A Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) elnöki kabinetjének korábbi vezetőjét, illetve az NKH integrációját követően a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) főtanácsadóját, Somogyi Gábort nevezték ki a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének (MKFE) főtitkári posztjára. Az MKFE elnöke, Wáberer György és az egyesület elnöksége azzal bízta meg a közlekedési szektor számos területén tapasztalatot szerzett szakembert, hogy a munkaszervezet irányítása mellett támogassa szakmai háttérmunkával a fuvarozói szektor érdekeit képviselő elnök miniszterelnöki megbízotti feladatainak végrehajtását. Somogyi Gábort a terveiről, az egyesületben az elmúlt másfél évben megalapozott munka folytatásáról, illetve a szükséges irányváltásról kérdeztük.
– Nem sok ideje volt megszokni a minisztériumi pozícióját, hiszen az NKH januári integrációja után alig néhány héttel, február 15-én már meg is kezdte a munkát az érdekképviseletnél. Első pillantásra éles váltásnak tűnik, hiszen az új pozíciójában mostantól a korábbival akár merőben ellentétes érdekeket kell majd képviselnie. Vagy ez csak a látszat?
– Tény, hogy sok esetben más álláspontot kell képviselnie a hatóságnak – vagy tovább megyek: nemzetközi porondon a kormánynak –, mint egy érdekvédelmi szervezetnek, de ellentétes érdekekről én egyáltalán nem beszélnék. A cél ugyanis közös, mégpedig az, hogy a fuvarozói szakma működjön, hiszen az államnak is ez az érdeke. A GDP több mint 6 százalékát adja a szektor, tehát fontos tényező a költségvetésben. Tagadhatatlan az is, hogy az új pozíciómban szükség van a gondolkodásom átprogramozására, de ez egyáltalán nem okoz nekem nehézséget. A korábbi tapasztalataim nagyban segítik a mostani munkámat, ezután is minden oldalukról fogom vizsgálni a dolgokat, és változatlanul nem hiszek a feltétlen igazságban. Sosem voltam híve annak, hogy a politikusok a közigazgatásban dolgozókra neheztelnek egy-egy probléma megoldatlansága miatt, a közigazgatásban dolgozók pedig a politikusokra mutogatnak. Meggyőződésem, hogy mindkét oldal egy célért harcol, és egymás nélkül kezelhetetlen helyzetek alakulnának ki. És ugyanez a véleményem az MKFE működéséről, szerepvállalásáról is: egy rdekképviseleti szervezet átgondolt stratégia mentén érhet el eredményeket.
– A fuvarozói szakma résztvevői, a vállalkozók – érthető módon – mégis először az Ön asztalára fognak csapni, ha számukra kedvezőtlen kormányzati döntések születnek, vagy ha éppen a nemzetközi helyzet fokozódik.
– A nemzetközi események valóban adnak most munkát mindenkinek: politikusnak, hatóságnak, érdekvédőknek egyaránt. De tudomásul kell venni, hogy vannak európai uniós kötelezettségeink, törvények, rendeletek, amelyeket nem lehet egy tollvonással semmissé tenni, a problémák – legalábbis amit a fuvarozók annak éreznek – jó része ebből fakad. Egy másik akadály a közigazgatás viszonylagos – és mondhatnám: természetszerű – lassúsága, illetve az ebből eredő türelmetlenség. El kell fogadni, hogy nemzetközi és hazai jogszabályi keretek között élünk. Ezek között bizony sokszor szűknek érezzük a mozgásterünket, de mégsem lehet ajtóstul rontani a házba. Mivel az asztal azon oldalán is ültem, tudom, hogy az NFM-ben, a Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM) és más – velünk partneri viszonyban lévő – hatóságoknál is szakmailag felkészült, gondolkodó, tenni akaró, jó szándékú emberek ülnek. A magam részéről mindent meg fogok tenni azért, hogy ne egy-egy ügy kerékkötőjeként tekintsünk a hatóságokra, az államigazgatásban tevékenykedőkre, hanem partnerként. Több évtizedes tapasztalatom, hogy az ilyen szemléletmód célravezető, és az MKFE elnökének miniszterelnöki megbízotti munkája is azt bizonyítja, hogy eredményes. A 16 pontos kormányprogram háromnegyede a fuvarozókat segítő eredménnyel megvalósult, ezt nem lehet elvitatni, és ehhez kellett az MKFE és a hatóságok, minisztériumok szoros együttműködése, kompromisszumkészsége és közös akarata. De működik a dolog!
