Két tényt érdemes rögzíteni: szétesett a költségvetés, stagnál a gazdaság. Így indította előadását a KözútVilág konferencián dr. habil. Pogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem egyetemi docense, amelyben elemezte is az általa felvázolt helyzetképet.
Majdnem duplájára emelkedtek a költségvetés kamatkiadásai, amelyek korábban a GDP 2 százaléka körül mozogtak, de az előrejelzések szerint 2025-től újra csökkenhetnek. Pogátsa Zoltán szerint a devizahitel-állományunk szintén megterheli a kiadási oldalt, miközben a kormány elutasítja a gazdaságilag egyébként racionális közös európai hitelfelvétel gondolatát. Látszik a költségvetésben az uniós pénzek hiánya, pedig a vissza nem térítendő EU-források jelentős szerepet játsza(ná)nak a magyar gazdasági növekedés előmozdításában. Helyette kínai hitelt vettünk föl, amit kamattal együtt kell visszafizetni. Az ideális az lenne, ha a magyar gazdaság uniós pénzek nélkül is megállná a helyét, de ettől még messze vagyunk.
A gazdaság stagnálásának másik oka, hogy a jelenlegi, 18 százalék körüli kamatszintek mellett túl magas a hitelfelvétel költsége, ezért a nagyvállalatok még tudnak hitelt felvenni, de a kis- és középvállalkozások hitelállománya a masszív kamattámogatási programok ellenére stagnál. Ezért az állam folyamatosan – bár csökkenő mértékben – támogatja a hitelfelvételt a kkv-szektorban, ami az EU-pénzek hiányában megint csak a hazai költségvetés kiadási oldalát terheli. Ilyen instabil gazdasági környezetben felvetődik a kérdés, hogy miért volt szükség például a reptér visszavásárlására, a Dürer Park megvételére vagy a Mini-Dubai projekt elindítására, aminek a finanszírozását – kölcsönből – a következő években kell megoldani.
A bevételi oldalt vizsgálva az az alapprobléma, hogy a magyar költségvetés rettentően áfanehéz, az Európai Unióban csak Horvátországban, Lettországban és Bulgáriában magasabb a fogyasztást terhelő adók aránya. Az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése és a társasági nyereség-adó csökkentése több száz milliárdos lyukat vágott a költségvetésen, amit az áfa-bevételekből igyekszik pótolni az állam. A torz szerkezetű adórendszer miatt a költségvetési egyenleg szempontjából az ország rendkívül kitett az áfa-bevételeknek. Amikor beüt egy válság, összeomlanak az áfa-bevételek, ezért költségvetési megszorításokra, kiadáscsökkentésre van szükség, ahelyett, hogy az állam a kiadások emelésével újra beindítaná a gazdaságot. Ez újra és újra előforduló, rendszerszerű jellegzetessége a hazai költségvetésnek.
A magyar gazdaság stagnálásához a német gazdasági lejtmenet is hozzájárul. Magyarország az elmúlt 30–40 évben a német autóipar alacsony hozzáadott értékű kiszolgáló, összeszerelő üzemévé vált. Túlságosan rá vagyunk utalva Németországra, amin talán a keleti nyitás politikája – elsősorban Kína irányába – enyhíthet. Jobb két gazdaságtól függeni, mint egytől.
Pogátsa Zoltán a kiskereskedelmi adatokból úgy látja, hogy a hazai kereslet nem akar beindulni. Az emberek 70 százaléka azért nem fogyaszt, mert nincs elég jövedelme, vagy nem akar költeni. Az inflációs sokk nagyon megtépázta az emberek megtakarításait, és óvatosságra inti őket, ami felelősségteljes, az egyén szempontjából racionális gondolkodás. De a közgazdaságtanban van az ún. megtakarítási paradoxon: ha én megtakarítok, az jó, ha te megtakarítasz, az jó, de ha mindenki megtakarít, az szörnyű, mert nem indul be a gazdaság. A társadalom 30 százalékának van elkölthető, nyugat-európai szintű jövedelme, és költenek is. Az elmúlt években a turizmus, a szálláshelyek és bizonyos termékek gyártói átálltak a felső három jövedelmi tized kiszolgálására, ami masszívan hozzájárult az inflációs hullámhoz.
Jelentős kihívás az ún. „Temu-sokk”. A világjárványig a magyarok többsége kivárt az online vásárlásokkal, majd a pandémia kitörése után az emberek hirtelen elkezdtek brutális mértékben a világhálóról vásárolni. S ha már online rendelnek, akkor mindegy, hogy hazai szolgáltatótól vagy külfölditől, ráadásul a kínai áru rendszerint sokkal olcsóbb, mint a magyar, illetve ma már a Távol-Keletről is néhány nap alatt – de lehet, hogy még előbb – ideér a termék. Ez globális probléma, ami persze nem vigasztalja a hazai kkv-kat. Egy mondás szerint a jóisten megteremtette a világot, azóta minden mást Kínában gyártanak. Teljesen racionálisan a kispénzű magyar fogyasztó egyre nagyobb arányban Kínából vásárol, ma még jellemzően ruházatot, kis háztartási gépeket, de meg fog jelenni egyéb iparágakban is.
A szakember összegzésként elmondta: nincs apokalipszis, de távolról sem jó a helyzet. A gazdasági fellendülés alapvetően azon múlik, hogy megkapjuk-e az uniós pénzeket, illetve a jegybank tudja-e folytatni az irányadó kamat csökkentését, ami a vállalati hitelkamatokat végre piaci alapúvá alakítaná, kivezetve a kamatokra nyújtott állami támogatást.
