Jóllehet Klaus-Michael Kühne már jó pár éve visszavonult a Kühne+Nagel logisztikai konszern operatív vezetésétől, naprakészen tájékozott az ágazatot és a vállalatot is érintő kihívásokról a digitalizálás terén. A szakember arra int, hogy nem csak az áruszállításra, sokkal inkább az adatforgalomra kellene összpontosítani. A 80 éves topmenedzser a DVZ-nek adott nagy lélegzetvételű interjút, amelyben egyértelműen kifejti véleményét a digitalizálásról, a start-upokról, a 3D-nyomtatásról és az új, „elnyomó” üzleti ötletekről, valamint a helyes hozzáállásról, amellyel előrébb lehetne lépni a fuvarozási és logisztikai ágazatokban.
– Digitalizálás, start-upok, új üzleti modellek – ráismer még a szakmájára?
– Ez a digitalizálás az új jelszó. De ami történik, az alapjában véve csak az informatika fejlődése a folyamatoptimalizálás új technikáival és rendszereivel. Számomra alapvetően nincs ebben semmi új. A Kühne+Nagelnál mindig is fontos szerepet játszott az információtechnológia, szerintem ez is a sikerünk egy része. Úgy vélem, a digitalizálás nem más, mint következetesen használni ezt az információtechnológiát. Természetesen a világ változik, és akár aggasztó is lehet, mi minden fog változni a következő tíz évben. Én egyrészt várakozással tekintek a digitalizálásra, és látom a lehetőségeket. Másrészt megértem sokak aggodalmát, hogy megváltozik a munka világa. A start-upok legtöbbje például közelről sem tudja azt nyújtani, amiben mi már rég otthon vagyunk. A know-how-nk különleges, és az egész szállítási lánc mentén egy kézből tudjuk kínálni ügyfeleinknek az összes szolgáltatást. Évtizedek óta ez az erősségünk. Ez a start-up eufória gyorsan le fog csengeni. Azok maradnak meg a piacon, akik valóban jók.
– Vagyis nem veszi komolyan a start-upokat?
– Hogy valóban számottevő vetélytársaivá válhatnak-e a nagy konszerneknek, ebben inkább szkeptikus vagyok. De abban optimista vagyok, hogy a cégünk ki tudja használni a digitalizálásban rejlő lehetőségeket.
– Amikor megjelentek az első konténerek, eleinte ugyanígy nem vették komolyan őket, nemde?
– Tény, hogy senki nem számított rá, hogy a javunkra válhat a konténer. Végül pedig a komplett tengeri hajózási üzleteinket és az egész portfóliónkat rendkívül fellendítette. De ez már egy ötvenéves történet. Ha a párhuzamokat keressük a jelenhez, akkor be kell ismerni, hogy olyan rohamos léptékben változik a technológia, és annyi minden lehetséges, hogy nagyon észnél kell lenni. Mindig figyelni kell a trendeket, hogy a javunkra válnak-e, és megerősödhetünk-e tőlük. Vagy az ügyfeleink.
– Mit jelent ez konkrétan?
– Vegyük például a 3D-nyomtatást! Egyesek azt mondják, hogy csak kivételes esetekben lehetséges és túl bonyolult. Mások úgy tartják, hogy az alkatrészek nagy részének előállítása és sok ipari beszállítás hamarosan 3D-nyomtatón keresztül fog bonyolódni. A csata még nem dőlt el, de azt hiszem, valóban sok területen fel lehet használni. Úgy becsülöm, hogy a szállítmányozási szakma 10–20 százalékot veszíthet emiatt a piaci részesedéséből.
– Ennyire sokat?
– Mindenképpen. Most még nem kell erre gondolni, de ha a technológia tovább fejlődik, és még több termék fut 3D-nyomtatón, akkor bizony lehetségesnek tartom.
– A szakmában az utánpótlás hiánya is gondot jelent. A logisztika digitalizálása esélyt teremt arra, hogy a fiatalok lelkesedjenek egy szerintük beporosodott szakma iránt?
– Ez a „beporosodott” nem igazán helyénvaló kifejezés, ha a cégünket nézem. A kérdés persze adott, hogy hogyan lehet a fiatalok előtt vonzóvá tenni a logisztikát. Ide tartozik főleg a nemzetköziség, a feladatkörök és a piaci szegmensek sokszínűsége vagy a legújabb technológiák alkalmazása és még sok minden.
– Átélt már az elmúlt évtizedekben hasonlóan nagy fordulópontokat?
– A Lehman-krízis mindannyiunkat nagyon megviselt: 20 százalékkal visszaesett az üzletünk, éppen akkor szálltunk be a Hapag-Lloydba, és volt elég gondunk. Az olajválság időszaka is árnyékkal volt teli, amikor vasárnaponként kiürültek az autópályák. Van néhány rossz emlékem, de ezek az időszakok mind gyorsan elmúltak.
– Szóval csak ki kell bekkelni?
– Az életben vannak néha hullámvölgyek. Vannak tényezők, amelyeket nem lehet mindig előre látni, és kiválthatnak hirtelen egy fordulatot vagy akár válságot. Kitartónak kell lenni és mindig tartalékokat képezni, folyton ezt prédikálom a munkatársainknak. Én nagyon takarékos és költségtudatos vagyok. Jó időkben élünk – most akár sok pénzt is költhetünk. Csak ne legyünk könnyelműek és vakmerőek!