– Rátapintott a lényegre, a fuvarozókat legérzékenyebben érintő témákra, amit az említett kormányprogram hivatott orvosolni. Ebből is látszik, ismeri a problémákat, és nem teljesen kívülállóként érkezett az egyesületbe…
– A feladatok nagy része ismert volt előttem, hiszen a közlekedési hatóság, illetve a január elsejétől bekövetkezett szervezeti integráció miatt már az NFM révén is betekinthettem azokba az ügyekbe, amelyek szoros kapcsot jelentenek a fuvarozó vállalkozók és a jogszabály-előkészítők, illetve a jogalkalmazó hatóság között. Az sem titok, hogy Wáberer Györgyöt még a 2000-es évek elején ismertem meg, amikor éveken át részt vettem cége üzemi lapjának készítésében. Sőt, volt idő, amikor az MKFE havilapját, az AutóKözlekedést írtam és szerkesztettem, hiszen eredetileg újságíró a szakmám. Már akkor is hittem a személyes kapcsolatok fontosságában, újságíróként megfordultam az ország különböző településein működő árufuvarozó és személyszállító vállalkozóknál, tagvállalatoknál. Aztán az élet elsodort egy kicsit az eredeti pályámtól, és a korábban megszerzett vállalatvezetői gyakorlatomat az NKH elnöki kabinetfőnökeként hasznosítottam. Innen vezetett az utam az MKFE-hez – mondhatnám, újra.
NÉVJEGY
Somogyi Gábor (63) a Rendőrtiszti Főiskolán szerzett igazgatásrendészeti diplomát, elvégezte a Bálint György Újságíró Akadémiát, továbbá közigazgatási szakvizsgát tett a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Újságíróként végigjárta a szakmai ranglétrát, a beosztott újságírótól a főszerkesztőig, és öt könyve is megjelent. Több szerkesztőséget, illetve vállalatot vezetett, 2012-ben nevezték ki a Nemzeti Közlekedési Hatóság elnöki kabinetfőnökének. Tevékenységét közigazgatási főtanácsadó címmel, miniszteri dicsérettel és tölgyfalomb-koszorúval díszített elnöki jelvénnyel ismerték el. A 90-es évek elején a Magyar Testépítő és Fitness Szövetség elnökeként végzett sportdiplomáciai munkát.
– Miért volt szüksége egy ilyen nagy múlttal rendelkező egyesületnek rövid időn belül újabb irányváltásra?
– Nem ritka, hogy egy régi, sok évtizede változatlanul működő szervezetnek új lökést kell adni, mert ezt követelik meg a körülmények, a gazdasági változások. Az MKFE-ben is elindult egy ilyenfajta megújítás két évvel ezelőtt, amihez minden előttem megbízott főtitkár hozzátette a maga eredményeit – valamennyi az egyesület javát szolgálta. De jelen helyzetben az elnökség úgy ítélte meg, hogy az én vezetési stratégiámra van szükség a továbblépéshez. A modern vállalatvezetésben ez egyáltalán nem rendhagyó megoldás.
– Kapott konkrét feladatokat, amelyek prioritást élveznek?
– Az irányt természetesen kijelölte számomra az egyesület elnöksége, hiszen egy ilyen szervezetben, ahol a tagok érdekeit a többség bizalmát élvező, választott tisztségviselők képviselik, ők a döntéshozók. Világéletemben csapatjátékos voltam, azt vallom, hogy a csapaton belül mindenkinek meg kell találnia a neki leginkább alkalmas posztot. Ebben a csapatban a főtitkár sem egy egyszemélyes „sztár”, legfeljebb – hogy egy focis hasonlattal éljek – a csapat kapitánya, aki azonban felelősséggel tartozik a szövetségi kapitánynak. Az előttem álló feladatok jó részét ismertem. Az NKH-ban is folyamatosan segítettem az MKFE kezdeményezéseinek megvalósulását, így elég pontosan tudom, mi hol akadt el, és melyek a legsürgetőbb tennivalók. Régóta rendelkezem azokkal a politikai és szakmai kapcsolatokkal, amelyekkel – megfelelő diplomáciával – eredményesen tudom támogatni az MKFE tevékenységét, ezen keresztül pedig a tagjaink céljait.
– Említene néhányat?
