Egyre többet és egyre messzebb utazunk a nagyvilágban, de mintha a közlekedési eszközökön elérhető étel- és italkínálat nem fejlődne az igényekkel párhuzamosan. A kiszámítható és minőségi étkezésre viszont van igény, jó példákat is találhatunk.
A vasúthistóriai feljegyzésekből ismerjük, hogy a régi utazók az állomásokon étkeztek, hiszen a vonat érkezése előtt, de sokszor útközben (a mozdony kiszerelése idején) is volt elegendő idő, hogy egy zónamenüt elfogyasszunk a restiben. Később megjelentek az étkezőkocsik, amelyek mindig friss ételekkel várták az utasokat. Amennyire korábban luxusnak volt tekinthető a légi utazás, annyira figyeltek a légitársaságok a fedélzeti étkezés színvonalára. Mesterszakácsok készítették el a menüt, amit porcelán étkészleten, ezüst villával fogyasztott el a gazdag utazó.
Térségi jó példák
A világ pedig mára nagyon megváltozott. A vasútállomásokon alig találni meleg ételt kínáló gyors kiszolgálású éttermet. Leginkább az előre csomagolt szendvicsekkel, valamint a fagyasztóból megsütött pékárukkal csillapítható az éhség. A MÁV-START megszüntette a belföldi étkezőkocsi-szolgáltatását az InterCity járatokon, miután hosszú évekig nem tudott hatékony koncepciót kiépíteni az utasok fedélzeti kiszolgálására. A mai napig hiányolják az utasok a szolgáltatást, amit nem pótoltak egyszerűbb zsúrkocsis kiszolgálással sem. A kísérletképpen bevezetett automatás ital- és kávévásárlási lehetőség elbukott. Korábban Utasellátó néven a MÁV saját üzemeltetést valósított meg, később pályázat útján értékesítette a szolgáltatást, de az árak és a kínálat nem találkozott az utasok igényeivel. Térségünkben a cseh (CD – JLV as.), a szlovák (ZSSK – Wagon Slovakia Kosice) és a lengyel vasút (PKP – Wars) ma is minőségi és megfizethető szolgáltatást nyújt az étkezőkocsikban. Külön érdekesség, hogy ezek a kocsik többek között Győr és Nyíregyháza között is előfordulnak, ahol a magyar utasok is szívesen étkeznek, ha tudnak a lehetőségről, bár sem az állomási, sem a fedélzeti utastájékoztatásban nem jelzik ezt a belföldi utasnak. Az ÖBB railjet vonatán prémium minőségű és osztrák árfekvésű étkezőkocsi közlekedik, amelyet Henry am Zug márkanév alatt a luxus cateringben utazó bécsi Do and Co szolgáltató üzemeltet, gyakran teljesen magyar személyzettel. Az anyavállalat ismerős lehet a Turkish Airlines utasai számára is. Az első osztályú utasokat helyben szolgálják ki, akár meleg ételekkel is, de lehetőség van a kisméretű étkezőrészben is leülni, valamint frissítőhöz jutni a trolikocsival végighaladó árustól is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a szolgáltatók nem fizetnek a vasutak részére, hanem a vasúttársaságok a szolgáltatás színvonalának növelése érdekében járatonként fix díjat fizetnek a vendéglátó szolgáltatásért. Ezeket a jogokat jellemzően pályázat útján, 5 évre nyerik el a catering cégek, és több esetben a hálókocsikat is üzemeltetik.
Mozzarella a RegioJeten
A MÁV-START saját üzemeltetésű étkezőkocsijai nemzetközi vonatokban közlekednek, árazásuk pedig eltérő a nyugati (Prága–Hamburg), illetve keleti irányban (Románia). A jelenlegi konyhatechnológia alapján előrecsomagolt, frissen melegített és tálalt ételeket kaphatunk a vonatokon, a hazai árszínvonalhoz képest drágán. Hiányzik a kínálatból néhány alapvető frissensült és a fiatal utazók által kedvelt saláták is. A belföldi forgalom minőségi kiszolgálásához Szlovákiába kell utazni.
A RegioJet magán vasúti szolgáltató étkezőkocsi nélkül, előkészítő fülkéből biztosít vonatain minőségi és relatíve olcsó étkezési lehetőséget. 300 forint környékén gusztusos mozzarellás szendvicset, kb. ezer forintért egytálételt (sushi, csirkeszárnyak) lehet kapni. Az üdítő és a kávé is elérhető áron biztosított a fedélzeten. A cikk írójának személyes élménye, hogy óriási forgalmat bonyolít a Regiojet a kedvező árazásnak köszönhetően.
