A technológiai fejlődés hatására hogyan alakulnak át a közlekedési rendszerek és szolgáltatások? Miként változnak az ügyfélkezelési műveletek, az utazói képességek? Ezekre a kérdésekre kereste a választ előadásában Csiszár Csaba, a BME Közlekedésüzemi és Közlekedésgazdasági Tanszék egyetemi docense.
A Közlekedésüzemi és Közlekedésgazdasági Tanszék kutatási területei a közlekedési rendszer tervezés, gazdaságtan és közlekedési informatika, utóbbin belül az okos városok, a mobilitási igények elemzése, az utazói viselkedés, a parkolási információs rendszerek, az elektromobilitás, az önvezető járművek közlekedési szolgáltatásokba integrálása, valamint a töltőinfrastruktúratelepítési koncepció kidolgozása. A kutatási motivációt az adja, hogy az infokommunikációs és a jármű-technológia rendkívül gyorsan fejlődik, miközben változik a társadalom, az épített környezet is, ezért a célunk kettős: a technológiai újdonságok szolgáltatásokba való beépítése, illetve a komplex kölcsönhatások, összefüggések feltárása, kezelése, mondta Csiszár Csaba. A változásokkal együtt megjelennek olyan kihívások, amiket a közlekedésnek kezelnie kell, mint például a hatékony időfelhasználás, a változó életvitel, az öregedő társadalom, térben és időben átrendeződő tevékenységek, egészség- és környezettudatos életmód. Lényeges kérdés, hogy ezekhez a gyors változásokhoz miként tudnak a felhasználók, az utazók alkalmazkodni.
A kihívásokra egyrészt technológiai, másrészt közlekedésszervezési válaszok adhatók. Az előbbiek közül kiemelhető az energia kérdéskör, a városok jövőbeli működésében ugyanis az egyik meghatározó tényező lesz az energiagazdálkodás, a környezetbarát energiaforrások hatékony felhasználása. A szervezés területén a közlekedésmérnököknek kell eredményeket elérniük, például a megosztott közlekedési módok (car-sharing, ride-sharing, ride-sourcing) nagyobb arányú elterjesztésében, az igényvezérelt közforgalmú közlekedés, az igényekre dinamikusan reagáló, a valós idejű információkat felhasználó szolgáltatások bevezetésében, vagy a közlekedés automatizálásával összefüggő jó megoldások kidolgozásában. Mindezek akkor lehetnek sikeresek, ha rendszerszemléletű, integrált megközelítésben gondolkodunk, hisz maga a közlekedés egy komplex, nyílt, dinamikusan változó rendszer.
A változásokra, kihívásokra innovatív megoldásokat kell találni, ilyen lehet az elektromos meghajtású, automata és autonóm működésű járművekre épített közlekedési szolgáltatások köre. Az innováció a személyszállításban a saját személygépkocsi-használatról
a közösségi (megosztott) közlekedési módok irányába történő elmozdulást és a háztól házig szolgáltatás elterjedését jelenti, az árufuvarozásban pedig az utolsó kilométereket sikeresen kezelő, illetve a vonali (platooning) szállítást.
Amellett, hogy továbbra is szükség van a hagyományos közlekedési módokra, eszközökre, ma már nem kérdés az autonóm járművek jövőbeli térhódítása a közforgalmú közlekedésben. Bár ezek az eszközök autonóm módon vesznek részt a forgalmi folyamatokban, de számos kihívás megoldásra vár. Például az üzemirányítás során a karbantartás, a javítás, az energiaellátás kérdése, vagy fontos az utasokkal való kapcsolattartás, azoknak az információs szolgáltatásoknak a kialakítása, melyekkel ki lehet váltani a jelenlegi személyzetet. Alapkérdés, hogy az intelligenciát hová helyezzük, a járművekbe vagy az infrastruktúrába, a jelenlegi kutatások zömében a járművekbe, ezért azok rendkívül drágák. E közlekedési rendszerben számos innovatív elem található, így a smart (okos) megállók, ahol az utazással kapcsolatos szolgáltatások (valós idejű információk, jegyvásárlás) mellett egyéb, a mindennapi tevékenységeket támogató kiegészítő szolgáltatásokat (ATM, wifi, telefontöltő, szelektív hulladékgyűjtés, étel/italautomata) is igénybe lehet venni. További innovatív elem az okosan vezérelt energiaellátó infrastruktúra (smart grid), az okos töltőállomás-hálózat és töltési technológia: a rövid idejű (pantográfos) töltés és a menet közbeni, vezeték nélküli (indukciós) töltés külön erre a célra kijelölt forgalmi sávban.
Mindezen változások hatására átrendeződik az utazóközönség, gyalogosokból és sofőrökből utasok lesznek, akik immár hasznosan tölthetik az utazásra fordított időt. A járművek száma és mérete várhatóan csökken, ugyanígy a szükséges parkolókapacitás és a követési távolság is, ugyanakkor a napi futásidejük, az üresfutás-teljesítményük és a sebességük növekszik, akárcsak az úthálózat áteresztőképessége és a töltési pontok száma. A változások között említésre méltó, hogy a korábbi kínálat alapú (fix útvonal, meghirdetett menetrend) mobilitásszolgáltatási koncepció mellett megjelenik a kereslet alapú, mobil/internet alkalmazáson keresztüli, megosztott, autonóm járművekkel végzett szolgáltatás. Közlekedésbiztonsági szempontból a balesetek számának csökkenése prognosztizálható, ami magával hozza majd a biztosítási szolgáltatások változását, illetve az alternatív és autonóm járművek terjedésével csökken a közlekedés károsanyag-kibocsátása is.
A cikk a KözlekedésVilág 2017. július-augusztusi számában jelent meg.