– Többnyire már folyamatban lévő ügyekre koncentrálok, ilyen például a piacvédelem fokozása, aminek érdekében már számos eredményt ért el az egyesület. Hamarosan munkába állnak egy 130 fős csapat tagjaiként azok az ellenőrök, akiket kifejezetten a közúti ellenőrzésekre képzett az NKH. Az ellenőrzések folyamatának kialakításához az MKFE munkatársai, tagjai is hozzájárultak azzal, hogy – szigorúan megfigyelőként – ott voltak az NKH által szervezett ellenőrzéseken, és szakmai tanácsokkal látták el a hatóság embereit. Ez egy nagyon hasznos együttműködés, szeretném folytatni, illetve segíteni a hatékonyságát. Remek lehetőség, hogy a még újoncnak számító ellenőrök a fuvarozói szakmában megedzett, minden trükköt ismerő szakmabeliektől is tanulhatnak, és ezt a hatóság is elismeri. Újra napirenden van a bélyegzőautomaták rendszeresítésének lehetősége, ami rengeteg, engedélyekkel való csalási lehetőséget megakadályozna. Erre kiemelt figyelmet fordítok, csakúgy, mint a CEMT-engedély kontingensek felülvizsgálatára; ezt mindenképp gyorsítani kell. A nyugat-európai versenykorlátozó – onnan nézve piacvédő – intézkedések szinte minden napra adnak feladatot, folyamatosan változik a helyzet, amire reagálni kell. Ezt teszi az MKFE elnöksége is, amihez én a szakmai háttérmunkát adom a kollégáimmal együtt. Az MKFE – a magyar állam álláspontjával megegyezően – kitart amellett, hogy a kiküldetési irányelv nem alkalmazható a közlekedési ágazatra, de tisztán látszik, hogy ez nem fogja eltántorítani a nyugati országokat, továbbra is fenntartják adminisztratív és egyéb, piacvédő intézkedéseiket.
– A határokon átívelő problémákon túl vannak tisztán „hazai ügyek” is?
– Fontosnak tartom az útdíj-rendszer korrekciójának ügyét, azt, hogy elérjük: a jóhiszemű úthasználókat ne ugyanúgy szankcionálják, mint a szándékos mulasztókat, jogsértőket! Hasonló, gyors megoldást kívánó probléma a tengelysúlymérő-állomásokkal szemben felmerült fuvarozói észrevételek megoldása, például a tartányos szerelvényeknél a rakomány specialitásából fakadó „túlsúly” ügye. Bár az egyesületünknek többségében árufuvarozó tagjai vannak, a személyszállító vállalkozók pont ugyanolyan fontosak számunkra. Az elhalasztott személyszállítási piacnyitással összefüggésben bővíteni kell a kis- és középvállalkozások lehetőségeit, hogy ne esélytelenül készüljenek a piacnyitásra; ezen az egyesület személyszállítási tanácsa gőzerővel dolgozik. Előrehaladott egyeztetések folynak a de minimis támogatások megvalósítása kapcsán is, amihez az MKFE szakmai javaslatokkal járul hozzá. Ezekhez az ügyekhez is kapcsolódik, hogy az MKFE által kötött stratégiai megállapodásokat – szoros a kapcsolat például a Magyar Közúttal, továbbá a NAV-val, a NÚSZ Zrt.-vel – szeretném valódi tartalommal, intenzív és konstruktív munkakapcsolattal megtölteni.
– Ön szerint milyen szerepet kell vállalnia ma egy érdekvédelmi szervezetnek a politikában, illetve szakmai szinten?
– Mind állami, mind pedig szakmai szinten a tagjait kell képviselnie. Ezt csak úgy tudja megtenni, ha a demokrácia szabályai szerint a tagok többsége által megválasztott tisztségviselők munkáját mindenben segíti. Mindentől függetlenül azt gondolom, hogy az MKFE-nek a jövőben sokkal jobban kell láttatnia magát, jobban be kell vonni a tagságot a munkába, amelyet reményeim szerint az egyesület készülő új alapszabálya is elősegít majd. Hiszek abban, hogy a tagoknak szervezett kisebb-nagyobb létszámú találkozók, információs tájékozatók jobban összekovácsolják a tagságot, és felpezsdítik az egyesületi életet. Energikus vezető hírében állok, úgyhogy hiszem, hogy a lendületemmel friss lökést adok a régi tradíciókkal bíró MKFE-nek.
Mohácsi Anikó
Az interjú a NavigátorVilág 2017. márciusi számában jelent meg.
