Szállítmányozás 2024 konferencia

Új forgalmakkal bővülhet a folyami hajózás

Idén első ízben rendezték meg Magyarországon szeptember 7-én a Duna-Fekete-tenger csatornát üzemeltető romániai Hajózható Csatornákat Kezelő Nemzeti Részvénytársaság (Administraţia Canalelor Navigabile (ACN) S. A.) partnertalálkozóját, amelynek a nemrégiben felújított Budapest hajó elegáns fedélzete adott otthont. A házigazda képviselői azért érkeztek Magyarországra, hogy szélesebb körben ismertessék tevékenységüket és új partneri kapcsolatokra tegyenek szert.

Magyarország és a romániai hajózható csatornák vízi kapcsolata történelmi múltra tekint vissza, hiszen a Duna–Fekete-tenger csatorna 1984-es felavatásakor, elsőként ezen az új útvonalon egy Budapestre tartó hajó haladt át. A múlt emlékei mellett azonban vitathatatlan a jelenlegi kapocs is a két szomszédos ország között, hiszen immáron 13 éve, hogy ugyanazon európai közösséghez tartozunk, rengeteg közös kapcsolódási ponttal, a kultúra és a gazdaság területén egyaránt – emelte ki nyitóbeszédében Marius Lazurca, Románia Budapestre akkreditált nagykövete.

Fontos tény, hogy a Fekete-tengert a Dunával összekötő mesterséges kereskedelmi vonal közel 400 km-rel rövidíti le az utat Constanta és a közép-európai kikötők között, így ez az egyik leghatékonyabb módja az áruszállításnak, hiszen nem csupán gazdaságilag kínálja a legkedvezőbb alternatívát, hanem az ökológiai lábnyoma is kisebb a közúténál vagy a vasúténál.

Szerencsére sok partner felismerte a Dunában lévő potenciált, és él is a Duna és csatornái nyújtotta lehetőségekkel, hiszen jelentős forgalom bonyolódik vízi úton a két ország között, amelyet főként a gabona és más mezőgazdasági termények tesznek ki. Távolról sincs kihasználva az ebben az útvonalban rejlő potenciál, amelynek lehetséges kiaknázása a találkozó egyik leglényegesebb apropójául szolgál – fejtette ki Románia nagykövete.

A CSATORNA TÖRTÉNETE

A csatorna megépítésének ötlete 1837-re tehető, ám akkor a projekten dolgozó brit szakértők még arra a konklúzióra jutottak, hogy a megvalósításhoz szükséges eszközök meghaladják a kor technikai adottságait. Az 1800-as évek második felében először vasútvonallal, majd közúttal is összekötötték a tengert a Dunával, de ez nem volt átütő kereskedelmi siker. Már 1927-ben kidolgozták a Cernavodă és Constanta közötti szakaszra szóló terveket, ám a magas költségek megakadályozták a projekt befejezését. Az akkor elkezdett munkálatok, megfelelő feltételek hiányában, csupán 1975-ben indulhattak újra, közel 30 kutatóintézet, több mint 1000 specialista bevonásával. A nyolc évig tartó építkezéshez 300 millió m3 földet, követ és több mint 4 millió m3 betont használtak fel. 1984. május 26-án adták át a fő csatornát a forgalomnak.

A szót Daniel Georgescu, a Hajózható Csatornákat Kezelő Nemzeti Részvénytársaság vezérigazgatója vette át, aki említést tett arról, hogy az év eleji jégzajlás mindkét országnak jelentős veszteségeket okozott, ám bízik benne, hogy a forgalmi számok hamar visszaállnak a normál kerékvágásba, lehetővé téve egy újabb közös, sikeres év zárását. „A magyar eredetű vagy éppenséggel Magyarországra szállítandó áru volumene ígéretesen nő, és bízunk benne, hogy ez a jövőben is így marad” – mondta el a cégvezető.

Daniel Georgescu felhívta a figyelmet az általa képviselt vállalat és a magyar partnerek közötti együttműködés fontosságára, hiszen közösek az érdekek, legtöbbször a gond is közös, és csupán kooperáció révén, a problémák és a lehetőségek megvitatásával jöhetnek létre olyan fejlesztések és megoldások, amelyek mindkét fél érdekeit hosszútávon szolgálják.

A késő délutáni esemény szakmai programját Erdélyi László, a Duna–Fekete-tenger Hajózható Csatornák magyarországi képviselője zárta a következő gondolattal: „Napjainkban évente 2 millió tonna ömlesztett áru megy a Dunán Constanta és Magyarország között a két irányba, de a társaság eltökélt célja, hogy ne csak ebben a szegmensben legyenek markánsan jelen, hanem a jövőben a konténer- és személyforgalom is élénküljön, jó eredményeket hozzon!

Szák Renáta

A cikk a NavigátorVilág 2017. szeptemberi számában jelent meg.