– Vagyis a rossz időkre mindig legyen egy kis tartalék?
– Igen, mindig arra kell gondolni, hogy az idők gyorsan változhatnak.
– A szakma ezt meg is tanulhatta a Kína-ügyben: amikor a növekedési mutatók leestek 6 százalékra, mindenki csodálkozott, hogy „Te, jó ég!”.
– Az nevetséges volt. A növekedési mutatók továbbra is átlag felettiek. Ez a Kína-szkepticizmus csak mellébeszélés. Kína kapcsán hosszú távon inkább a politikai nyugtalanságot látom veszélyforrásnak, ha alábbhagy a növekedés.
– 1977-ben a Kühne+Nagel egyike volt az elsőknek Kínában. Akkoriban nagy kockázatot vállaltak ezzel?
– Szinte minden piacon a lehető legkorábban akartuk megvetni a lábunkat, és akkoriban erős pozíciónk volt Hongkongban. Az volt a távol-keleti fordítókorongunk. Nagyon nehéz volt megszerezni a kínai licencet. Folyamatosan megfigyelés alatt álltunk. Az első kínai utamon még rendkívül primitív körülmények fogadtak. A későbbiekben már minden alkalommal nagy lépéseket fedezhettem fel a fejlődésben.
– És mi a helyzet a világ más részeivel?
– Különbséget kell tenni Közel- és Távol-Kelet között. Nagyon jónak látjuk a fejlődést Dubaiban, Bahreinban és Szaúd-Arábiában. Irántól nagyon sokat reméltem. Afrikában – jóllehet mindig elveszett kontinensnek hívják – nagy előrelépések történnek. Ám azt gondolom, hogy nem várható olyan nagy fejlődés, mint a Közel-Keleten. Dél-Amerika alapvetően nagyon érdekes, gondoljunk csak olyan országokra, mint Chile, Kolumbia vagy Peru. Argentína felnövekvőben van, Brazília nagy válságot él át, Venezuela pedig egy katasztrófát. Mexikóban van potenciál. Az USA továbbra is nagy jelentőséggel bír. Nem lehet tudni, mit forgat még a fejében Trump úr, de tulajdonképpen nem tud tönkretenni egy ilyen óriási országot.
– Hogyan állnak hozzá a külföldi kiküldetésekhez a munkatársak?
– Így lett naggyá a cégünk. Az apámmal együtt kezdtük kialakítani a külföldi vonalat – fiatalokkal. Akkoriban nagyon nyitottak voltak a kollégák. Ma már nehezebb motiválni őket, hogy külföldre menjenek, de akkoriban ez még lenyűgözőnek számított. Ma a fiatalok inkább már a kényelmet értékelik, a jólétet Közép-Európában, a magas életszínvonalat. Ez vonzza őket. Régebben nagyobb volt a fiatalokban a kalandvágy. Sokan voltak elhivatottak efféle úttörő tevékenységekre.
– Példaképként mit kell felmutatnia? És teher példaképnek lenni?
– Számomra mindenképpen azt jelenti, hogy keményen kell dolgozni. Végtelenül sokat utaztam a világban. Mindennap más helyen voltam. Célokat kell magunk elé tűzni és el is érni azokat. Ehhez nagy becsvágy szükségeltetik, és képesnek kell lenni átlagon felül dolgozni. Néha harcolni kell, nem szabad félni a konfliktusoktól. Ettől kényelmetlen figurává válhat az ember, és nem is mindig szeretik. De csak így lehet belőlünk valaki. Legalábbis nekem ez a módszer vált be – de hogy ez különösen példaértékű-e…?
– Ezt felfoghatjuk szakmai életének összefoglalójaként is?
– Hogy példakép vagyok-e vagy csak egy megszemélyesített bizonyíték arra, hogy valamit elérhet az ember az életében, nem tudom. Nekem ez túl kézenfekvő. Egyszerűen csak így csináltam, és azt a célt követtem, hogy globálisan működővé tegyük a vállalatot. Éltünk át kemény időket. De mindig voltak tartalékaink a jobb időkből. Nagyon sokszor szerencsés is voltam életemben, sok minden jött jókor, jó időben.
– Frank Sinatra azt mondta egyszer, hogy megbánt egy-két dolgot. Önnél mik ezek?
– A 70-es években belebonyolódtunk egy kalandba. Tőlünk idegen területeken is próbálkoztunk, többek között az alkalmi hajózásban (tramp shipping). Semmit nem értettünk hozzá, de amikor virágzott ez az üzlet, hajókat vettünk. Aztán a piac visszaesett, a hajóink értéke meg a felére. Ebből levontam a tanulságot: suszter, maradj a kaptafánál! A logisztika nagyon széles területeket ölel fel, igen nagy spektrumot kell lefedni. De mindig távoltartottam magam az ipari tevékenységektől vagy akár a kereskedelmi üzletektől. Pusztán szolgáltatók akarunk lenni. A világ minden részén jelen kell lennünk, minden piacot fel kell tudni mérni és az összes szolgáltatást egy komplex ajánlatba integrálni. Már ez maga nagyon bonyolult. Aztán ezt tényleg meg is tartani és folyamatosan fejleszteni – számomra mindig ez volt a legfontosabb.
Járdán Eszter
A cikk a NavigátorVilág 2017. májusi számában jelent meg.
