Az Európai Unióban nem lehetne különbséget tenni a kár összegszerűségében a nemzetközi károk esetén, függetlenül attól, hogy a magyar kárrendezési megbízott vagy közvetlenül a külföldi károkozó biztosítóján keresztül rendeződik a kár, hiszen azonos káreseményre ugyanakkora kártérítést kellene fizetni az összes tagállamban. A BÜSZI Kft. abban segít, hogy a jog keretein belül minden károsult a lehető legmagasabb kártérítést kapja, hangoztatta a május végi KözlekedésVilág konferencián tartott előadásában a társaság üzleti vezetője.
Mindegy, hogy a közlekedésnek melyik ágáról beszélünk, egyetlen dolog ellen nem lehet védekezni, mégpedig a baleset ellen. A baleset egy hirtelen, véletlen, váratlan külső behatás, ami – ha akarjuk, ha nem – bekövetkezik. Persze kellő gondossággal meg lehet előzni, azt viszont nem tudják elkerülni a járművezetők, hogy vétlen balesetet szenvedjenek, egy külső személy kárt okozzon a járműben, szerelvényben, autóbuszokban, utasokban.
Aki másnak kárt okoz, köteles azt megtéríteni, nem a felét, negyedét, pont annyit, amekkora kárért felelős, citálta a Ptk.-t Végh Győző. A kötelező biztosítás szerte az unióban akkor térít, ha a gépjármű tulajdonosa/üzemben tartója/ vezetője kárt okoz. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás kártérítési felső határa káreseményenként dologi károkra 1,22 millió euró (~378 millió forint), személyi sérülésekre 6,07 millió euró (~1,9 milliárd forint). Ha ilyen magas a kártérítési limit, mivel magyarázható, hogy Magyarországon az egy káreseményre jutó átlagos kártérítési összeg az unióban a legalacsonyabb, csupán 272 ezer forint? (Szlovákiában a biztosítók átszámolva 335 ezer, Csehországban 350 ezer, Ausztriában 634 ezer forintot fizetnek, Németországban több mint 1 milliót, Olaszországban és Svájcban pedig 1,2 milliót.)
Mivel hazánk is tagja a nemzetközi kárrendezést szabályozó Nemzetközi Zöldkártya Egyezménynek, és vonatkoznak rá az uniós rendeletek és irányelvek, illetve maga a hazai KGFB törvény, a magyar biztosítótársaságoknak, kárrendezési megbízottaknak ugyanakkora kártérítéseket kellene fizetniük, mint a károkozó külföldi biztosítójának, például az olaszoknak. A kárrendezésre vonatkozó legfontosabb szabály, hogy a kárt a káresemény helye szerinti ország joggyakorlata szerint kell rendezni, tehát ha például egy magyar fuvarozónak Olaszországban külföldi által okozott kára keletkezik, azt az ottani jogszabályok alapján kellene téríteni.
De az említett károsult hazajön, bemegy a biztosítójához, ahol a Nemzeti Irodán (MABISZ) keresztül tájékoztatják őt, hogy ki a külföldi károkozó hazai megbízottja, aki felméri és kifizetésre továbbítja a kárigényt a külföldi biztosítóhoz. A hazai kárrendezés során a biztosítók sok esetben indokolatlanul és túlzó mértékben alkalmazzák az avultatást, ezt a „nagy magyar csodát”, az egyezségi és „gyors kárrendezést” preferálják, nem fizetik ki az elmaradt hasznot és az egyéb kárigényt, alacsony javítási óradíjakkal (4–8 ezer forint) kalkulálnak. A BÜSZI Kárrendező Iroda a külföldi biztosítókkal szemben közvetlenül 80–135 euróval fizetteti ki a gépjárműkárokat. A magyar biztosítók a személyi sérüléseknél is alacsony kártérítési összegeket fizetnek.
„Nem haragszom a biztosítókra, csak mi a másik oldalon állunk, a károsultak érdekeit képviseljük, és ha a kárigényt a külföldi jogrend szerint be lehet hajtani, meg is fogjuk tenni” – fogalmazott határozottan Végh Győző. A biztosítóra azért sem kell haragudni, mert az is egy gazdasági vállalkozás, a bevételét a biztosítási díjakból szerzi, a legnagyobb költsége pedig a kifizetett kár, amit – mint minden vállalkozás – megpróbál csökkenteni. A baj az, amikor ez a károsultak rovására megy, ráadásul a törvényi előírásokkal is ellentétes.
Nem jár jobban a külföldön kárt szenvedett honfi társunk a kárrendezési megbízottal, aki a külföldi károkozó biztosítójának megbízásából jár el, és nem a vétlen magyar károsult érdekeit képviseli. Az ő feladata az lenne, hogy összegyűjtse a kár dokumentumait, és összegszerű kifizetési javaslat nélkül kiküldje a külföldi biztosítónak, hogy az a saját joggyakorlata alapján rendezze avétlen magyar károsult kárát. Ehelyett a kárrendezési megbízott jelenlegi szerepe a kárrendezésben a hátrányos magyar joggyakorlat átültetése, vagyis a magyar paraméterek szerint kiszámolja a fizetendő kárt, kiküldi a biztosítónak, amely – nem lévén ellensége a saját pénzének – az itthonról javasolt összeget örömmel kifizeti a hazai biztosítónak, ő meg tovább a károsultnak. A hazai biztosító ezzel a külföldi biztosító zsebére spórol.
Ettől eltérő, előnyösebb kárrendezési megoldást kínál a 24 éve piacon lévő, elsősorban közúti árufuvarozók és személyszállítók nemzetközi káreseményeivel foglalkozó BÜSZI Kft., amely több mint 400 cég 8000 járműszerelvényének kárügyeit intézi. A társaság a külföldön elszenvedett károkat a hazai kárrendezési megbízottak kihagyásával, közvetlenül a külföldi biztosítóval szemben érvényesíti, a magyar károsultak érdekeit képviseli, igazságügyi műszaki gépjármű szakértők és biztosítási szakjogász közreműködésével intézi, mindezt az MNB engedélyével. A külföldi kárrendezés során euróban kapja meg a károsult a kártérítést, ami az elmaradt haszonra is vonatkozik. A BÜSZI nyugat-európai javítási óradíjakkal kalkulál, nem él az indokolatlan avultatás gyakorlatával, a hazainál jóval magasabb gépjármű-kártérítéseket fizettet meg, személyi sérüléseknél pedig a hazai kártérítés sokszorosát tudja elérni. Eljárása a nemzetközi joggyakorlathoz igazodik, nem a magyarhoz.
Dékány Zsolt
A cikk a NavigátorVilág 2017. júniusi számában jelent meg.