2017. június elsejétől Katona László váltotta Bánfi Mihályt az MMV Magyar Magánvasút Zrt. vezérigazgatói székében. A MÁV-os és RCH-s múlttal rendelkező szakember fő célja, hogy az MMV egy jövedelmező, a partnerek szemében megbízható magánvasút maradjon, aminek alappillérei a változás, a növekedés és a nyitottság.
– Hogyan lett vasutas?
– Az Esztergom melletti Tokodon nőttem fel, és bár a falunak volt és van vasútállomása, mi a település központi részén laktunk, így csak ritkán mentem le az állomásra. A pályaválasztásomban semmi tudatosság nem volt, amolyan próbáljuk ki, hátha megtetszik alapon kerültem a vasút közelébe. Megfogott a vasútüzem varázsa, szabályozottsága, ugyanakkor végtelen bonyolultsága, olyannyira, hogy most már 29 éve ez az életem.
– Röviden össze lehet foglalni ezt a majd’ három évtizedet?
– 1988. december elsején kezdődött a vasutas pályám a MÁV-nál; dolgoztam vonatkísérőként, forgalmi szolgálattevőként több helyen is az országban, tokodi gyerekként természetesen először Esztergomban, aztán Bicskén, Szárligeten, Zalaegerszegen és Zalaszentivánon is. Elvégeztem a tisztképzőt, menetirányító, forgalmi vonalirányító, területi, majd hálózati főüzem-irányító lettem. Az üzemirányító tevékenységek mellett 2007-ben jogi diplomát szereztem. 2007. június elsején kineveztek a MÁV Üzemirányító Központ vezetőjének, menetirányítók, diszpécserek, rendkívüli küldeményes szakértők tartoztak hozzám, a MÁV országos üzemirányítási tevékenységéért feleltem. 2010-ben kerültem a szabályozásért, ellenőrzésért felelős üzemirányítási osztályvezetői székbe, két év múlva megkaptam a Vasút Szolgálatáért Bronz Fokozat elismerést. Éppen negyedszázados MÁV-os munka után, 2013-ban ajánlotta fel a Rail Cargo Hungaria az üzemviteli logisztikai szervezet vezetését, amit örömmel elfogadtam.
– Ezen nem csodálkozunk, mégiscsak Magyarország vezető vasúttársaságához hívták…
– Így van, ami igen nagy kihívásnak tetszett, de belevágtam. Egy teljesen új világot ismertem meg, ki kellett szakadnom a korábbi pályavasutas gondolkodásból, és meg kellett tanulnom vasútvállalati fejjel gondolkodni. Rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, például hogy nem elég csupán elvégezni a feladatokat, ezt költséghatékonyan, színvonalasan és az ügyfelek elvárásainak maximális figyelembevételével kell tenni. A munka mellett a Debreceni Egyetemen óraadó tanár voltam, a Győri Széchenyi István Egyetemen pedig a mai napig üzemirányítási ismereteket tanítok. 2015-ben a Közlekedésért Érdeméremmel tüntettek ki. Az RCH-s korszakom négy évig tartott, idén március elsejétől a hónap végéig a Kassa székhellyel működő Central Railways as. vezérigazgatója voltam. Az egy hónapos próbaidő alatt jöttem rá, hogy nem ezt az utat szeretném járni a jövőben, a tulajdonosok és az én elképzeléseim nem igazán találkoztak, így békében elváltak az útjaink. Ez a döntésem biztos, hogy szerencsés csillagzat alatt született, mert éppen ekkor kerestek meg az MMV Magyar Magánvasút Zrt. tulajdonosai, hogy elvállalnám-e a társaság vezetését. Igent mondtam, és ez év június elsejétől vezérigazgatóként irányítom a céget.
– Mekkora fába vágta a fejszéjét? Hiszen a társaság évek óta folyamatosan fejlődik, gondolom, a tulajdonosok konkrét elvárásokat fogalmaztak meg Ön felé.
– Nagyon komoly a kihívás, nem egyszerű, de teljesíthető a vállalt feladat, amit három kulcsszóval jellemeznék: változás, növekedés, nyitottság. A társaság folyamatosan változik, változnak a fuvarfeladatok és ennek következtében a feladatok teljesítésének technológiája, belső struktúrája. Módosulnak a fuvarirányok; korábban az MMV inkább a nemzetközi tranzit export-import forgalmakat helyezte előtérbe, mára jelentős számú belföldi forgalmat is bonyolít másfajta fuvarszervezési tevékenységgel, ennek köszönhetően változni kell magának a cégnek is. Az MMV valóban évek óta növekedési pályán van, és a tulajdonosok szeretnék, ha ez még sokáig így maradna. Növekednek a bevételek és a teljesítmény, de a fuvarfeladatok is, ezért végig kell gondolni, hogy a jelenlegi eszközparkkal és személyi állománnyal lépést tudunk-e tartani a piaci kihívásokkal, vagy ezeken a területeken is szükséges a bővítés. Mindezek mellett az MMV-nek nyitottnak kell lennie, nem zárkózhatunk el az együttműködéstől a többi piaci szereplővel, ideértve a megrendelőket és a konkurens vasútvállalatokat is.
– Változnak-e az üzletpolitikai prioritások, vagy a jól bevált gyakorlatok mentén haladnak tovább?
