Megfelelő gyakorlati hozzáállás és szemlélet nélkül a szaktudás holt értéknek minősül a piacon – állítja a globális szolgáltató szakembere. Gáldi Zoltán, a DHL Freight Magyarország ügyvezető igazgatója.
E havi címlapsztorinkban a „nehézipari” és „kézműves” megoldások létjogosultságáról is beszélt.
–Mi a DHL Freight feladata és helye a DHL Csoporton belül? Miben különbözik a tevékenysége a DHL Global Forwarding és DHL Supply Chain cégekétől?
– A DHL divizionális felosztásban működik, és külön szervezetekből szolgálja ki a piacot, logisztikai területek szerint. A DHL Global Forwarding légi és tengeri szállítmányozást, a DHL Supply Chain raktározási és disztribúciós tevékenységet végez. A DHL Express pedig az expresszszállítmányozás és futárszolgáltatások globális specialistája. A DHL Freight globális szervezet, közúti nehézáru-szállítmányozás területen nyújt megoldást. Fő tevékenységünk Magyarországon a komplett, részrakó- és gyűjtőáru-szállítmányok továbbítása Európa minden országába, illetve importfeladatok szervezése Európa minden országából. Speciális ügyféligényekre szabott megoldásaink vannak többek között gyógyszeripari, elektronikai és autóipari gyártók számára, zömmel e három iparágból érkeznek szerződött partnereink fuvarmegbízásai. A DHL Csoporton belül igen erős a divíziók közötti együttműködés. A központi globális kereskedelmi szervezet sokszor és hatékonyan segít minket olyan megbízásokhoz, amelyekben jellemzően globális, komplex szolgáltatási csomagra szól egy-egy szerződés, és ilyen esetekben a szállítási feladatok kiosztásánál valamely helyi DHL-szervezet jut feladathoz. Ezeket a szerződéseket és a hozzá tartozó operációt sokszor kompetenciaközpontok koordinálják nemzetközi szinten.
– Mekkora kihívás a munkaerő megtartása és utánpótlása?
– A mintegy 130 fős szervezetünk folyamatosan bővül, amelynek okai szerteágazóak. A létszámunk az üzleti növekedéssel párhuzamosan nőtt, de nemcsak az üzleti bővülés okán tartjuk szükségesnek az erőforrások növelését. Már-már közhelynek számít, hogy az erőforrások és a rakodókapacitás növelése, illetve az azok hatékony alkalmazásával létrehozott hozzáadott érték már nem elegendő érv a szállíttató gyártóknak ahhoz, hogy szállítmányozóval szerződjenek. Számos olyan megoldás, feladat került az alapelvárások listájára, amelyek korábban nem vagy csak extraigényként léteztek a piacon. Ezek között sok algoritmizálható adminisztratív feladat szerepel, amely igényeket informatikai megoldásokkal lehet kiszolgálni, és amelyek első ránézésre nem igényelnek pluszerőforrást, hiszen pont az automatizálás, azaz a manualitás elkerülése az eredeti cél. Az azonban még várat magára, hogy a gyártói és szállítási piacon jelentkező igények valamelyest standardizálva érkezzenek. Így tehát minden egyedi ügyféligény egyedi informatikai és megoldásfolyamatot igényel. Minden egyes ügyfél ellátási lánca más-más kihívást jelent, egyre nehezebb standard vagy „szokványos” szállítási feladatokról beszélni. A komplex megoldások kidolgozása, tesztelése, IT-környezetben történő felépítése, majd implementálása embert próbáló feladat, és mindenkitől mindig valami újat vár el: az értékesítőtől, a fuvarszervezőn és raktároson keresztül, a számlázási osztályon dolgozó munkatársig. Azt látjuk, hogy a szállítmányozási szakma is menetel a mindenhol emlegetett digitalizált, automatizált világ felé. Ebben az iparágban is rengeteg területre beköszönt majd egyszer egy új működési modell, kevesebb manualitással és sokkal több digitális megoldással. A jelen azonban még egész más valóságot mutat: gyakorlott szakembereket, megoldásokat kereső gondolkodókat, különböző rendszereket párhuzamosan üzemeltető specialistákat igényel. Ezen felül – és erről sajnos nem beszélünk eleget szakmai fórumokon – olyan emberekből álló csapatokat követel, akik nemcsak szakmailag kifogástalan, kemény munkára képesek, hanem empátiára, türelemre, megértésre és toleranciára is. Büszke vagyok a DHL Freight csapatára, mert a munkatársaim ezekkel az értékekkel felvértezve néznek szembe a mindennapi nehézségekkel.
