Az ORFK Repülőtéri Rendőr Igazgatóság a magyar rendőrség speciális szervezeti egysége, amelynek kiemelt feladatai a hazai repülőterek közbiztonságának, közrendjének biztosítása, fenntartása, és országos illetékességgel a polgári légi közlekedés jogellenes cselekményekkel szembeni védelme, valamint a légi áruszállítás biztonságának szavatolása.
A közlekedésen belül a légi közlekedés egy nagyon erősen fejlődő terület. Az idei évet 2010-zel összehasonlítva jól látható, hogy a biztonsági előírásokat szavatolni képes jogalanyok – szaknyelven a meghatalmazott ügynökök és ismert szállítók – száma jelentős mértékben megnőtt, mondta Macsári István, az ORFK RRI Légiközlekedés-védelmi Osztály vezetője a RepülésVilág konferencián. Nyolc éve körülbelül egy tucat ilyen jogalany létezett, 2018-ban már 27 meghatalmazott ügynököt és 10 ismert szállítót tartanak nyilván, összesen 43 telephellyel, de ezek száma valószínűleg módosul majd a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren megépülő új cargobázis átadásával.
A cargo operációs folyamatok is átalakultak az elmúlt években, mutatott rá az osztályvezető. Korábban – a klasszikus gyakorlat szerint – egy vagy két repülőtéri jogalany vizsgálta át és tette légi szállításra alkalmassá az árut, mára viszont egyre több repülőtéren kívüli vállalkozásnak sikerült elérni azt a jogi státust, felépíteni egy olyan biztonsági rendszert, amelynek birtokában maguk tudják a saját telephelyeiken előkészíteni az árut a biztonságos légi szállításra, megvan erre a kapacitásuk, a képzett személyzetük is. A jogszabályok által megkövetelt és a hatóságok által ellenőrzött összes szigorú biztonsági előírásnak megfelelnek, ezáltal az áru már a repülőtérre érkezése előtt eléri a védett státust, ahol csak „minimális” adminisztrációs eljárásra van szükség, mielőtt felkerülne a fedélzetre.
Az ORFK RRI Légiközlekedés-védelmi Osztály munkatársai a teljes szállítmányozási folyamatot felügyelik, a személyzettől az engedélyeken át a felhasznált technológiáig és eszközökig, és ha a láncban valahol rendellenességet tapasztalnak (például a vizsgált cég nem tudja maradéktalanul teljesíteni az előírásokat), akár kezdeményezhetik a vállalkozás tevékenységének légiközlekedési hatóság általi felfüggesztését (amire már volt precedens), a bevételkiesés pedig súlyos euró-ezrekben mérhető.
A fenti átalakulás több kockázatot is rejt a hatóság számára. Önmagában komoly kihívás már a külső helyszínek és cégek ellenőrzése, pláne úgy, hogy európai szinten a vállalkozások számának emelkedésével nem tart lépést a légügyi szervek szakember-apparátusának bővülése. Biztonsági oldalról további kihívás, hogy a fiatal munkavállalók gyorsan váltanak munkahelyet, magas a fluktuáció, így előfordul, hogy egyéves szakmai tapasztalattal rendelkező munkatárs mentorálja a cégbe újonnan belépő kollégáját. Kockázati elem, hogy a nagy mennyiségű árukészletekben új típusú vegyi és robbanóanyagokat kísérelhetnek meg egyes terrorszervezetek feljuttatni a gépek fedélzetére. E próbálkozások elhárítása csak felkészült személyzettel, ellenőrzött, speciális védelmi berendezésekkel, kémiai, biológiai, radioaktív és nukleáris anyagok felderítésére képes detektorokkal, robbanóanyag-kereső kutyákkal lehetséges.
A légi közlekedés védelmével, biztonságával foglalkozó világkonferenciákon részt vevő szakemberek egybehangzó véleménye szerint a legnagyobb veszélyt a légi közlekedés biztonságára a belső fenyegetés jelenti. Azoknak a nem európai kultúrkörhöz tartozó munkavállalóknak az ezrei, tízezrei, akiknek a hátteréről a hatóságok nem sokat tudnak, akik esetleg szervezett bűnözői körökkel, terrorszervezetekkel állnak kapcsolatban, vagy akiket ezek a körök építenek be a rendszerbe, dolgozzanak akár repülőtéren, akár olyan külső szolgáltatónál, amelyik rendszeresen juttat fel árut légi járművekre, főleg utasokat is szállító repülőgépekre. Az ő háttérellenőrzésük, felderítésük, megfigyelésük, kiszűrésük óriási kihívás az európai hatóságok számára.
Macsári István ugyanakkor azt is nagyon fontosnak nevezte, hogy az iparági szereplők ne hagyják magukra a védelemmel foglalkozó szakértőket ebben a munkában. A cégeknek is elemi érdekük közreműködni egy fejlett, vállalati szintű biztonsági kultúra kialakításában, ahol a dolgozók motiváltak abban, hogy gyanú esetén maguk is intézkedjenek, és ne a vállukat vonják meg, mondván, ez nem az ő dolguk.
A megoldás tehát a hatóságok és a piaci szereplők együttműködése, annál is inkább, mert a légi áruszállítás továbbra is vonzó célpont a terrorizmus számára. Ezért a védelmi képességek színvonalából nem lehet engedni, azokat folyamatosan a kihívásokhoz kell igazítani. A megfelelő jogi környezet, infrastruktúra és személyzeti háttér kialakítása nemcsak a hatóságoktól, hanem a légi áruszállítást végző vállalatoktól is befektetést igényel – de ez egyúttal befektetés a biztonságba.