– Napról napra változik a piac, egyrészt megjelennek új feladatok, ugyanakkor módosul a szabályozási környezet, és javul, épül maga az infrastruktúra. Ez utóbbi egyfelől több lehetőséget ad a cégeknek, növeli a vasúti árufuvarozás versenyképességét, másfelől viszont komoly kihívás elé állítja a vasútvállalatokat, hogy az infrastrukturális fejlesztések mellett hogyan tudják gazdaságosan szervezni a tevékenységüket. Csak az a társaság lehet továbbra is meghatározó piaci szereplő, amelyik alkalmazkodik a változó szabályozási és versenykörnyezethez, azaz folyamatosan megújul – persze az eddigi jó tapasztalatokra építve.
– A MÁV Csoport masszív munkaerőhiánnyal küzd, például kevés a mozdonyvezetőjük. Az MMV-nél is probléma a szakember-utánpótlás hiánya?
– A mozdonyvezető ma kulcspozíció egy vasúti vállalatnál, éppen ezért az MMV önerőből, saját szervezésben nagyon sok energiát fektetett szakemberek képzésébe. Társaságunk már több tanfolyamot is indított, az elsőt 25, majd kétszer 5 fő részvételével. Az utolsó tanfolyamon végzett 5 szakember hamarosan munkába is áll az MMV-nél, amire a növekvő belföldi forgalmaink elvégzéséhez nagy szükségünk van. Azért hangsúlyozom, hogy nálunk dolgoznak majd, mert annak mindig fennáll a kockázata, hogy később elcsábítják őket, sajnos nem lehet kizárni, hogy esetleg más cégnél vagy épp külföldön próbálnak szerencsét. Ez nagy kockázati tényező, tudjuk, de szembe kell vele nézni. Természetesen örömmel vennénk mi, de talán a szakma egésze is, ha az állam valamilyen formában beszállna az utánpótlás kinevelésébe, akár iskolai rendszerű, támogatott képzés keretében.
– Találkozik-e valahol a Petrolsped mint tulajdonos és mint szállítmányozócég és az MMV mint árufuvarozó, árutovábbítást végző magánvasút munkája? Milyen átjárás van a két cég között?
– A tulajdonosunkkal sok esetben megrendelőként találkozunk, ha az MMV-nek megéri, és képes is arra, hogy a Petrolspedtől érkező megbízást határidőre, költséghatékonyan, magas színvonalon teljesítse, akkor nyilván állunk a feladat elé. A versenyeztetést, az ajánlatkészítést azonban mi sem kerülhetjük el, ugyanúgy meg kell küzdenünk a munkákért, mint egy vadidegen megbízó esetében. Az üzlet az üzlet, a Petrolsped is a piacról él.
– Gazdálkodási mutatóik alapján a hazai vasutas konkurenciával eredménnyel veszik fel a versenyt, ám a közúti forgalmakat – vagy legalább azok egy részét – csak nem sikerül vasútra terelni. A közút még mindig 70 százalékot hasít ki az összfuvarozási tortából, és ez az arány az unió deklarált célja ellenére sem csökken, sőt! Ön szerint mire lenne szükség a vasúti áruszállítási volumenek markáns növekedéséhez?
– Összetett problémáról van szó, számtalan aspektussal. Nagyon várjuk, hogy befejeződjenek a vasúti infrastruktúra-felújítások a hatékonyabb fuvarszervezés, a tervezhetőbb munkavégzés érdekében. Az interoperabilitás területén is van még mit előre lépni, a különböző országok eltérő szabályai az infrastruktúrahálózaton időnként fékezik az árufuvarozás lehetőségeit. Nem minden vasúttársaság tud mindig és mindenhol megfelelni az interoperabilitás feltételeinek, például a mozdonycsere nélküli közlekedésnek a határokon keresztül vagy a technológiaváltásoknak. A vasútnak megvannak a maga korlátai, amelyek egyértelműen hátrányt jelentenek a közúttal szemben. Nem beszélhetünk háztól házig szállításról, a fuvarozás irányát nem lehet csak úgy megváltoztatni, a vasúti áruszállításhoz kapcsolódó díjak, költségek magasabbak, a szabályozási rendszere pedig sokkal bonyolultabb, több előírást fogalmaz meg a piaci szereplők felé. Ha ez utóbbiak szigorúságán enyhítenének, illetve megfelelő állapotú lenne az infrastruktúrahálózat, akkor a vasúttársaságok a jelenleginél gyorsabban, magasabb szolgáltatási színvonalon és kedvezőbb díjon tudnák végezni a feladatukat. Persze a cégeknek is tenniük kell a versenyhelyzetük javításáért, elengedhetetlen például az eszközpark korszerűsítése, a humán erőforrás fejlesztése, a költséghatékony gazdálkodás és az innovatív gondolkodás.
– Az MMV komoly szakmai szerepet vállal a HUNGRAIL Magyar Vasúti Egyesületben. Az Ön vezetése alatt is folytatódik ez a hagyomány?
– Igen, továbbra is szeretnénk aktívan közreműködni a HUNGRAIL munkájában, hiszen az egyesület épp azért dolgozik, hogy javuljon a vasúti árufuvarozás teljesítménye, csökkenjen a közúttal szemben kétségtelenül meglévő versenyhátránya. Mindemelett nekünk az a célunk, hogy a vasútvállalatok között megszerzett dobogós helyünket megőrizve a jövőben is egy erős, jövedelmező, a hazai piacon meghatározó és a partnerek szemében megbízható magánvasút maradjon az MMV.
Dékány Zsolt
Az interjú a NavigátorVilág 2017. júniusi számában jelent meg.
