pultrans legutóbb egy svájci, majd egy ír cégcsoport tagjaként működött, hogy aztán tavaly július elsejétől ismét 100 százalékos magyar tulajdonban folytassa a tevékenységét.

– Az új befektetővel mi változik a Pultrans életében?

A Petrolsped az első szakmai tulajdonosunk, az eddigiek kivétel nélkül más iparágakban meghatározó szerepet betöltő cégek voltak. Immár nem kell hosszasan magyaráznunk, hogy egy-egy felmerült problémát miért így vagy úgy oldottunk meg, az új befektetőnkkel adott a szakmai együttműködés lehetősége, egy nyelvet beszélünk, ahogy mondani szokták: félszavakból is megértjük egymást. A másik pozitívum: a Petrolsped és a Pultrans eddigi portfóliója teljes mértékben kiegészíti egymást, tehát már olyan munkákra (például veszélyes áruk szállítására) is ajánlatot tudunk adni, amelyek a tulajdonosunk szolgáltatási palettájába tartoznak – és ez fordítva is igaz. A cégcsoportot erősíti az MMV Magyar Magánvasút Zrt. is, ami számunkra azért fontos, mert atevékenységünk alapvetően vasúttársaság-függő, így a korábbi partnereinket megtartva az MMV-vel is együtt tudunk működni bizonyos feladatok végrehajtásában, és ez a megbízóinknak is további biztonságot jelent.

– Azzal, hogy az új tulajdonos a szakmából érkezett, és egy-egy döntés nem igényel különösebb magyarázatot, rengeteg energia is felszabadult cégen belül. Ezt mire fordítják?

Kiváló kollégáim biztosítják a cég napi működését, nekem mint ügyvezetőnek a mindennapi operatív ügyekben nem vagy csak ritkán kell elmélyednem. A korábbi tulajdonosokkal való egyeztetések túlságosan is sok időmet felemésztették, ma azonban jóval többet tudok foglalkozni üzletfejlesztéssel, a partneri kapcsolatok erősítésével, illetve a Magyar VasútiMagánkocsi Szövetségben – amely az UIP, az európai szakszövetség tagja – tíz éve végzett szakmai érdekvédelmi munkámra is több időm marad.

– Ez utóbbiból profitálhatnak az ágazat hazai képviselői?

Jelenleg elnökként én irányítom a szövetség tevékenységét, amelynek célja – túl a magánkocsik használatában érintett szervezetek speciális érdekeinek képviseletén – a vasúti szállítás népszerűsítése ésrészarányának növelése a szállítási teljesítményekből, vagyis a közúttal szembeni versenyhátrány mérséklése. Bár az erre irányuló törekvésekben érünk el részsikereket, az igazi áttörés csak nem akar eljönni. Pedig az Európai Bizottság most már évek óta deklaráltan a vasúti fejlesztéseket preferálja, és mindennek dacára még mindig minimum háromszor annyi árut szállítanak közúton, mint vasúton. Apró lépésekkel kell megpróbálni csökkenteni a konkurencia versenyelőnyét, még akkor is, ha tisztában vagyunk vele: egyelőre futurisztikusgondolat, hogy a vasúti szállítás teljesítménye elérje a közútét. De mint tudjuk, minden hosszú utazás az első lépéssel kezdődik…

– A vasúti piac szereplői is tehetnek arról, hogy az ollónem akar záródni?

