A közlekedésszervezés feladatának apró részterülete a turisztikai attrakciókként (is) felfogható járművek, eszközök üzemeltetése, ami a helyváltoztatásban betöltött részarányát messze felülmúlóan határozhatja meg a város arculatát, hangulatát. A turisztikai célú közlekedés fajlagos költségei általában jóval magasabbak a hagyományosnál, az inhomogén járműpark és az egyedi, sokszor több évtizedes technológiák miatt, így működési modelljük nem magától értetődő.
– Mióta van Turisztikai Divízió a BKVnál, és milyen célból hozták létre?
– Felkérésre 2012-ben készítettem egy üzleti modellt arra vonatkozóan, hogy az alaptevékenység mellett milyen profitorientált további bevételekre tehetne szert a cég, melyekből a közszolgáltatáshoz nem kapcsolódó kötelezettségvállalásokat a jövőben is finanszírozni lehetne (például a sportegyesületet). Ebben a tervben érintettem valamennyi, üzletileg megfogható területet, amivel lényegében ma is foglalkozunk, ám időközben a BKK a menetrend szerinti hajózási és nosztalgiajármű-közlekedési tevékenységünket közszolgáltatási körbe vonta – jelentősen bővítve azok menetrendi kínálatát, átvállalva üzleti kockázatait, de csökkentve a BKV saját készpénzes bevételeit.
– Milyen piaci tevékenységek vannak jelenleg?
– A két legismertebb üzemünk a Budavári Sikló és a Zugligeti Libegő. Emellett hozzánk tartozik a dunai hajózás (a komp, a vonali hajójáratok, a kikötők üzemeltetése és néhány hajó bérbeadása), és – habár nem a divíziónk kötelékében működnek, de – van két múzeumunk Szentendrén, illetve a Deák Ferenc téren, melyek szintén a közszolgáltatás részei. Továbbá mi koordináljuk a nosztalgiaközlekedést, valamint működtetjük a különjárati szekciót, a BKV kék busztól, villamostól, hajótól kezdve a turistabuszainkon át a nosztalgiajárművekig, ideértve a Siklót és a Libegőt is; mindegyikük bérbeadása e különleges bizniszbe tartozik. Összesen akár 100–150 fő is dolgozik a nyári csúcsidőben ezen a területen, éves szinten több mint egymilliárd forint, hangsúlyozottan nem közszolgáltatási árbevételt hozva a BKV-nak, de a közszolgáltatási oldalon is „elköltünk” vagy félmilliárd forintot.
– Az üzleti bevételek növelésére milyen beruházásaik voltak?
– A divízió új beszerzésekre nem tett javaslatot, az említett eszközök jobb kihasználása érdekében célirányosan átszerveztük a belső hátteret, illetve elkészült egy fejlesztési „stratégiai modell”, melynek végrehajtása a piaci bevételek függvényében zajlik. A Budavári Siklónál pályarekonstrukciót hajtunk végre, melynek részeként megerősítettük a támfalakat, rögzítjük a pályalemez alsó szakaszát, átépül az alsó állomás, 2018-ban fedett utasvárót építünk, megnyílik egy második jegypénztár, RFID azonosításra alkalmas kártyás beléptetőrendszert telepítünk, mellyel összefüggésben a pénztár informatikai fejlesztése is folyamatosan megvalósul. E fejlesztéseket az tette lehetővé, hogy a 2012-es, közel félmilliárd forintos árbevételt 2017-re lényegében megduplázzuk, ami inkább köszönhető az utas- és utazásszám növekedésének, mint a jegy- árak emelésének. 2013-ban 626 ezer jegyet adtunk el, 2016-ban már 770 ezret, a retúrjegyek számának emelkedése miatt az utazásszám 776 ezerről egymillió fölé nőtt. A növekedés nem állt meg, idén az első 11 hónapban szállított a Sikló annyi utast, mint tavaly egész évben. A Budavári Sikló az internetes turisztikai oldalak szerint a város legismertebb (nem ingyenes) idegenforgalmi attrakciója, a fejlesztéseknek hála pedig magas értékeléseket is kap. Szeretnénk, ha a Váralagút és a Lánchíd átépítésekor a Clark Ádám tér jobban ráépülne a Siklóra, mint közlekedési csomópontra. Komolyan vizsgáljuk, hogy a Sikló sebességét megnöveljük-e, habár technikailag a duplája is lehetséges lenne, az élmény jelentős csökkenése mellett egy szinten túl életveszélyessé válna. Az üzemidő már így is kellően széles, télen–nyáron 7:30-tól 21:50-ig tart nyitva a pénztár, az utolsó menetekkel minden sorban álló utast elszállítunk.