– Megfelelő alapképzések vannak- e a szakma számára a közép- vagy felsőfokú oktatási intézményekben?
– Bevallom, nem ismerem a hazai oktatási rendszer nyújtotta összes szállítmányozói szakképzési lehetőséget. Arról magam is meggyőződhettem, hogy például a BGE KVIK, illetve KKK karokon kereskedelmi logisztika specializáció, illetve nemzetközi szállítmányozás képzés során a szükséges szaktudás elsajátítható. Egyetemeink magas színvonalon nyújtanak közlekedésmérnöki képzést. Elmondható, hogy igazi szakembernek számító frissdiplomások gazdagítják az iparágat évről évre. Azonban muszáj megbarátkoznunk a gondolattal, hogy a tanulmányok során elsajátított akadémiai tudás, illetve annak gyakorlati alkalmazása már nem mindig része a mindennapjainknak. A gyűjtőszállítmányozási árképzést már dinamikus algoritmusokkal számoló programok végzik, a disztribúciós túrákat ma már szoftverek tervezik – pedig milyen sokat foglalkoztunk ezekkel a tanulmányaink során!
– Akkor miről ismerszik meg ma egy jó speditőr?
– Mindenekelőtt arról, hogy menynyire képes „átülni” a megbízó székébe, megérteni az ő ellátási láncának sajátosságait és sok esetben megoldhatatlannak tűnő kihívásait. Olyan szakemberre van szüksége a szakmának, aki képes átadni magát egy-egy egyedi ügyfélelképzelésnek, és nem csak „dobozos” megoldást vesz le a polcról, hanem implementál egy teljesen új koncepciót, szembemegy a megszokásokkal, a berögzült folyamatokkal, a kényelemmel. A szakma sokszínűségén, izgalmas kihívásain túl ellenállással és frusztrációval is meg kell küzdenie annak, aki sikert szeretne elérni. Ez érvényes mindenkire, aki ma logisztikai területen dolgozik. Olyan törvény ez, ami a legtágabban értelmezett ellátási lánc minden szereplőjére érvényes, még a megbízóinkra és a versenytársainkra is. Olyan kompromisszumokra kényszerül a szakma manapság, amelyek korábban nem léteztek; kicsit sarkítva persze, de korábban mindig volt „B” opció, olcsóbban, kedvezőbben. Az elmúlt időszak megmutatta, hogy igenis léteznek nem beárazható tényezők, születnek dolgozói (például gépkocsivezetői, raktári munkatársi) döntések, amelyek alapjaiban ingatták meg a piaci egyensúlyt. Aki ebben a környezetben szeretne helyt állni, annak a megoldásokat sokszor nem a szakmai tudástár sorai közt kell keresnie, hanem a saját értékei, hozzáállása fogja hozzásegíteni a helyes döntésekhez. Ezek a kompetenciák ma nem tanulhatók iskolában, csak a gyakorlatban alakulhatnak ki, aktív részvétel során.
– Milyen képzés töltheti be ezt az űrt?
– Azt gondolom, hogy a Németországban régóta működő duális képzési módszer hatékony megoldás arra, hogy a szaktudás és a gyakorlati kompetenciák egyidőben fejlődhessenek ki. Hasonló, hazai duális képzési modellt követve és támogatva partnerei vagyunk több oktatási intézménynek, ahonnan folyamatosan fogadunk tanulókat, és valódi, gyakorlati környezetben kiadott feladatok során mutatjuk be nekik a szakmát. Ezzel megismerhetők lesznek és elsajátíthatóvá válnak a száraz ismereteken felül azok a „soft ” kompetenciák is, amelyeket fentebb említettem. Közhellyé vált, de nagyon igaz: ma már nemcsak szaktudást, hanem a megfelelő hozzáállást és szemléletet keresünk. Ezek az értékek játsszák ma a főszerepet.
– A DHL Freight csak közúti fuvarozásban gondolkodik, vagy nyit (nyitott) az intermodális vagy tisztán vasúti szállítás felé is?