Európában visszaszorult a hagyományos, leülős étkezőkocsi, de messze nem szűnt meg. Gyakran zsúrkocsiról (trolikocsi) lehet vásárolni a vonatokon, de van koncepció boltjellegű snack vásárlására is. Sok modern vonaton inkább bárrészt alakítottak ki, ahol az italfogyasztás dominál.
Indiában a hosszú útvonalakon közlekedő vonatokon „éléskamra kocsik” közlekednek, ahol előkészítik az ételeket, majd a vonaton körbehordva árusítják az utasoknak. A nagyobb állomások peronján friss meleg ételeket árulnak és adnak be a vonatablakon. Oroszországban a falvak megélhetését biztosítja, hogy a vasútállomások peronján szárított hal, pirog vagy gyümölcs vásárolható, amíg a vonat rövid időre megáll.
Költségkímélő megoldások
A sínekről váltsunk a levegőbe, ahol az Európán belüli repülés átrendeződésének lehetünk tanúi. A diszkont fuvarozók megszerezték a piac 40 százalékát, Budapesten pedig még többet is. Pár éve még alapvetés volt a meleg étel szervírozása az egy–két óra hosszú légijárat minden utasának. Ma már keresni kell azokat a szolgáltatókat – szinte utolsóként a Turkish –, akik még biztosítják ezt alapárban a turista osztályon. A költségharc egyik első áldozata lett a napszaknak megfelelő meleg étkezés, és egyre több járaton már csak szendvicset biztosítottak. Az utasok elégedetlenek voltak, hiszen a háromszög szendvics nem nyújt maradandó gasztronómiai élményt, és sokszor az is egy csomag perecre, földimogyoróra redukálódott.
Az utas szabadon választ
Az ételek kimaradása csökkentette a súlyt,el lehetett hagyni a nehéz konyhai melegítőket is, egyszerűsítette a gépek földi kiszolgálását, és megszűnt a sok selejtezett étel, maradék és szemét is. A költségeket leszorították a hosszú távú járatokon is, hiszen az étel- és italkínálatot jelentősen csökkentették. Híres történet, amikor az American Airlines vezetője a nyolcvanas években megszüntette az olívabogyót a kínált salátában, 20 centtel csökkentve az előállítási költséget. Ez összességében évente 40 ezer dollár megtakarítást hozott a cégnek. Hasonlóan érdekes kísérlet volt, amikor a KLM az utaskísérői segítségével csökkentette a trolikocsik súlyát, amibe a fogpiszkálók mennyiségének a jelentős csökkentését is belevették.
Tavaly szeptemberben a British Airways is bejelentette, hogy teljesen megszünteti az ingyenes fedélzeti ellátást, és a Marks and Spencer termékeit fogja árusítani a jövőben. A kontinensünkön még szokatlan lépés az Egyesült Államokban alapvetés, hiszen ott a hagyományos fuvarozók már évtizedek óta nem biztosítanak ingyenes étkezést a rövidebb járatokon. A diszkont légitársaságok, amelyek elsőként honosították meg a költséghatékony és minimalista fedélzeti kiszolgálást, közben előrelépnek. A Ryanair néhány éve bevezette, hogy a gépek fedélzetén készre sütött (melegített) ételeket lehet választani, így aki igényli, újra finomat ehet repülés közben. Ezeket az ételeket a repülőtéri viszonyokhoz képest jó ár-érték arányú menükben kínálja. Több cég, így az indiai goAir és SpiceJet a jegyvásárlásnál biztosít lehetőséget fedélzeti étel előrendelésére, meglepően széles választékban.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a rövid távú repülésben szinte mindenki a diszkont alapár és a pénzért elérhető egyéb szolgáltatások mellett teszi le a voksát, így a fedélzeti étkezés költségét nem kell elrejteni az alapárban. Az utasok szabadon választják ki, személyre szabják a szolgáltatásokat, és csak azért fizetnek, amit valóban használnak, kihasználnak. A fedélzeti étkezés költségét úgy kell meghatározni, hogy a repülőterek széles étkezési kínálata mellett is versenyképes legyen, de megjelenjen benne a nagyobb logisztikai költség, ami az előkészítést és a gépben történő szállítást jelenti. A hosszú távú repülés diszkont modellje még csak most kezd kialakulni, így még nem tudjuk, hogy a nyolc–tíz órás repülőutak alatt milyen ellátást igényelnek az utasok nagy átlagban, ha azért külön fizetni kell. Fognak-e kérni két meleg étkezést, mint ami manapság megszokott egy transzkontinentális útvonalon? De bizonyára lassan búcsút mondhatunk a korlátlan italozás élményének is, ami csak a magasabb osztályokon lesz elérhető.
Schulek Tibor
A cikk a KözlekedésVilág 2017. április-májusi számában jelent meg.