mint tavaly egész évben
A Zugligeti Libegő is egyre népszerűbb, nyáron kifejezetten tumultuózus jelenetek alakultak ki üzemzárás környékén, de csak a hegyállomáson. A Libegő indulásának első évében 171 ezer utast szállított (az utazásszám 263 ezer volt), ám tavaly már az eladott jegyek száma 216 ezerre nőtt, az utazásszám pedig meghaladta a 340 ezret. Idén már október végén elértük ezeket a számokat, persze a hidegebb hónapokban csökken a forgalom. Itt a beruházási keret jelentős részét elvitték a műszaki szükségszerűségek: a 2014-es fagykárok utáni helyreállítás, a hajtótengely cseréje, az oszlopjavítások, a hordkötél és az ellensúly cseréje, a vezérlés javítása. Amit az utasok is érzékelnek, hogy 2015 végén a pénztárak helyett automatákat telepítettünk, illetve a felújított büfékben is biztosítjuk a jegyváltás lehetőségét. Gondot jelent, hogy az automatáknál sokan túl nagy címletekkel próbálnak fizetni, ám ezek nem pénzváltó készülékek. Szeretnénk mihamarabb bevezetni a webes felületen történő elővásárlást és a mobilfizetés lehetőségét, egy komplex, gyors rendszerben gondolkodunk. Vizsgáltuk a beléptetőkapuk telepítését itt is, de nem járna semmiféle előnnyel, hiszen a köznyelvben az ún. beültető ember (azaz a peronügyeletes) segítségével történik a ki- és beszállás, aki a jegyellenőrzést is el tudja végezni. A várakozás ideje alatt a várócsarnokokban monitorokról régi és új filmeket vetítünk a Libegőről és a főváros más turisztikai attrakcióiról. A Libegő sötétedés után már nem közlekedhet, mert nincs a pályája kivilágítva, és a hatósági előírások figyelembevételével az elvárt fényerő hiányában az esetleges mentés nem lenne biztonságosan végrehajtható. A nyári sorok kezelésére az üzemzáráskor pedig korlátozottak a lehetőségeink, habár az utasok egy része jegyet is vásárolna, de a NAV előírásai alapján erre a hivatalos, bejelentett nyitvatartási időn kívül nincs lehetőség. Itt is csak annyit tehetünk, hogy akik nyitvatartási időben jegyet váltottak és sorban állnak, azokat elszállítjuk. El kell azonban ismerni, hogy igen komoly létszámgondokkal küzdünk mi is, ami különösen megnehezíti az olyan szezonálisan eltérő utasigényű attrakciók üzemeltetését, mint a Libegő, ahol nyáron és azon belül a hétvégéken extra terheléssel szembesülünk. Ráadásul a Sikló esetén 18 fő az állandó létszám, a Libegőnél csak 10 fő, és rajtuk kívül tavasztól őszig segítik munkánkat részmunkaidősök és diákmunkások. A büfé személyzete nem a BKV alkalmazásában áll, de rendkívül fontos szolgáltatásokat nyújt. Emellett e csapat látja el az idén telepített fotóautomata működtetését és a fényképek értékesítését is. De lehet náluk menetjegyet is váltani, és ott történik a szabályos visszaváltás is.
– Gondolom, a hajózásban is hasonló munkaerőgonddal szembesülnek, hiszen a közlekedés ott is évszakfüggő.
– A BKV nem rendelkezik saját hajózási személyzettel, csupán hajókkal, melyeket professzionális szakcégek üzemeltetnek. Sajnos a fluktuáció óriási a hajózási szakterületen, nincs megfelelő képzés, miközben nagy a belföldi és a külföldi elszívó hatás. A BKK és a BKV mert nagyot álmodni, és 2012. július 1-jétől hirtelen ötlettől vezérelve három hajóval vonali közszolgáltatást vezetett be, gyakorlatilag felkészülési idő nélkül. A BKV korábban 1986-ig működtetett vonali hajójáratot, amit akkorra már alig 30 ezren vettek igénybe, ezért megszűnt. Onnantól kezdve lényegében csupán turisztikai igényeket szolgáltak a hajók, bérbe adva. Az újraindult közszolgáltatási hajójáratra óriási igény mutatkozott, különösen, hogy az első szezonban normál menetjeggyel, illetve a BKK-bérletekkel volt igénybe vehető. Most 750 forintba kerül a felnőtt hajójegy (gyerekeknek 550 forint), de hétköznap a BKK-bérleteket továbbra is elfogadjuk, a hajók pedig igazodva az utazási igényekhez, minden évszakban más és más menetrend szerint közlekednek, télen például csak munkanap, hivatásforgalmi csúcsidőben, ám ehhez is kell két–három hajó. Az egész éves közlekedés a kikötők fejlesztésére kapott EU-s támogatási szerződés alapján 2020-ig garantált. Tavaly nyáron átmenetileg nyolc hajó közlekedett, idén pedig hét, amivel már stabil menetrendi kínálat nyújtható.