Igen, részben a vasúti szakma is benne van. Ahhoz, hogy érdemben változtatni tudjunk, néha át kellene lépni a saját árnyékunkat. Olyan innovatív megoldásokat kell keresnünk, amelyekről ma azt gondoljuk, hogy idegenek a vasúti szállítástól, pedig nincs más lehetőségünk, ha azt akarjuk, hogy a megbízók valódi alternatívát lássanak a vasútban. Például annak idején, amikor a hazai iparvágány-hálózat drasztikusan lecsökkent, a Pultrans, mint kizárólag vasúti szállítmányozással foglalkozó vállalat, lényegében az ellehetetlenülés szélére kerülhetett volna. Ekkortól vezettük be a multimodális megoldást: egy hosszabb vasúti szállítást követően, az utolsó kilométereken már közúton szállítjuk tovább az árut az iparvágánnyal nem rendelkező partnereink telephelyére. Ez persze pluszköltséggel jár, ezért csak abban az esetben lehet versenyképes, ha meg tudjuk támogatni innovatív logisztikai módszerekkel, ezzel együtt pedig elfogadtatjuk a partnerekkel, hogy nem mindig az ár a legfontosabb, hanem például a szolgáltatás minősége, az ellátás biztonsága vagy a rugalmas kiszolgálás. A rendszeroptimum soha nem a részrendszerek optimumának összessége, és ez igaz a logisztikára is: a viszonylag drágább szállítás rendszerszinten költségkímélőbb megoldást jelentheta partnereink számára.

– 2010 óta áll a Pultrans élén. Mit tart az elmúlt nyolc év legnagyobb eredményének?

Személyes sikerként is élem meg, hogy a tulajdonosi szerkezetben bekövetkezett strukturális átalakulások ellenére – melyek kevés cég esetében mutatnak ilyen mértékű változatosságot 28 év alatt – társaságunk képes folyamatosan ugyanolyan, illetve személyes elvárásaim szerint minden évben egy kicsivel jobb szolgáltatási színvonalat nyújtani megbízóinak. A háttérben zajló változásokból a partnereink soha semmit nem éreztek, azokat sikerült a cégen belül rugalmasan kezelni, miközben a működésünk és a stabilitásunk egyetlen pillanatra semingott meg. Mindez a remek közösséget alkotó és nagy szakmai tudással rendelkező kollégáimnak köszönhető, akiknek a többsége már több mint tíz éve nálunk dolgozik.

– Ambíciója és rátermettsége alapján akár további nyolc évig is vezetheti a vállalkozást. Milyen szállítmányozói piacot szeretne látni 2026-ban Magyarországon?

Személyes és szakmai célom, hogy megváltoztassam azt a gondolkodást, ami ma a vasutasok fejében él a közutas konkurenciával kapcsolatban és viszont. Ugyanis nem a két alágazat közötti versenyről kellene beszélni, ellenkezőleg: az együttműködési lehetőségeket kellene számba venni. Ha így gondolkodnánk mindannyian, akkor nagyon gyorsan kiderülne, hogy mely feladatok valók vasútra, és melyek közútra. A fent említett multimodális megoldás ebbe az irányba tett jó lépés. Ne akarjon a vasút évi 3000 tonnát 50 kilométerre elvinni, mert nem lesz versenyképes, ezt végezzék a közutas kollégák, ők viszont ne akarjanak Magyarországról német kikötőkbe évi 300 ezer tonnát elszállítani, mert erre meg a vasút sokkal alkalmasabb! Azon dolgozom, hogy ne egymás ellen küzdjön a két szegmens, hanem egymást támogatva, a közös munkában rejlő előnyöket kiaknázva igyekezzen a megbízóknak a lehető legjobb megoldásokat kínálni. A szakmai együttműködés természetesen ma sem példa nélküli, de sokkal szélesebb körben kellene elterjednie és erőteljesebben érvényesülnie a mindennapi gyakorlatban. Ha ez megvalósulna, a mainál nagyobb reményekkel tekinthetnének a jövőbe a piaci szereplők – vasúton és közúton egyaránt.

 „Sínen vagyunk 10 000 napja

2017. október 16-án volt a Pultrans 10000 napos. Az évfordulót fergeteges céges bulival ünnepelték, amely ezúttal nem a partnereknek szólt, hanem a kollégáknak, akiknek meghatározó élmény marad a csapatépítő összejövetel. Volt vagon alakú csokitorta a rendezvény szlogenjével díszítve, közös főzés, greenboxfotózás, és még a gördülőállományt is fejlesztették: csapatmunkával építettek Legóból tehervonatot.

Ez a cikk a NavigátorVilág január-februári számában jelent meg.