A DSLV szállítmányozói szövetség kritikával illette az EPAL (Európai Raklap Szövetség) döntését, miszerint a jövőben nem tekintik csereszabatosnak az UIC vasúti egyesülés EUR-raklapjait az EPAL-raklapokkal.
Az EPAL szigorú licenc alapján gyártatja raklapjait, rendszeresen és bejelentés nélkül ellenőrzi az üzemekben a gyártást, és keményen fellép a márkajogot megsértőkkel szemben. A jelenlegi lépésről úgy nyilatkozott Martin Leibrandt, az EPAL ügyvezető igazgatója, hogy „különösen a hamis UIC/EUR-raklapok ellenőrizetlen importja veszélyezteti a minőséget és a biztonságot”. Állítólag 4 millió hamis UIC/EUR-raklap érkezett Ukrajnából a piacra, és ez a szám folyamatosan növekszik. Az EPAL szavatolja a minőséget és a biztonságot az általa forgalmazott raklapokra. A csereegyezmény felbontása az egyetlen lehetőségük, hogy a jövőben is hatékonyan védeni tudják raklapjaik minőségét és biztonságát. Az EPAL azzal indokolta döntését, hogy az UIC minőségbiztosítási rendszere jelentős hiányosságokkal küzd, és nem tesznek eleget az EU-ba érkező hamis UIC/EUR-raklapok kiszűrése ellen. Az UIC 2,5 éves tárgyalásokat követően elutasította az EPAL javaslatát, hogy a szövetség vegye át az UIC- és EUR-raklapokra a minőségbiztosítási és márkavédelmi ajánlásokat.
A DSLV szerint azonban a gyakorlat ezt nem támasztja alá, és a szövetséghez tartozó vállalatok előtt sem ismeretesek a nyilvános vádakkal illetett visszásságok. „Noha a piacon továbbra is problémát jelentenek a silány minőségű vagy hamis raklapok, a DSLV nem látja ezeket olyan mértékben elharapódzni, hogy amiatt jogos lenne az EPAL által javasolt szankció” – olvasható a szövetség körlevelében.
De mit is jelentene a gyakorlatban, ha nem lesznek csereszabatosak az EPAL és EUR-raklapok? A DSLV szerint igazából nem lesz közvetlen hatása annak, ha az EPAL egyoldalúan felbontja a csere-megállapodást, mivel ők csak ajánlásokat tehetnek, azonban az ipar, a kereskedelem, a szállítmányozás résztvevői és egyéb szolgáltatók nem kötelesek elfogadni azokat. A szövetségnek eddig nem is jelezte egy vállalat sem, hogy el akarna térni az eddigi gyakorlattól.
A raklapágazatban azonban valóban tapasztalják az UIC minőségi hibáit. Az EPAL lépése valamilyen szinten érthető, mivel a vasutakkal folytatott több mint kétéves tárgyalások nem vezettek eredményre. Így gondolja Christian Kühnhold is, a Paki Logistics ügyvezetője: „Az UIC megközelítőleg sem végez el olyan minőségellenőrzést, mint az EPAL Ha jól ítéljük meg a helyzetet, az EPAL nyomást akar gyakorolni az UIC-gyártókra, hogy álljanak át hozzájuk”. A vezető azt is elmondta azonban, hogy a jövőben is becserélik mind az EPAL-, mind az UIC-raklapokat, amelyek egyébként nagyon kis mennyiségben fordulnak elő náluk. Egyetlen kitétel a megfelelő minőség. Jürgen Knorre ügyvéd is hangsúlyozta: „Végül úgyis a piac dönti el, hogy továbbra is elfogadja-e és becseréli-e az UIC-raklapokat EUR-raklapként”. Mindenesetre az EPAL közleménye figyelmeztetésnek tekinthető, hogy komolyan kell venni az esetleges rossz minőségű raklapok ügyét.
Az UIC-munkacsoport vezetője, Thomas Metlich már januárban tagadta a vádakat; a szövetség szerint a raklapokon ovális keretben szereplő EUR jelzés dokumentálja a megfelelő UIC-szabványokat. „Más UIC-tag vasúti vállalatokkal együtt folyamatosan átfogó intézkedéseket teszünk az összes országban, hogy szavatoljuk az EUR-raklapok minőségét” – nyilatkozta a vezető. Mindazonáltal azt elismerik, hogy a hamis EUR-raklapok jelentős kockázatot jelentenek a fuvarozásban és a felhasználók egészségére nézve is. Ezért a hamisítókkal szemben szigorúan járnak el a szövetséghez tartozó vasúti vállalatok, mert nemcsak az EUR-raklapok licencadói és szervizelői, hanem maguk is használják ezeket a raklapokat átrakodás és szállítás során, olvasható az UIC sajtóközleményében.
EGYSÉGES CSEREÜZLET
Már 2013–2014-ben is fellángolt egy vita az EPAL és az UIC között. Akkor a DSLV és más, a raklaphasználók érdekeit képviselő egyesületek, szervezetek sikeresen vitték keresztül, hogy a gazdaságnak csak egyetlen, egységes csereüzletre van szüksége. A felhasználók nem akarnak azzal foglalkozni, hogy a szerint szortírozzák a raklapokat, milyen kritériumai vannak az EPALnak vagy az UIC-nak. Többek között aligha lehetne megoldani a gyakorlatban a raklapok ilyetén válogatását, ráadásul rendkívül megnövelné a raklapcsere költségeit és az ezzel együtt járó kezelési és adminisztrációs terheket is.
Járdán Eszter
A cikk a NavigátorVilág 2017. májusi számában jelent meg.