– Nem érzem kellően stabilnak ezt a szolgáltatást, az utasok sokszor nem is értik a különleges tarifákat, a kihasználtság sem egyenletes, és a koros hajók bizony olykor elromlanak, ami órás lyukakat okoz a menetrendben.
– Valóban érdemes lenne át- és újragondolni a rendszert. Ehhez azonban korrekt utasszámlálási adatok kellenének. Megfontolandó lenne, hogy a népszerűbb, belső szakaszon (például a Boráros tér és a Jászai Mari tér között) betétjáratok közlekedjenek. Az e-ticket a vonali hajózás számos gondjára megoldás lenne, támogatnánk, hogy annak pilot projektje a vonali hajókon valósuljon meg. Mi is érezzük, hogy kellene retúrjegy, átszállójegy, de akár még szakaszjegy is a hajóra, ez azonban a most is komplikált rendszert tökéletesen átláthatatlanná tenné. Az e-ticket rendszer azonban megfelelően tudná ezt a kérdéskört kezelni. Reméljük, minél hamarabb megvalósul. A gondok ellenére is úgy érzem, hogy a hajózás a budapesti közlekedés egy kedves és kellemes színfoltja. A munkanapi járatokkal tényleg páratlan élmény a munkába járás, akár egy–két megállónyi szakaszra is érdemes lehetne felszállni.
– Talán ha gyorsabban közlekedne a hajó, és nem tartana 40 percig a Margit-hídtól a Petőfiig az utazás, az növelné a népszerűségét!
– A gyorsabb hajóval – például katamaránnal – az a gond, hogy viszonylag lassan fordul, míg a téli menetrendben is 13 megállót szolgálunk ki, nyáron pedig még többet. A megoldás kétmotoros könnyebb hajók beszerzése lehetne, ám ez messze meghaladja a BKV lehetőségeit, de jelenleg a fővárosét is. Ehhez közös fővárosi-állami akarat és forrás kellene, hiszen a jelenlegi szintről minden érdemi előrelépés már milliárdos tétel. Pedig szeretjük a hajózást, a 800 ezret is meghaladja az utasok száma évente, akiknek 80 százaléka a főszezonban veszi igénybe a járatot. Tudomásom szerint a bérletelfogadás miatt a költségek 30 százalékát fedezi csak a jegyeladásból származó BKK-bevétel, a további 70 százalékot a BKK és a Fővárosi Önkormányzat között megkötött közszolgáltatási szerződés biztosítja. Szeretnénk azonban ezen javítani, és a fele-fele arányt elérni, ami igen szép eredmény lenne. Ne feledkezzünk meg a Soroksárt a Csepel-szigettel összekötő révszolgáltatásunkról, amely „környezetbarát módon”, több évtizede szolgálja a közt. Egy elektromos hajtású, bolygóműves bányagép húzza-vonja a járművet, mindenki megelégedésére.
– A nosztalgiajárművek szintén Önökhöz tartoznak?
– A nosztalgiajárművek – melyek közül 15 üzemképes van jelenleg – üzleti (nem menetrend szerinti) értékesítését is mi végezzük, karbantartásukat és üzemeltetésüket azonban az egyéb szakterületek látják el. Az idén a BKV által megvásárolt és a Turisztika által üzemeltetett „Cabrio” Ikarus 630-as autóbusszal azonban komoly terveink vannak 2018-ra, a Sikló és a Libegő között közlekedtetnénk rendszeresen, így aki mindkét eszközre érvényes jegyet vált, azt az autóbusszal átvisszük egyik helyszínről a másikra. A közszolgáltatásban tavasztól késő őszig hétvégéken az előre meghirdetett viszonylatokon mozognak gyönyörű járműveink, köztük a 122 éves Hófehérke hajónk, és természetesen folyamatosan kerülnek elő a műhelyekből az elhivatott szakemberek által felújított csodák.
– Vannak-e még egyéb extremitások?
– Szintén sokat gondolkoztunk az évtizedekg a Margit-szigeten járt kis piros sétajárat újraindításán, ami a Városligetben üzemelt is másfél éven keresztül, ám a lezárások és a műszaki hibák miatt ezt újra kellett gondoljuk. A megoldás elektromos járművek beszerzése lenne e célra. A teljesség kedvéért: a BKV-nak jelenleg négy turistabusza van, melyek ugyan már 14 évesek, de jó állapotúak. Ezekre belső szervezeti igények is vannak, főként a Balatonfenyvesen található vállalati üdülő, oktatási és képzési központhoz szállítanak munkatársakat, de az egyéb (esküvő, temetés, szakszervezetek által szervezett programok, belföldi és külföldi) kirándulások is jelentősen lekötik a kapacitásukat. Az igazi kihívás azonban a piaci bérbeadás, amikor is jellemzően a szomszédos országokba járnak, vagy zömében ázsiai turistákat utaztatnak Magyarországon.
Ez a cikk a KözlekedésVilág november-decemberi számában jelent meg.