– A Deutsche Post DHL cégcsoport „Go Green” programja egy globális elköteleződés a világszintű széndioxid-kibocsátás csökkentésére, számos energiahatékonyságot növelő intézkedés révén. Büszkék vagyunk arra, hogy a cégcsoport 2016-ra elérte az eredetileg 2020-ig kitűzött energiahatékonysági célkitűzéseit, ezért új, hosszú távra kiírt terv került a programba: célunk, hogy 2050-re a logisztikai szolgáltatásaink során keletkező károsanyag-kibocsátást nullára redukáljuk. E programon belül magyarországi kezdeményezéseink is vannak: a fuvarozói fl otta kiválasztási kritériumai között szerepel a járművek környezetvédelemi besorolása, és azok igénybevételének arányosított éves kimutatásával vizsgáljuk az alvállalkozóink működésének hatékonyságát környezetvédelmi szempontból. Szintén fontos eleme a programnak a kombinált fuvarozási szállítási forma önálló termékként való bevezetése. Ezzel a cégcsoport nemzetközi (főként skandináv, illetve német) intermodális vérkeringésébe szeretnénk kelet-európai forgalmakkal becsatlakozni.
– Mik az eddigi tapasztalatok,mik a látható tendenciák?
– Az első lépéseken túl vagyunk, tehát FTL-szállítmányokat kíséretlen vasúti irányvonatok segítségével rendszeresen továbbítunk, majd az elkövetkező egy-másfél év során további lépéseket tervezünk, a mennyiségek növekedését követve. A piaci tendenciák tisztán kirajzolódtak: az intermodális megoldás ma már része kell, hogy legyen egy logisztikai világcég eszköztárának, hiszen ennek a szállítási módnak még további felfutása várható, és a vasúti szakaszokon tapasztalható anomáliák csökkenésével tágulni fog azon árucsoportok köre, ahol ez fenntartható megoldás lesz. A DHL Freight üzleti portfóliója jellemzően időérzékeny megoldásokat és nagyfokú szervezési rugalmasságot igényel. Ez az oka annak, hogy fokozatos növekedés mellett, lépésenként vezetjük be ezt a megoldást.
– Mekkora a mozgástere az egyes irodáknak a közúti fuvarozók kiválasztásában?
– Cégünk négy helyszínen van jelen az országban: a budapesti központ mellett Mosonmagyaróváron, Szegeden és Debrecenben működnek irodáink. A budapesti székhely és terminál a nemzetközi gyűjtőforgalmunkhoz kapcsolódó raktári operáció helyszíne is egyben. A legnagyobb megbízóinkat a budapesti szervezet szolgálja ki, míg a vidéki irodáink munkatársai javarészt környékbeli megbízók fuvarjait szervezik. A kereskedelmi stratégia tehát különbözik, és ez a fuvarozói kiválasztásra is igaz. Míg a központi irodánk nagy volumenekre kiforrt, implementált és bejáratott „nehézipari” termelést folytat, a vidéki munkatársaink helyi igényekre szabott, sokszor fuvaronként különböző, egyedi „kézműves” feladatokat látnak el. A nagy volumenekben gondosan kiválasztott és leszerződött alvállalkozói körrel lehet stabil megoldást kínálni, a vidéki spedíció során pedig fuvaronkénti, egyenkénti és eseti foglalkoztatás során születik meg az optimális megoldás. Mint minden iparági szereplőnek, immár nekünk is olyan megbízói magatartást kell követnünk, ahol stratégiai vállalásokat, árakat és mennyiségeket rögzítünk partnereink felé. Eseti foglalkoztatás mellett is törekednünk kell a strukturált üzemeltetésre: az éves fuvartendereinkre igyekszünk minél több új fuvarozót meghívni, és az ott születő megállapodásokat folytonos utókövetéssel ellenőrizzük, hogy minden vállalásunk teljesüljön, a kialkudott volumen méretétől függetlenül. Ezt természetesen kiegészíti egy igen szigorú biztonsági, pénzügyi és minőségügyi átvilágítás, amely meggyőződésem szerint ma már alapvetésnek számít. Nem hiszünk a statikus működésben: céljaink között szerepel a fuvarozói partnerkörünk bővítése, az igénybe vett flotta korszerűsítése. Az éves célkitűzéseink egyike például a rendszeresen foglalkoztatott alvállalkozóink számának 20 százalékkal történő növelése.
A cikk a NavigátorVilág decemberi számában jelent meg.
